Hollandiában egyre többen vetnek véget életüknek önkéntes éheztetéssel, miután elutasították eutanáziakérelmüket

Megosztás Tetszik

Egyre többen vetnek véget életüknek Hollandiában az étel- és folyadékbevitel tudatos megtagadásával – derül ki az Erasmus egyetem orvosi kutatóközpontjának vizsgálatából, amelyről a Dutchnews hírportál számolt be, közölte az MTI.

A kutatás szerint 2019 és 2023 között mintegy 5800 ember, az összes haláleset 3,5 százaléka következett be önkéntes éheztetés következtében. Ez 1,4 százalékpontos emelkedést jelent a húsz évvel korábbi adatokhoz képest.

Az esetek többségében azok, akik az éheztetés mellett döntöttek, korábban eutanáziát kérelmeztek, ám kérésüket elutasították. Hollandiában az eutanázia az éves halálesetek 5,8 százalékát teszi ki, ami hozzávetőlegesen évi 10 ezer esetet jelent.

Az önkéntes éhezést választók többsége otthon hal meg, de előfordul, hogy hospice-házban vagy idősotthonban történik a folyamat. A hozzátartozók beszámolói szerint az érintettek kétharmada inkább eutanáziát szeretett volna, egyharmaduk pedig kifejezetten az elutasított kérelem miatt döntött az étel és folyadék megvonása mellett.

A kutatók két, orvosi közreműködés nélküli, úgynevezett önrendelkezésen alapuló életbefejezési módszert vizsgáltak. Az éheztetés után a halálos gyógyszerkombináció a leggyakoribb megoldás: évente mintegy 2000 ember vet véget így életének, ez az összes haláleset 1,2 százaléka. Ez az arány az elmúlt húsz évben nem változott számottevően.

Azoknak a támogatása, akik az éheztetés mellett döntenek – például fájdalomcsillapítók biztosítása vagy a komfortérzet javítása – nem minősül jogellenesnek Hollandiában. Az ilyen haláleseteket természetes okként regisztrálják.

„Azt halljuk, hogy az orvosok olykor ebbe az irányba terelik az embereket” – mondta Fransien van ter Beek, a holland „méltó halálhoz való jogért” küzdő egyesület, az NVVE képviselője a lapnak. Hozzátette: különösen összetett esetekben fordul elő, hogy az orvosok nem kívánnak jogi kockázatot vállalni az eutanázia engedélyezésével.

Az önkéntes éhezés következtében elhunytak kétharmada 80 év feletti. A gyógyszeres módszert választók többsége 30 és 70 év közötti, akik gyakran mentális problémákkal küzdenek, és korábban is kíséreltek meg öngyilkosságot.

A döntés hátterében leggyakrabban „befejezett élet” érzése, a méltóság elvesztése, az élet értelmetlenségének megélése, a fájdalom vagy az önállóság elvesztése áll. Sokan az önrendelkezés megőrzését tartják elsődleges szempontnak.

A módszert bírálók – köztük az NVVE korábbi igazgatója, Petra de Jonge – „barbárnak” és „középkorinak” nevezték az eljárást egészséges emberek esetében, és legfeljebb nagyon idős, legyengült személyeknél tartják elfogadhatónak.

Az NVVE ugyanakkor mára elfogadja, hogy megfelelő támogatás mellett az önkéntes éhezés vezethet méltó halálhoz, ám támogatás nélkül "rettenetes" folyamat lehet - mondta Fransien van ter Beek. Hozzátette: rendkívül szomorúnak tartja, hogy egyesek az eutanázia elutasítása miatt választják ezt az utat.

Az NVVE 2024-es felmérése szerint a hollandok több mint 70 százaléka támogatná olyan jogszabály bevezetését, amely lehetővé tenné, hogy a törékeny, idős emberek - akik úgy érzik, életük természetes végéhez értek - segítséget kapjanak életük befejezéséhez.