Szálláshely-szolgáltatás, fizetővendéglátás: mire figyeljen adózási szempontból?

Megosztás Tetszik

Bérbeadás és szálláshely-szolgáltatás: sokan szinonimaként használják a fogalmakat. Fontos azonban tisztázni, hogy van különbség a két tevékenység között. Míg bérbeadás esetén a lakás hosszabb távú használatba adása a cél, addig szálláshely-szolgáltatás esetén a magánszemély amellett, hogy az ingatlanját átmeneti időre biztosítja szálláshelyként, megjelenik a szolgáltató jelleg is, takarítás, esetleg reggeli biztosítása a vendég számára.

A szálláshely-szolgáltatási tevékenység folytatására vonatkozó követelményeket a 239/2009. kormányrendelet (a továbbiakban kormányrendelet) tartalmazza. A kormányrendelet a szálláshely-szolgáltatás fogalmának meghatározásakor visszautal a kereskedelemről szóló 2005. évi CLXIV. törvény (Kertv.) értelmező rendelkezéseire, mely szerint szálláshely-szolgáltatás alatt üzletszerű gazdasági tevékenység keretében, rendszerint nem huzamos jellegű, éjszakai ott-tartózkodást, pihenést is magában foglaló tartózkodás céljára szálláshely és az ezzel közvetlenül összefüggő szolgáltatások nyújtását kell érteni.

2024. június 26-ától módosult a magánszálláshely fogalma. A Kertv. 2. § 39. pontja szerint magánszálláshelynek tekintendő az a nem kizárólag szálláshely-szolgáltatás folytatása céljából, magánszemély vagy egyéni vállalkozó által hasznosított lakás, üdülő vagy emberi tartózkodásra alkalmas gazdasági épület, illetve azok egy lehatárolt részének és hozzátartozó területének hasznosítása, ahol a szobák száma legfeljebb nyolc, és az ágyak száma legfeljebb tizenhat. A módosítás alapján (az említett időponttól kezdődően) a lakás és az üdülő mellett magánszálláshelynek minősül az emberi tartózkodásra alkalmas gazdasági épület is.

A személyi jövedelemadóról szóló 1995. évi CXVII. törvény (szja-törvény) a szálláshely-szolgáltatók szűkebb körére speciális rendelkezést fogalmaz meg: fizetővendéglátó tevékenységet folytatónak tekinti azt a magánszemélyt, aki – nem egyéni vállalkozóként – a kereskedelemről szóló törvény szerinti magánszálláshely-szolgáltatási tevékenységként nyújt szálláshelyet az adóévben ugyanannak a személynek 90 napot meg nem haladó időtartamra.

OLVASSA TOVÁBB cikkünket, hogy megtudja, milyen adófizetési kötelezettségek merünek fel, ha a magánszemély önálló tevékenységre vonatkozó szabályok vagy tételes átalányadózás szerint végez szálláshely-szolgáltatást!