Így válasszunk nyugdíjpénztári portfóliót!

Megosztás Tetszik

Ma Magyarországon több mint egymillióan tagjai önkéntes nyugdíjpénztárnak és további közel 52 ezren magánnyugdíjpénztárnak. A tagok jelentős része nem feltétlenül választ tudatosan vagy egyáltalán nem is választ portfóliót. Pedig a szektor által kezelt közel kétezer milliárd forint jó befektetése minden pénztártag saját érdeke. Fontos tehát, hogy elegendő információ birtokában legyenek a tagok, hogy a számukra legmegfelelőbb portfóliót választhassák – írja tanulmányában dr. Oláh Tícia, a Magyar Nemzeti Bank pénztári engedélyezési és jogérvényesítési jogásza az mnb.hu-n.

A megalapozott döntés meghozatalához szükséges első lépés a portfóliók típusának azonosítása. Különbséget tehetünk például „hagyományos” (vagy más néven benchmarkkövető), abszolút hozamra törekvő, illetve a céldátummal meghatározott portfóliók között. Elvárás, hogy ezek mindegyike biztosítsa az értékállandóságot: a hosszú távú reálhozam (vagyis az inflációs rátát meghaladó hozam) elérése alapkövetelmény.

A hagyományos portfóliók lényege, hogy a teljesítményüket egy, azonos eszközökből álló index árfolyamához (benchmark) mérik, céljuk ennek túllépése. Vagyis a benchmark a portfóliók teljesítményének viszonyítási alapja, amivel a portfóliók eredményességét szakmailag mérni lehet. A vagyonkezelők és a pénztárak referenciaként legtöbbször a piacot legjobban leíró indexeket használják, követve a piac változásait.

Ezzel szemben az abszolút hozamra törekvő portfóliók célja, hogy a piaci tendenciáktól függetlenül, folyamatosan pozitív hozamot biztosítsanak a hazai inflációhoz vagy egy ahhoz szorosan kapcsolódó mutatóhoz képest.

A céldátummal meghatározott portfóliók esetén pedig a pénztár előre meghatározza a portfóliók befektetési eszközösszetételét, továbbá az összetétel meghatározott időközönként történő módosítását. A pénztár ezeket úgy alakítja ki, hogy figyelembe veszi a tagok várható nyugdíjba vonulásának időpontját és a futamidő lejártának közeledtével fokozatosan csökkenti a befektetési kockázatokat.

Portfólióválasztásnál tehát kiemelten fontos a nyugdíjba vonulás várható időpontja, valamint a kockázatvállalási hajlandóság. Közelgő nyugdíjba vonulás esetén érdemes az alacsony kockázatú portfóliók közül választani, amelyek rövid távon jól kiszámítható, de alacsonyabb hozammal járnak. A magasabb kockázatú befektetési eszközöket tartalmazó portfóliókat inkább távolabbi nyugdíjba vonulási időpont esetén válasszuk, hiszen ezek hosszabb távon valószínűleg magasabb hozammal járnak, de rövid távon kevésbé kiszámíthatóak – írja dr. Oláh Tícia az mnb.hu-n.

A teljes tanulmányt ITT olvashatja el.