Lízingelt személygépkocsi megszerzése vevőkijelölési joggal – példával

Megosztás Tetszik

A személyi jövedelemadóról szóló törvény (szja-törvény) 2024. január 1. napjával módosította a lízingre vonatkozó szabályozást, azonban ez a fogalmi meghatározást pontosította, nem pedig az adózási szabályokat.

Ha egy gazdálkodó nyílt pénzügyi végű lízing keretében szerez be személygépkocsit (vagy bármilyen egyéb tárgyi eszközt) úgy, hogy azt nem kívánja megvásárolni a lízingfutamidő végén, hanem vevőkijelölési joggal egy harmadik félnek kívánja átadni, akkor az ügylet a gazdálkodó oldaláról általános bérletként kezelendő (ez vonatkozik a költségelszámolásra, az általános forgalmi adóra, társasági adóra, valamint az egyéb adónemekre).

A lízingelt személygépkocsi kedvezményes áron történő megvásárlása egy közkedvelt módja annak, hogy a gazdálkodó egységgel valamilyen jogviszonyban lévő személyek „olcsóbban” jussanak viszonylag új személygépkocsihoz, csakhogy ezt a „kedvezményt” az adóhivatal és az adójogszabályok is ismerik.

Jelen cikk a nyílt végű pénzügyi lízinget vizsgálja. A futamidő lejáratakor alapesetben három verzió lehetséges a személygépkocsi helyzetét vizsgálva: a lízingbevevő vásárolja meg azt, vagy kijelöl a lízingbe vevő egy harmadik felet, vagy pedig nem tart igényt a személygépkocsira és visszajuttatja a lízingbeadó céghez.

Írásunk a vevőkijelöléssel foglalkozik, mivel annak a kezelése a legbonyolultabb. Ennek oka, hogy egyrészről figyelembe kell venni, hogy az adott személygépjármű milyen piaci értéken van a vevőkijelölés időpontjában. Másrészről a gazdálkodónak (a lízingbe vevő személynek) meg kell határoznia azt az összeget, amelyért lemond arról a jogáról, hogy kedvezményesen jusson hozzá a személygépjárműhöz. Ez a jog egyébként lehet ingyenes is.

OLVASSA TOVÁBB cikkünket a többi tudnivalóért!