Ellenérték nélkül átvállalt tartozás mint elismert költség

Megosztás Tetszik

Milyen feltételekkel lehet elismert költség két, egymással kapcsolt viszonyban levő vállalkozás estében az ellenérték nélkül átvállalt tartozás? Olvasói kérdésre Antretter Erzsébet a Niveus Consulting Group igazgatója válaszolt.

A kérdés részletesen így hangzik: adott „A” és „B” társaság, mindkettő belföldi tao-alany, egymással kapcsolt viszonyban vannak. „A” társaság 2021-ben nem végzett tevékenységet, a társaság vagyonnal nem rendelkezik. Egy üzletrész tulajdonosa, tulajdonosi jogviszonyára tekintettel hitelt nyújtott az általa tulajdonolt külföldi társaságnak, mely hitel visszafizetéséből keletkezett egyedül bevétele. „A” társaság tanácsadási szolgáltatást vett igénybe a tulajdonában lévő társaság vagyonának eladásával kapcsolatban (amelyből többek között a hitel egy részének visszafizetése és a külföldi társaság egyéb adósságainak rendezése is történt). A bejövő szállítói számla fedezetével azonban nem rendelkezik, a bejövő hiteltörlesztéssel sem. „B” társaság átvállalja „A” társaság tanácsadó partnere felé keletkezett kötelezettségét (tanácsadási szolgáltatási díj), melyet „A” társaságnak később sem kell visszafizetnie, tehát térítés nélküli tartozásátvállalás történik.

Milyen feltételekkel lesz az ellenérték nélkül átvállalt tartozás összege elismert költség „B” társaságnál? Amennyiben „A” társaság nem végzett tevékenységet 2021-ben, használható-e a 3. számú melléklet A/13. pontjának azon fordulata, amely szerint „amennyiben a juttatásban részesülő vállalkozási tevékenységet nem végez, a nyilatkozatra vonatkozó feltételt teljesítettnek kell tekinteni, amennyiben a juttatásban részesülő nyilatkozik, hogy a juttatás adóévében vállalkozási tevékenységet nem végzett”?

SZAKÉRTŐNK VÁLASZA

A társasági adóról és az osztalékadóról szóló 1996. évi LXXXI. törvény (Tao.) 8. § (1) d) pontja alapján az adózás előtti eredményt növeli az a költségként, ráfordításként elszámolt, az adózás előtti eredmény csökkenéseként számításba vett összeg – ideértve az immateriális javak és tárgyi eszközök értékcsökkenési leírását is –, amely nincs összefüggésben a vállalkozási, a bevételszerző tevékenységgel, különös tekintettel a 3. számú mellékletben foglaltakra.

A 3. számú melléklet A/13. pontja alapján a 8. § (1) bekezdésének d) pontja alkalmazásában nem a vállalkozási tevékenység érdekében felmerült költségnek, ráfordításnak minősül különösen az adózó által az adóévben ellenérték nélkül átvállalt kötelezettségnek az adóévi adózás előtti eredmény terhére elszámolt összege, ha a juttatás kapcsán az adózó nem rendelkezik a juttatásban részesülő nyilatkozatával, amely szerint a juttatás adóévében a juttatást az eredményében bevételként elszámolta és az adózás előtti eredménye, adóalapja e juttatás következtében elszámolt bevétel nélkül számítva nem lesz negatív, továbbá az e bevételre jutó társasági adót megfizeti, amelyet a társaságiadó-bevallás elkészítését követően nyilatkozat útján igazol.

Amennyiben a juttatásban részesülő vállalkozási tevékenységet nem végez, a nyilatkozatra vonatkozó feltételt teljesítettnek kell tekinteni, amennyiben a juttatásban részesülő arról nyilatkozik, hogy

• a juttatás adóévében vállalkozási tevékenységet nem végzett; vagy
• a támogatást nem a vállalkozási tevékenységéhez kapta, vagy
• a vállalkozási tevékenysége után adófizetési kötelezettsége nem keletkezik.

Megítélésem szerint az „A” társaságnak a 2021. évi eredmény javára a számvitelről szóló 2000. évi C. törvény (Sztv.) 77. § (3) l) pontja alapján egyéb bevételként lenne javasolt kimutatnia a tartozásátvállalás során harmadik személy által – ellentételezés nélkül – átvállalt kötelezettség szerződés (megállapodás) szerinti összegét, tehát jelen esetben az igénybe vett tanácsadás díját. [Feltételezem, hogy az Sztv. 45. § (2) b) pontja alapján az elhatárolás kérdésköre nem merül fel, tehát az nem a kötelezettség terhére beszerzett eszközökhöz kapcsolódik.]

Amennyiben az „A” társaság esetében az így elszámolt egyéb bevétel nélkül az adózás előtti eredmény, adóalap nem lenne negatív, illetve minimum a vonatkozó egyéb bevételre jutó társasági adó (tehát a szolgáltatási díj 9 százaléka) megfizetésre kerülne, úgy a nyilatkozat kiadható a „B” társaság részére, így nála a ráfordítás elismert lenne.

Amennyiben a fentieknek nem felelnek meg, úgy érdemes megfontolni, hogy a Tao. tv. 1. § (1) bekezdés alapján vállalkozási tevékenység a jövedelem- és vagyonszerzésre irányuló, vagy azt eredményező gazdasági tevékenység.

Megítélésem szerint attól függetlenül, hogy az „A” cég a 2021. évben ténylegesen nem végzett / a fennmaradó időszakban sem végez tevékenységet, vállalkozási tevékenység azonosítható, hiszen a tanácsadási szolgáltatást jövedelem- és vagyonszerzésre irányuló, vagy azt eredményező (jövőbeli) tevékenysége (a tulajdonában lévő társaság vagyonának eladása) érdekében vette igénybe. Mindezek alapján véleményem szerint a fenti rendelkezések (tehát, hogy a juttatás adóévében vállalkozási tevékenységet nem végzett, vagy, hogy a támogatást nem a vállalkozási tevékenységéhez kapta) nem alkalmazhatóak.

Mindezek után a harmadik pont (amely szerint vállalkozási tevékenységet ugyan végez, ám az után adófizetési kötelezettsége nem keletkezik) vizsgálata marad. A fentiek alapján bevétele keletkezett a társaságnak (hitel kamata, illetve egyéb bevétel), amely után a Tao. tv. 6. § (5) bekezdés alapján a jövedelem- (nyereség) minimum szabályai alapján adófizetési kötelezettsége keletkezhet (amennyiben nem ad be nyilatkozatot). Bár e pont jellemzően a civil szervezetek esetében irányadó, megítélésem szerint amennyiben az „A” társaságnak a vállalkozási tevékenysége kapcsán a rendeltetésszerű joggyakorlás elvét követve valóban nem keletkezne adófizetési kötelezettsége, úgy a kérdéses pont alkalmazható lehet (tehát a nyilatkozat kiadható), ugyanakkor ezt javasolt lehet állásfoglalás iránti kérelemmel is megerősíttetni.