Így számoljuk az özvegyi nyugdíj, az árvaellátás és a szülői nyugdíj összegét

Megosztás Tetszik

A hozzátartozói nyugellátás – az özvegyi nyugdíj, az árvaellátás és a szülői nyugdíj – a nyugdíjrendszer egyik legnehezebben átlátható része, hiszen megértéséhez ismerni kell az alapvető jogosultságokat (öregség, rokkantság), illetve a leszármaztatott jogosultságok szabályrendszerét is. A hozzátartozói nyugellátások sajátossága, hogy a jogosultsági feltételeknek az elhunyt jogszerző és a nyugdíjigénylő részéről is teljesülniük kell. Cikkünk azt járja körbe, hogy miként alakul ezek mértéke, és milyen feltételeknek kell megfelelni ehhez.

A társadalombiztosítási nyugdíjrendszer keretén belül megállapítható hozzátartozói nyugellátások – özvegyi nyugdíj, árvaellátás, szülői nyugdíj – alapja minden esetben egy öregséginyugdíj-összeg. Általánosan ez annak az öregségi nyugdíjnak az összege, amely a jogszerzőt a halálakor megillette, vagy megillette volna. Az előzőekre tekintettel a hozzátartozói nyugellátások megállapításakor mindenképp különbséget kell tenni a tekintetben, hogy az elhunyt jogszerző a halála időpontjában részesült-e valamilyen a társadalombiztosítás keretein belül megállapított nyugellátásban, nyugdíjszerű ellátásban, vagy nem részesült semmilyen ellátásban, illetve aktív dolgozóként hunyt-e el.

Amennyiben az elhunyt jogszerző öregségi nyugdíjasként hunyt el, úgy abban az esetben a hozzátartozói nyugellátást a jogszerző részére a halála időpontjában folyósított, vagy szüneteltetett öregségi nyugdíj összegéből kell kiszámítani. Ugyanezen elv érvényesül, ha az elhunyt jogszerző az elhalálozása időpontjában korhatár előtti ellátásban, szolgálati járandóságban, táncművészeti életjáradékban, vagy átmeneti bányászjáradékban részesült, ugyanis a hatályos jogi szabályozás meghatározza, hogy ezek az öregségi típusú ellátások, a jogszerző halálával automatikusan öregségi nyugdíjnak tekintendők. Ezekben az esetekben a hozzátartozói nyugellátás megállapítása iránti igényeket a Magyar Államkincstár Nyugdíjfolyósító Igazgatóságához kell előterjeszteni, az igények elbírálására e szerv rendelkezik hatáskörrel.

Ha az elhunyt jogszerző aktív dolgozóként hunyt el, vagy a halála időpontjában nem részesült semmilyen ellátásban, illetve megváltozott munkaképességű személyek ellátásaiban – rehabilitációs, rokkantsági ellátásban – részesült, a hozzátartozói nyugellátás alapja az az elméleti összeg lesz, amely az elhunyt jogszerzőt elhalálozása időpontjában öregségi nyugdíjként megillette volna.

Ezekben az esetekben a hozzátartozói nyugellátás iránti igényt az igénylő lakóhelye szerint illetékes kormányhivatal családtámogatási és társadalombiztosítási/nyugdíjbiztosítási főosztálya bírálja el. Mivel a jogszerző a halála időpontjában nem minősül nyugdíjasnak, ezért a nyugellátás alapjául szolgáló havi átlagkeresetet az elhunyt jogszerzőnek az 1988. január 1-jétől a halála időpontjáig szerzett kereseti adataiból fogják kiszámítani. Az ilyen igények elbírálásakor külön vizsgálat tárgyát képezi, hogy az elhunyt jogszerző a halála időpontjáig megszerezte-e a szükséges szolgálati időt, ennek hiányában ugyanis a hozzátartozói nyugdíjigény elutasításra kerül. Az előzőekben említett szolgálati idő és átlagkeresetből kerül majd kiszámításra annak az öregségi nyugdíjnak az elméleti összege, amely a jogszerzőt a halála időpontjában megillette volna.

Speciális nyugdíjszámítási módként lehet megemlíteni azokat az eseteket, amikor az elhunyt jogszerző a halála időpontjában korhatár előtti ellátásban, szolgálati járandóságban, táncművészeti életjáradékban, vagy átmeneti bányászjáradékban részesült és ezen ellátások folyósítása mellett elhalálozásáig legalább 365 napon át keresőtevékenységet folytatott, mely alapján további 365 naptári napi szolgálati időt szerzett. Ezekben az esetekben, a hozzátartozó kérelmezheti, hogy az eljáró nyugdíjbiztosítási szerv számolja ki azt az elméleti öregségi nyugdíjat, amely az elhunyt jogszerzőt a halála időpontjában az újonnan szerzett szolgálati idő alapján megillette volna, és ezt az elméleti összeget kell összevetni az elhunyt jogszerző részére a halála időpontjában ténylegesen folyósított korhatár előtti ellátás összegével, a hozzátartozói nyugellátások összegének alapja pedig a magasabb összeg lesz. E kettős számítás kizárólag a hozzátartozó kérelmére tekintettel végezhető el, mely kérelem benyújtására legkésőbb az elhunyt jogszerző halálát követő hat hónapon belül nyílik lehetőség. A határidő mulasztása jogvesztő.

Olvassa tovább cikkünket, hogy megtudja, miként számolják az özvegyi nyugdíj, az árvaellátás és a szülői nyugdíj összegét!