Abc a telefonköltség elszámolásához

Megosztás Tetszik

A telefonköltség a konkrét szituációtól függően többféleképpen is elszámolható. Olvasónk újszerű elképzelésére Juhász Tibor okleveles nemzetközi és ellenőrzési szakértő válaszolt.

Cégünk egy nemzetközi vállalat és a telefonköltségekkel kapcsolatos adminisztráció, valamint költség-takarékossági szempontból a következő megoldásban gondolkodunk (csak olyan dolgozók érintettek, akiknek jár a pozícióhoz céges telefon):

– a dolgozók a továbbiakban nem kapnának céges telefont, hanem saját telefonkészüléket használnának, cserében a cég havi fix összeget fizetne nekik, ellentételezve a saját telefon üzleti célra való használatát,
– a dolgozó a céges hívásokat is saját telefon-előfizetésének a terhére intézné, cserében a cég szintén fizetne ellentételezést (vagy egy fix összeget havonta, vagy a tényleges hívások ellenértékét). Az üzleti célú telefonköltség a dolgozó saját nevére szóló telefonszámlájában jelenne meg.

A kérdés az, hogyan lehet így az üzleti célú telefonköltséget a dolgozó részére megtéríteni a jelenlegi szabályok szerint? Költségelszámolással való kifizetéshez hiányzik a cég nevére szóló számla, van mégis valami mód, hogy ezt alkalmazzuk? Ha igen, hogyan, mire kell figyelni, hogy minden jogszabályt betartsunk? Tao, szja és eho szempontjából hogyan kezelendő (elismert költség problémája, alátámasztás)? Megoldás-e a bérszámfejtésen keresztül, mint bruttó bért kifizetni? Itt mire kell figyelni (bizonylatolás, munkaszerződés-módosítás stb.), hogy minden jogszabályt betartsunk? Esetleg más javaslat a probléma megoldására? Kérem, térjenek ki külön az adózással kapcsolatos kérdésekre is!

Köszönöm a kérdést, nagyon megtisztelő, szinte szakdolgozat is készíthető a feltett kérdések adójogi kezelésre, konkrét adótanácsadásra sajnos azonban nincs módom vállalkozni, ezért gondolatokat osztok meg a Tisztelt kérdésfeltevővel, abban a reményben, hogy azokat hasznosítani tudja.

Álláspontom szerint az adótörvények, így a jövedelem és a forgalmi adó törvények is fordítva vannak összerakva. Egészen pontosan ez alatt azt értem, hogy a cégszinten felmerült költségek elszámolása a Tao törvény és az áfatörvény szerint minden elszámolható, ami a tevékenység miatt, illetve áfa szempontjából adóköteles tevékenység miatt merülnek fel. A személyi jövedelemadóban pedig a költségek után nincs adókötelezettség, csak azokban az esetekben, amikor a költséget meghaladó módon, vagy költségelszámolással kapcsolatosan keletkeznek, nyilatkozati, diktált, vagy vélelmezett, de ellen bizonyítható jövedelmek.

Sok olyan különös területe van a magyar adórendszernek, amelyek hazánk sajátosságai, így a lakóingatlanok kezelése, a személygépkocsi, a főállású egyéni vállalkozók, vagy társas vállalkozók járuléka, és ilyen a telefon is, annak magánhasználati rendszere, és annak szja, vagy áfa részbeni levonási tilalmi rendszere.

Az áfában erre van a 124. § (3) bekezdése és 125. § (1) e pontja, amire mondhatom, hogy az áfa 30 százalékban vélelmezi a magánhasználatot, ami alól akkor ad mentesítést, ha megrendelő, igénybevevője és nyújtója is a szolgáltatásnak, azaz közvetítője és annak mértéke is eléri a törvényi hányadot, ami most szintén 30 százalék.

Az szja törvény 70. § (1) b és a 70. § (5) bekezdésében találjuk a vélelmezett magánhasználat miatti kifizetőt terhelő adószabályokat. Igyekszem majd azért ezt is részletesen bemutatni.

A szolgáltatónál is találunk különbséget, ami céges vagy a magán előfizetők tarifázására előfizetésére, díjfizetésére vonatkozik.

A fenti gondolatok összességében arra engednek következtetni, hogy a telefonok szabályai megfelelően, következetesen, és jól vannak szabályozva az adótörvényekben, álláspontom szerint a jogalkotó e területen semmiképpen sem túlozza el az adókötelezettséget. Természetesen tisztában vagyok azzal, hogy a kérdése nem a véleményem ez irányú megismerésére irányul.

Nézzük, mi is a kérdés lényege. Leegyszerűsítve a kérdése arra irányul, hogy a magánszemély valamilyen eszközt, szolgáltatást használ a tevékenysége érdekében, ami után a kifizető költségeinek megtérítésében, azaz költségtérítésben részesíti.

Itt két oldalról kell megközelítenem a kérdést, hogyan tudom a kifizetővel elszámolni a tevékenység érdekében felmerült költséget, tételesen, vagy valamilyen átalányban, erre nem kívánok álláspontot képviselni, mivel ez belső szabályzat a gazdálkodó elszámolási rendszerének kell a részét képezze (igaz ugyan, hogy a jövedelem megállapítása szempontjából a módszer, a nyilatkozat, az igazolási kötelezettség a kifizető adókötelezettségét érinti). A másik rész pedig a költségtérítés adó elszámolási szabályait érinti. Ez az én kérdésem.

A telefonköltségek elszámolásának lehetőségei a fenti hivatkozott szabályok szerint.

Az szja törvény a kifizető tulajdonában vagy használatában lévő telefonon folytatott, a magánszemély által meg nem térített úgynevezett magáncélú beszélgetést adóköteles szolgáltatásnak (természetbeni juttatásnak) minősíti.

Adóköteles a helyi és távolsági távbeszélő-szolgáltatás (SZJ 64.20.11 és 64.20.12), mobiltelefon-szolgáltatás (SZJ 64.20.13), továbbá az Internet-protokollt alkalmazó beszédcélú adatátvitel (SZJ 64.20.16-ból) szolgáltatás (az előbbi szolgáltatások együtt: telefonszolgáltatás).

A magánbeszélgetések tételes kimutatása nélkül a telefonszolgáltatásról szóló számla 20 százaléka számít adóköteles bevételnek. Ebben az esetben vagy ennyit térít meg a magánszemély, vagy ez után fizeti meg a kifizető a természetbeni juttatás közterheit.

A telefonköltségek elszámolására a törvényi szabályozásban az alábbi lehetőségeket találjuk.

1. A magánhasználat tételes elszámolása

A tételesen kimutatott magánhasználaton felüli részt igénybevett szolgáltatásként számoljuk el. A magánhasználatot pedig, ha természetbeni juttatásként nyújtjuk, akkor személyi jellegű egyéb kifizetésként (tartalmazza az áfát is), ha továbbszámlázzuk, akkor pedig közvetített szolgáltatásként számoljuk el.

Ahhoz, hogy így számoljunk el, rendelkezni kell a hívásokat részletesen tartalmazó úgynevezett tételes számlával.

A forgalomarányos díjak kigyűjtésének módjaként elfogadható a tételes számlából történő kigyűjtés is. Ehhez szükséges lehet a hívásnapló vezetésének előírása, amelyben a használók feltüntetik a hívott számot és a beszélgetés okát, központi előhívó kód használata. Néhány szolgáltató kínál már olyan szolgáltatást, ahol egy előhívó szám beütésével elkülöníthető a magánhívás, és így a magánhívások elkülönülten látszanak a szolgáltató számláján is stb.

A nem forgalomarányos kiadásokat (alapdíj, „csomag”-díj, készülékhasználat díja stb.) a forgalomarányos kiadások magáncélú hányada arányában kell megállapítani. A forgalomarányos és az így megállapított nem forgalomarányos kiadások összege adja a magánhasználat értékét, a magáncélú használat szokásos piaci értékét vagy az összes használat szokásos piaci értékének 20 százalékát kell magáncélú használat értékének tekinteni.

A kifizető dönthet, hogy az így megállapított értéket adóköteles természetbeni juttatásként nyújtja, vagy megtérítteti a magánhasználatot.

A magánhasználat megtéríttetése esetén a megállapított magánhasználat értékét a kifizető kiszámlázza a magánszemélynek. Elszámolása a közvetített szolgáltatások elszámolása szerint történik. (Árbevétel + fizetendő áfa.)

A magánhasználat adóköteles természetbeni juttatásként kerül elszámolásra, az így megállapított összeg 1,19-szorosa után 16 százalék szja-t és 27 százalék ehót fizet a kifizető.

2. Az szja törvény által adóköteles bevételnek minősített számlaérték (20 százalék) elszámolása

Az átalányjelleggel megállapított adóköteles bevételen felüli részt igénybevett szolgáltatásként számoljuk el. Az adóköteles bevételi részt pedig, ha természetbeni juttatásként nyújtjuk, akkor személyi jellegű egyéb kifizetésként (tartalmazza az áfát is), ha továbbszámlázzuk, akkor pedig közvetített szolgáltatásként számoljuk el.

Ebben az esetben nincs szükség tételes telefonszámlára. A szja törvény a számlaérték 20 százalékát tekinti adóköteles bevételnek. Ebben az esetben is dönthet a kifizető, hogy az így megállapított értéket adóköteles természetbeni juttatásként kezeli, vagy megtérítteti a magánszeméllyel.

Az adóköteles bevétel természetbeni juttatásként kerül elszámolásra

A telefonszámla 20 százalékának 1,19-szoros összege után 16 százalék szja-t, és 27 százalék ehót kell fizetni. Ebben az esetben a telefonszámla áfájának 70 százalékát vonhatjuk le.

Az adóköteles bevételt a magánszemély megtéríti

A telefonszámla 20 százalékát a kifizető kiszámlázza a magánszemélynek. A kiszámlázott összeg egyéb bevételként kerül elszámolásra, mivel ebben az esetben nem közvetített szolgáltatásról van szó, ebben az esetben nem az igénybe vett szolgáltatás kerül továbbszámlázásra, hanem a telefonszámla végösszegének vélelmezett hányada.

A bejövő számla teljes értékét telefonköltségként számoljuk el és a telefonszámla áfájának 70 százalékát vonhatjuk le.

3. Nincs magánhasználat

Tételes telefonszámlával lehet bizonyítani. A telefonköltséget igénybevett szolgáltatásként számoljuk el. Az áfa 70 százalékát helyezhetjük levonásba.

4. Nem számolunk el telefonköltséget

Vannak esetek (veszteséges vállalkozás, nem áfás, evás stb.), amikor a legjobb megoldás, ha a telefonszámlát nem számoljuk el és átíratjuk a vállalkozásról. Az átírás mindenképpen indokolt, így megelőzhető egy későbbi vita arról, hogy kifizetőként alanyai voltunk-e vagy sem a kifizetőt terhelő adónak.

Nincs kizáró előírás arra nézve, hogy a fenti módszereket hogyan alkalmazzuk akár telefononként és havonként is eltérően lehetséges.

Az általános forgalmi adó esetében a telefonszámla adójának 70 százalékát lehet levonásba helyezni, kivéve, ha a számla értékének legalább 30 százaléka továbbszámlázásra kerül. Ebben az esetben a teljes előzetes adó levonásba helyezhető.

Az áfatörvény fent hivatkozott szabályai szerint a helyi és távolsági távbeszélő-szolgáltatás (SZJ 64.20.11 és 64.20.12), mobiltelefon-szolgáltatás (SZJ 64.20.13), továbbá az Internet-protokollt alkalmazó beszédcélú adatátvitel (SZJ 64.20.16-ból) igénybevétele esetén az előzetesen felszámított adó 30 százaléka nem vonható le. Mentesül a részleges levonási tilalom alól az adóalany akkor, ha a szolgáltatás ellenértékének legalább 30 százalékát továbbszámlázza.

1. A telefonszámla áfájának 100 százaléka levonható, ha a számla értékének legalább 30 százaléka továbbszámlázásra kerül.

2. A telefonszámla áfájának 70 százaléka vonható le:

– ha a számla értékének 20 százaléka után a kifizető a természetbeni juttatás közterheit megfizeti,
– vagy a magánhasználat ilyen mértében átalányjelleggel megtérítésre került,
– vagy a magánhasználat tételes elkülönítés alapján kiszámlázásra került, de annak összege nem éri el a telefonszámla értékének 30 százalékát,
– illetve az egyéni vállalkozó saját telefonhasználata esetében (mivel nem minősül ebben az esetben kifizetőnek).

3. A telefonszámla áfájának kevesebb mint 70 százaléka vonható le abban az esetben, ha a magánhasználat tételes elkülönítése megtörténik, de a magánhasználatot nem térítik meg (a kifizető ennek alapján fizeti meg a természetbeni juttatás közterheit). Ugyanis a telefonszámla magánhasználattal csökkentett része áfájának 70 százaléka vonható csak le.

A társasági adó rendszerében, a vállalkozási tevékenység érdekében felmerülő költségnek minősül a telefon használata, igénybevétele következtében felmerült költség, ráfordítás, ideértve az azzal összefüggő, törvényen alapuló, az államháztartás valamely alrendszere számára történő kötelező befizetést is, a természetbeni juttatás miatt fizetendő adók és járulékok, valamint a le nem vonható áfa is elszámolható a költségek között.

A jól szabályozott rendszer áttekintése után, nézzük akkor a kérdést.

Költségtérítés. Mire is vannak szabályok, az utazásra, így a munkába járásra, a kiküldetésre.

Költségtérítés fogalma az szja tv 3. § 16. pontja szerint az a bevétel (kivéve, ha a jövedelem kiszámításánál nem kell figyelembe venni), amelyet e törvény által költségnek elismert kiadás megtérítésére kizárólag az adott bevételszerző tevékenység folytatása érdekében vagy hivatali, üzleti utazással (ideértve a kiküldetést, a külföldi kiküldetést, a külszolgálatot) összefüggésben kap a magánszemély. Nem tartozik ezen kiadások körébe a magánszemély személyes vagy családi szükségletét részben vagy egészben közvetlenül kielégítő dolog, szolgáltatás megszerzését szolgáló kiadás, kivéve, ha e törvény olyan költségtérítést állapít meg, vagy olyan, jogszabályban meghatározott költségtérítést ismer el, amellyel szemben a kiadást nem kell igazolni.

A fogalomba nem fér bele a magánszemély magánhasználatát képező telefon költségeinek azon része, amit a kifizető érdekében használ.

Akkor hol is helye az szja törvényben? Belefér-e, az szja törvény 16. § szerinti önálló tevékenységből származó jövedelembe? A szabály a következőket rendeli: önálló tevékenység minden olyan tevékenység, amelynek eredményeként a magánszemély bevételhez jut, és amely e törvény szerint nem tartozik a nem önálló tevékenység körébe. Ide tartozik különösen az egyéni vállalkozó, a mezőgazdasági őstermelő, a bérbeadó, a választott könyvvizsgáló tevékenysége, az európai parlamenti, valamint a helyi önkormányzati képviselői tevékenység.

Hogyan rendelkezik a nem önálló tevékenységre a 24–25. § szerint, nem önálló tevékenységből származó jövedelem?

a) a munkaviszonyban folytatott tevékenység,
b) a közfoglalkoztatási jogviszonyban végzett tevékenység,
c) a társas vállalkozás magánszemély tagjának személyes közreműködése,
d) a gazdasági társaság, vezető tisztségviselőjének tevékenysége,
e) a jogszabály alapján választott vagy kijelölt tisztségviselő (ideértve a felügyelőbizottság tagját és a Polgári törvénykönyv szerinti küldöttgyűlés tagját, de ide nem értve a választott könyvvizsgálót) tevékenysége, ha ezt a tevékenységet nem egyéni vállalkozóként végzi,
f) a segítő családtag tevékenysége,
g) nemzetközi szerződés hatályában a nem önálló munka, ennek hiányában az adott állam joga szerinti munkaviszony,
h) a nevelőszülői foglalkoztatási jogviszonyban végzett tevékenység,
i) az országgyűlési képviselői tevékenység, valamint
j) a nemzetiségi szószólói tevékenység.

Nem önálló tevékenységből származó bevétel minden olyan bevétel, amelyet a magánszemély e tevékenységével összefüggésben, vagy egyébként az e tevékenysége alapjául szolgáló jogviszonyára tekintettel megszerez.

Ilyennek minősül különösen a nem önálló tevékenység alapjául szolgáló jogviszonyra tekintettel munkabér, közfoglalkoztatási bér, tiszteletdíj, illetmény, jutalom, üzemanyag-megtakarítás címén fizetett összeg, költségtérítés, a más személy által fizetett adóköteles biztosítási díj címén kapott bevétel (feltéve, hogy az adóköteles biztosítási díj utáni adó nem a kifizetőt terheli), a társas vállalkozásban személyesen közreműködő magánszemély tag (a továbbiakban: személyes közreműködő) által személyes közreműködése ellenében kapott juttatás, ha azt a társas vállalkozás költségei között számolják el (a továbbiakban: személyes közreműködői díj).

Figyelemmel arra, hogy a nem önálló tevékenységből származó bevétel egésze jövedelem, kivéve a nem önálló tevékenységre tekintettel költségtérítés címén kapott bevételt, melyből levonható – legfeljebb a költségtérítés címén kapott bevétel mértékéig – a 3. számú melléklet rendelkezései szerint elismert költség.

A nem önálló tevékenységből származó jövedelem kiszámításánál nem kell figyelembe venni azt a bevételt, amelyet a munkáltatótól a munkába járásról szóló kormányrendelet szerinti munkába járás esetén

a) az utazási bérlettel, az utazási jeggyel történő, az említett kormányrendelet által előírt elszámolás ellenében, legfeljebb a bérlet, a jegy árát meg nem haladó értékben (ideértve azt az esetet is, ha a juttatás a munkáltató nevére szóló számla ellenében történő térítés formájában valósul meg), vagy
b) költségtérítés címén (ideértve különösen a saját gépjárművel történő munkába járás költségtérítését is)
ba) a munkában töltött napokra a munkahely és a lakó- vagy tartózkodási hely között és/vagy
bb) hazautazásra a munkahely és a lakóhely között közforgalmi úton mért oda-vissza távolság figyelembevételével kilométerenként 9 forint értékben kap a magánszemély.

Ebben a szabályban a költségtérítést megtaláljuk, de a költségtérítés definícióját korábban tisztáztuk, tehát álláspontom szerint ide sem tudom a magántelefon céges használatának bevételét, jövedelmét besorolni.

A KSH Módszertani leírása szerint egyéb személyi jellegű kifizetések (nem része a munkajövedelemnek), a munkaruházati költség-térítés, a szerszámhasználati díj, a bel- és külföldi kiküldetési költségek csoportja. Tehát munkajövedelemnek nem lehet része a telefonhasználat költségének a megtérítése.

Akkor csak egy maradt, az szja törvény 28. § (1) bekezdése. Egyéb jövedelem minden olyan bevétel, amelynek adókötelezettségére e törvény eltérő rendelkezést nem tartalmaz, azzal, hogy a költségelszámolásra vonatkozó rendelkezéseket is figyelembe véve a bevételnek nem része a megszerzése érdekében a magánszemély által viselt szabályszerűen igazolt kiadás.

Adóelőleg nyilatkozat: a 48. § (1) az adóelőleg-megállapításra kötelezett kifizető a bevételt terhelő adóelőleget a magánszemély által írásban adott nyilatkozat (adóelőleg-nyilatkozat) figyelembevételével állapítja meg, ha a nyilatkozatot felszólítására vagy önként a magánszemély a kifizetést megelőzően rendelkezésére bocsátja. Nyilatkozat adható esetenként vagy az adóéven belül visszavonásig (újabb nyilatkozattételig) érvényesen. A nyilatkozat tartalmát érintő bármely változás esetén a magánszemély köteles haladéktalanul új nyilatkozatot tenni.

Az adóelőleg alapja az szja törvény 47. § (2) szerint az

aa) - ha a bevétel adóelőleg-megállapításra kötelezett kifizetőtől származik - a bevételből a magánszemély adóelőleg-nyilatkozata szerinti, a bevétel 50 százalékát meg nem haladó mértékű, igazolható vagy igazolás nélkül elszámolható költség, költséghányad levonásával meghatározott rész, az előbbiek hiányában, valamint amely bevételből e törvény szerint költséget levonni nem lehet, a bevétel teljes összege (önálló tevékenység esetében a bevétel 90 százaléka);
ab) - ha a bevétel nem adóelőleg-megállapításra kötelezett kifizetőtől származik - a magánszemély döntése szerinti költség, de legfeljebb a költségelszámolásra vonatkozó rendelkezések szerint elismert igazolható vagy igazolás nélkül elszámolható költség, költséghányad, egyéni vállalkozó, mezőgazdasági kistermelő esetében - ha a külön rendelkezés alapján átalány-költség szerinti jövedelem-megállapítást alkalmaz - legfeljebb az átalány-költség levonásával meghatározott rész, valamint amely bevételből e törvény szerint költséget levonni nem lehet, a bevétel teljes összege;
c) költségtérítés esetében 47. § (2)
ca) ha a költségtérítés adóelőleg-levonásra kötelezett kifizetőtől származik, a bevételből a magánszemély adóelőleg-nyilatkozata szerinti költség levonásával, erre vonatkozó nyilatkozat hiányában legfeljebb az e törvény rendelkezése szerint igazolás nélkül elszámolható költség, költséghányad levonásával megállapított rész, az említett nyilatkozat és rendelkezés hiányában a bevétel teljes összege (önálló tevékenységből származó bevételnek minősülő költségtérítésnél a bevétel 90 százaléka),
cb) a ca) pontban nem említett költségtérítés esetében a költségelszámolásra vonatkozó rendelkezések szerint elszámolható igazolt vagy igazolás nélkül elszámolható költség, költséghányad, vagy a magánszemély a döntése szerinti költség, egyéni vállalkozó, mezőgazdasági kistermelő esetében - ha a külön rendelkezés alapján átalány-költség szerinti jövedelem-megállapítást alkalmaz - az átalány-költség levonásával meghatározott rész.

Miután költségtérítés nem lehet, ezért csak 50 százalékos költségnyilatkozat lehet. Ha pedig 50 százalékos költség merülhet fel, akkor kijelenthetem, hogy a bevétel 50 százaléka után a kifizetőt 16 százalék szja és 27 százalék szocho terheli. Ez utóbbi akkor sem csökkenthető, hogy a magánszemély az kérdés első részében levő bevétel és költségnyilvántartás helyes, igazolható vezetése mellett 100 százalék költséget számol el, akkor is a teljes bevételre vetítve a kifizetőnek 13.5 százalékos adóterhelése és teljes áfa levonási tilalma lesz, mert az áfa levonás tárgyi feltétele a 127. § szerint a névre szóló számla a kifizetőnek nevére nem fog rendelkezésre állni.

Abban nem tudok érdemben hozzászólni, hogy mennyiben kevesebb a szolgáltató tarifája magán és céges előfizetés esetében, és előbbiben rejlő szolgáltatási árelőny mennyiben teszi indokolttá a járt utat elhagyni a járatlanért, azzal, hogy annak adminisztrációjával tudatosan nem is foglalkoztam. Semmivel nem könnyebb a felmerült költségek bizonylatolása, és annak megtérítése, mint a céges telefonhasználat indokoltságának vizsgálata és annak használati leszabályozása.

Abban a reményben zárom válaszomat, hogy a kérdésben szereplő gondolatok megoldására sikeresen együtt tudtunk gondolkodni, és ha további kérdés merül fel az adókötelezettséget érintően, akkor várom szíves észrevételét hozzászólását.