Külföldi partnerek és munkavállalók utaztatásának adózása

Megosztás Tetszik

Egy cég egy pályázat keretein belül – 3 éven keresztül – fesztiválkitelepüléseket, kulturális esteket szervez, a külföldi partnereihez utaztat, és fogadja a külföldi partnereket. Hogyan alakul a költségelszámolás; az adók, illetve járulékok mely esetekben terhelik a céget? A kérdésekre Horváthné Szabó Beáta adószakértő válaszolt.

További információ a kérdéshez, hogy:

• a cég külföldi partnerei Magyarországra utaznak pár napra a cég költségén – ilyenkor repülőjegy-, étel-, ital-, autóbérlés- és szállásköltségek merülnek fel;

• fesztiválkitelepülésnél a cég munkavállalói (főfoglalkozású és egyszerűsített foglalkoztatott) vesznek részt a rendezvényen – ilyenkor szintén;

• a zenei estek megrendezésekor előadók érkeznek a céghez, hogy fellépjenek a társaság éttermében – a színpadtechnika, a hangosítás költsége, az előadók díjazása merül fel ebben az esetben;

• a külföldi partnerekhez történő utazás pedig a cég munkavállalójának vagy munkavállalóinak kiutazását foglalja magába – itt szintén repülőjegy-, parkolás-, taxi-, vonat-, metró-, étel- és italköltség merül fel.

A pályázat célja a cég népszerűsítése, kapcsolatok kialakítása.

SZAKÉRTŐNK VÁLASZA:

A kérdésekből nem lehet egyértelműen megállapítani, hogy a fesztiválokon és a kulturális esteken pontosan milyen programok vannak – ezek lehetnek szakmai programok és vendéglátásra, szórakoztatásra irányuló programok is.

Az „agenda” alapján lehet megállapítani a tényleges szakmai és a szabadidőprogram arányát, de szükség lehet a partnerek meghívólevelére, a programok részletes ismertetésére, a tartózkodási hely ismeretére is, melyek együttese alapján lehet megítélni, hogy az adott rendezvény reprezentációnak vagy vendéglátásra irányuló üzleti eseménynek minősül. Tehát nem elegendő, hogy a társaság népszerűsítése a cél, hiszen a rendezvényeken résztvevő személyek (üzleti partnerek és munkavállalók) részben vagy egészben olyan juttatásokban részesülnek, melyek a magánszemélyek személyes szükségletét, illetve szórakoztatását célozzák.

Az Szja tv. 3. § 26. értelmező rendelkezése meghatározza a reprezentáció fogalmát, mely szerint reprezentáció: a juttató tevékenységével összefüggő üzleti, szakmai rendezvény, esemény keretében, továbbá az állami, egyházi ünnepek alkalmával nyújtott vendéglátás (étel, ital) és a rendezvényhez, eseményhez kapcsolódó szolgáltatás (utazás, szállás, szabadidőprogram stb.) azzal, hogy az előzőek nem minősülnek reprezentációnak, ha a juttatásra vonatkozó dokumentumok és körülmények (szervezés, reklám, hirdetés, útvonal, úticél, tartózkodási hely és idő, a tényleges szakmai, illetve hitéleti program és a szabadidőprogram aránya stb.) valós tartalma alapján a rendeltetésszerű joggyakorlás sérelme akár közvetve is megállapítható.

Abban az esetben, ha a szakmai program aránya meghaladja az 50%-ot, akkor valószínűsíthető, hogy az esemény reprezentációként kezelhető. Ez azt jelenti, hogy a kifizetőnek a felmerült kiadások után 1,18-as adóalapra 15% szja- és 13% szochokötelezettsége keletkezik.

A reprezentációba nem számít bele a rendezvény lebonyolítási költsége, így többek között a terembérlet, a hangosítás, a kiküldetésben munkát végző munkavállalók szállás-, utazási és parkolási költsége. Az üzleti partnerek utaztatása, szállása, a parkolás, a vendéglátás, a munkavállalók étkezése és a szórakoztató esemény költsége után az adót reprezentáció címen is meg kell fizetni.

Ha a rendezvény alapvetően az üzleti partnerek és/vagy dolgozók vendéglátásáról és szórakoztatásáról szól (tehát a szakmai program aránya elenyésző), akkor a rendezvény teljes kiadása (szállás, utazás, étkezés, szórakozás stb)  adóalapot képez, és egyes meghatározott juttatásként adózik.

A fellépő művészek számlái, illetve a szórakoztató programokhoz kapcsolódó színpadtechnika, hangosítás költsége szintén az adó alapját képező kiadás. Abban az esetben, ha az előadó díjazása nem számla alapján történik, akkor le kell vonni a foglalkoztatással kapcsolatos szja-t, járulékot, és utána szochót kell fizetni. Miközben ez a teljes költség a szórakoztatás érdekében merül fel, azaz a vendéglátás kiadásaként is adókötelezettség keletkezik.

Az adókötelezettséget nem befolyásolja, hogy a rendezvényt Magyarországon vagy külföldön rendezik meg. A külföldiek részére adott juttatások tekintetében akkor lehetne elkerülni az adókötelezettséget, ha a vendégül látott magánszemély olyan országból érkezne, amely országgal van kettős adózás elkerülésére vonatkozó egyezmény, és a külföldi illetőségét a külföldi adóhatóság által kiállított illetőségigazolással igazolná. A szocho pedig akkor kerülhető el, ha tb-egyezményes országban a magánszemély biztosított, és ezt a külföldi egészségbiztosító igazolja. Lássuk be, ennek valószínűsége igen csekély, így az Szja tv. 2. § (6) bekezdése alapján a kifizetőt terhelő adókötelezettség fennáll.

A munkavállalók külföldi partnerekhez történő kiutazásánál az üzleti utazás fogalmát kell vizsgálni.

Az Szja tv. alkalmazásában hivatali, üzleti utazásról alapvetően akkor beszélünk, amikor a kifizető tevékenysége érdekében utazik a magánszemély munkavégzési céllal belföldre vagy külföldre. Ennek megfelel az üzleti partnerekkel folytatott tárgyalás.

Az utazás üzleti jellegét az utazást finanszírozó társaságnak kell tudni bizonyítani, ugyanis az Szja tv. kimondja, hogy nem tekinthető üzleti utazásnak az olyan rendezvény, esemény, amellyel összefüggésben megállapítható, hogy az utazás csak látszólagosan üzleti.

A látszólagosság gyanúja felmerülhet, amikor hiányzik az utazás valós tartalmát alátámasztó napirend, vagy a külföldi helyszínből, valamint az elszámolt költségekből inkább luxusutazásra lehet következtetni, mint hivatalos célú munkavégzésre.

Az utazás az Szja tv. alkalmazásában abban az esetben tekinthető üzletinek, ha a vonatkozó dokumentumok (szerződés, számla, belső feljegyzés) és a körülmények (a program szervezése, reklámozása, hirdetése, az útvonal, az úticél, a tartózkodás ideje, valamint a tényleges szakmai és szabadidőprogram aránya alapján) megállapítható, hogy az valós tartalmát tekintve üzleti érdekeket szolgál. Persze ezeken az eseményeken is életszerű, hogy a társaság étkezésről, vendéglátásról, szórakoztató programról is gondoskodik, viszont dokumentálni kell, hogy ezek a kiadások másodlagosak, mivel az utazáson túlnyomórészt munkavégzés történik.

Üzleti utazásnál a szállásra és az utazásra fordított kiadás után nem kell adót fizetni, ha ezek a költségek a tevékenységvégzés hatókörében, annak feltételéül merültek fel [Szja tv. 7. § (1) bekezdés g és q) pontja, 4. § (2a) bekezdése].

Nem tekinthető adómentes ráfordításnak a szállás és utazás költsége azon személyek vonatkozásában, akik nem munkavégzés céljából, hanem vendégként, kísérőként vesznek részt az az eseményen.

Az üzleti utazáson a szolgáltatáshoz szokásosan kapcsolódó étkezés után sem kell minden esetben adót fizetni. Idetartozik például a repülőn felszolgált étel, ital, valamint a szállodai szolgáltatás részeként igénybe vett kötelező reggeli [Szja tv. 3. § 10–13. pont, 7. § (1) bekezdése g), q) és r) pontok].

Egyéb esetben az üzleti utazáshoz kapcsoló vendéglátás és más szolgáltatás ellenértéke egyes meghatározott juttatásként adózik. Azaz a kifizetőnek a juttatás számla szerinti értékének 1,18-szorosát adóalapként figyelembe véve 15% szja-t és 13% szochót kell fizetnie.

A külföldön kapott reprezentáció és üzleti ajándék viszont mentes az adó alól.