Nyugdíj: így szerezhet arányos helyett teljes szolgálati időt

Megosztás Tetszik

Számos olyan jogviszony, speciális adózási forma van, amelyből származó havi járulékalap, vagy amelyhez kapcsolódó ellátási alap alatta marad a minimálbérnek. Ezeknél gyakran vetődik fel problémaként, hogy időleges fennállásuk miként befolyásolja a nyugellátás várható összegét, illetve ez az állapot hátráltatja-e a nyugdíjjogosultság (különös tekintettel a nők kedvezményes nyugdíjjogosultságára) megnyílásának idejét. További kérdés, hogy e jogviszonyok esetleges negatív hatását kivédik-e a velük párhuzamosan fennálló, más járulékfizetéssel járó jogviszonyok. Például miként adódik össze az őstermelői jogviszony alapján szerzett szolgálati idő és járulékalap az alkalmi munkavállalóként elért szolgálati idővel és járulékalappal?

Kezdjük a nyugdíjjogosultságra vonatkozó kérdéssel, amelyre egyértelműen pozitív válasz adható, ugyanis ezt semmilyen formában sem érinti, ha valaki részmunkaidőben vagy a minimálbérnél alacsonyabb járulékalappal áll biztosítási jogviszonyban. Egy nap biztosításban töltött idő = 1 nap szolgálati idővel, illetve 1 nap jogosultsági idővel.

Ha emiatt nem is érkezik később a nyugdíjazás ideje, a havi összege bizonyosan kevesebb lesz.

A nyugellátás összege két tényezőtől függ: a nyugdíj alapjául szolgáló havi átlagkereset összegétől és a szolgálati idő hosszától, amely alapján – a társadalombiztosítási nyugellátásról szóló 1997. évi LXXXI. törvény (Tny.) mellékletében foglaltaknak megfelelően – meghatározásra kerül, hogy a megállapított havi átlagkereset hány százalékát teszi ki a nyugellátás összege.

Könnyű belátni, hogy amennyiben a járulékalapot képező jövedelem összege csökken, illetve az ellátási alap alacsony, akkor ez hosszabb távon az átlag összegére is negatív hatással jár.

Ráadásul, ha a munkaviszonyban álló dolgozó, illetve a munkavégzésre irányuló egyéb jogviszonyban álló biztosított havi járulékalapja nem éri el a minimálbér összegét – ide nem értve a a munka törvénykönyvéről szóló 2012. évi. I. törvény (Mt.) szerint teljes munkaidőben, illetőleg az adott munkakörre irányadó, jogszabályban meghatározott munkaidőben, valamint a szakképzési munkaszerződés keretében foglalkoztatottakat –, akkor a Tny. 39. § szerinti arányos szolgálatiidő-számítás szabályait kell alkalmazni. (Ez vonatkozik a mezőgazdasági őstermelőkre és a kisadózók biztosítási jogviszonyára is.) Ez azt jelenti, hogy az érintett az adott évben (vagy ha a jogviszony, illetve a részmunkaidős jogviszony nem áll fenn az év egészében, akkor az adott időszakban) annyi nap szolgálati időt szerez, ahogy a járulékalapot képező jövedelme aránylik az adott időszakra számítandó minimálbér összegéhez.

OLVASSA TOVÁBB cikkünket, hogy megtudja, hogyan szerezhet arányos helyett teljes szolgálati időt!