Nyugdíjas vagy sem: mely időponttól biztos a munkavállaló státusza?

Megosztás Tetszik

Több ízben foglalkoztunk már azzal a kérdéssel, hogy mikortól tekintheti sajátjogú nyugdíjasnak a foglalkoztató az általa biztosítási kötelezettséggel járó jogviszonyban alkalmazott személyt. Ennek meghatározó jelentősége van a kötelezettségek tekintetében, hiszen a nyugdíjas státusz első napjától az érintettre nem terjed ki a biztosítás, díjazását nem terheli járulék és szociális hozzájárulási adó, illetve a biztosítási jogviszonyának megszűnését a T1041-es nyomtatványon be kell jelenteni.

Ezt figyelembe véve a foglalkoztatónak vagy az egyéni vállalkozónak, mezőgazdasági őstermelőnek (illetve a könyvelőiknek) az érdeke az, hogy a nyugdíjazás tényleges időpontjához képest minél közelebbi dátumtól nyugdíjasként kezeljék az érintett munkavállalót, illetve önfoglalkoztatók saját magukat, hiszen ebben az esetben rövidebb lesz az az időszak, amit a későbbiekben önellenőrzéssel „helyre kell tenni”.

Ugyanakkor a dolgozó nyugdíjasként kezelése a végleges határozat kiadása előtt több problémát is felvet. Az első a biztosítási jogviszony megszűnésének bejelentése. Az adott időponttól számítva az érintett – e jogviszonya alapján – már csak 45 napig jogosult egészségügyi szolgáltatásra.

Nem ritka, hogy e bejelentésre az adóhatóság meglehetősen gyorsan reagál, és a 45 nap leteltével egyből előírja az egészségügyi szolgáltatási járulék fizetését.

A nyugdíjas személyt ugyan megilleti az egészségügyi szolgáltatás, de csak akkor, amikor már létezik ez a státusza. A Tbj. 67. paragrafusának (5) bekezdése értelmében a nyugdíjbiztosítási ellátásban (ideértve a saját jogú és a hozzátartozói nyugellátásban részesülőket) a nyugdíjfolyósító szerv legkésőbb az ellátás folyósításának megkezdését, illetve megszüntetését követő napon tesz bejelentést az egészségbiztosítási szervnek.

Kapcsolódó cikkünk: Jogosultság öregségi nyugdíjra 2025-ben

Erre azonban gyakran csak a végleges határozat kiadását követően kerül sor. Tehát a végleges határozat megszületéséig a munkaviszonyát megszüntető leendő nyugdíjas jogállása nem rendezett. Más kérdés, hogy az esetek többségében a 45 nap elegendőnek bizonyul a végleges határozathoz.

Ugyanakkor számos olyan élethelyzet van, amikor a nyugdíjmegállapításra irányuló eljárást nem lehet ilyen rövid idő alatt lezárni, sőt, még a nyugellátásra való jogosultságot sem lehet megállapítani, azaz előleget sem lehet meghatározni.

OLVASSA TOVÁBB cikkünket, amelyből megtudhatja, miért kockázatos a nyugdíjas státusz megállapítása végleges határozat hiányában!