adozona.hu
Vége a büntetlen tartozásoknak? A behajtási költségátalány részletei
//adozona.hu/szamvitel/Vege_a_buntetlen_tartozasoknak_Ezt_kell_tud_5KZ65B
Vége a büntetlen tartozásoknak? A behajtási költségátalány részletei
Tetszik
Tapasztalatok szerint kevesen élnek az új Polgári törvénykönyv által biztosított lehetőséggel, mely szerint behajtási költségátalányt lehet felszámítani a késedelmesen kifizetett számlákra. Ennek egyik fő oka a konkrét ismeretek hiánya arról, hogy pontosan mikor, és hogyan lehet követelni az összeget a késedelmesen teljesítőktől. Az alábbiakban összefoglaljuk, mit kell tennie egy vállalkozásnak, ha késedelmesen teljesítő partnerétől be kívánja hajtani a tartozást, és az mikor, és milyen feltételekkel jár?
A költségátalányt a vállalkozások egymás közötti jogviszonyában a Ptk. 6.155 § (2) bekezdése taglalja. Az átalány a 2013. július 1. napjától megkötött vagy módosított szerződések esetében érvényesíthető, az azt megelőzően megkötött szerződések esetében nem alkalmazható.
Fontos, hogy – akárcsak a késedelmi kamat esetében – az átalányt nem kötelező követelni, a hitelezőre van bízva, hogy azt kívánja-e érvényesíteni, viszont az adósnak kötelező megfizetni, ha a hitelező erre felszólítja. Az átalány elengedése is költségmentes, annak nincs semmilyen illetékvonzata, nem számít ajándékozásnak.
OLVASSA TOVÁBB cikkünket, amelyből megtudhatja, milyen összefüggés van a valós behajtási költség és a költségátalány között, s utóbbi mikortól jár, mekkora az összege, s milyen módon követelhető.
Bér
Nyugdíj
Osztalék
Ingatlan illeték
Hozzászólások (10) , melyek közül a legfrissebbek:
Tisztelt kintlevoseg.hu,
Kiegészítenénk a lenti válaszunkat, mivel leginkább a témáról írás "értelmetlen" mivoltával nem értünk egyet, teljes mértékben azonosulni tudunk ugyanakkor a hozzászólásának lényegi részével.
A cikk jogértelmezést tartalmaz, ill. hatósági állásfoglalások összefoglalását.
Személy szerint szeretném, ha a téma olyan sajtó visszhangot generálna, melyben a jogalkotók felülvizsgálnák az ide vonatkozó jogszabályt, és azt értelmeznék, módosítanák, ill. végrehajtási irányelvet alkotnának hozzá
Tisztelt Vadász úr,
Tisztelt Ruszin úr!
A cikkünknek nem titkot célja, hogy figyelemfelkeltő legyen, és rávilágítson mindazokra az ellentmondásokra, amik a Számviteli törvény és az egyéb adójogszabályok, jelen esetben a Számviteli törvény és a Ptk. jogalkalmazásánál felmerülő ellentmondásokból adódnak.
Meglátásunk szerint maga a törvény jelen formájában betarthatatlan, így helyesbítésre szorul, de a cikk nem a mi véleményünket, hanem megalapozott jogértelmezést tartalmaz.
Véleményünk szerint a rendelkezés csak abban az esetben javítaná Magyarországon a fizetési morált, ha kötelező és általános érvényű volna, továbbá annak betartása ellenőrizve, be nem tartása pedig szankcionálva lenne.
Jelenleg sajnos erről nem beszélhetünk, így a jogalkotó jogalkalmazói döntésnek rendeli alá e törvény alkalmazását.
2013.július elsejét, azaz a törvény hatályba lépését követően nagyon sok kérdés merült fel a téma kapcsán, amire a fenti okokból adódóan felelősségteljes iránymutatást adni nem tudtunk partnereinknek, így fordultunk állásfoglalási kérelemmel mind a NAV, mind Nemzetgazdasági Minisztérium felé.
A válaszokból és a törvényi háttérből lett összeállítva a publikáció, mely tényadatokat tartalmaz, már amennyiben tényadatnak tekinthető a KIM Jogalkotásért Felelős Államtitkárának az állásfoglalása.
Ebből az állásfoglalásból idéznék is egy ide vonatkozó részt:
"Számviteli szempontból a behajtási költségátalány tartozásnak minősül, ekként szükséges azt tartozásként rögzíteni a kötelezett könyveiben; nem csak abban az esetben, ha a jogosult azt - önkéntes teljesítés hiányában - ténylegesen követelte az adóstól, tekintve, hogy a fizetési kötelezettség a jogszabály alapján a késedelembeesés tényével beáll."
Értelmezném a cikk ide vonatkozó részét.
A jogértelmezés szerint a jogosultra van bízva, hogy a 40 eurónak megfelelő behajtási általányt érvényesíti-e, addig a felek szerződésben nem zárhatják ki annak alkalmazhatóságát.
Tehát minkét passzus a jogosultat védi, az első esetben úgy, hogy mérlegelési jogkört ad a kezébe,a behajtási általány követelést érvényesíti-e, annak érvényesítése jár-e annyi haszonnal, mint amennyit ront a partnerkapcsolaton (üzletpolitikai döntés), a második esetben pedig úgy, hogy vevői, megrendelői nyomásra sem mondhat le a törvényben nevesített jogáról
Tisztelt kintlevoseg.hu,
Sajnálatos, hogy ügyfeleik nem tudnak, vagy nem szeretnének élni ezzel a lehetőséggel, ugyanakkor vannak olyan üzleti kapcsolatok és helyzetek, amikor alkalmazható és számos vállalkozás alkalmazza is ezt az eszközt.
Nem csak feltétlenül a normál üzletmenet során, hanem épp a problémás helyzetek érdekérvényesítő eszközeként.
Véleményünk szerint mindenképpen érdemes róla írni, hiszen létezik, ezért javasolt is tisztázni az alkalmazás feltételeit és lehetőségeit – jogi és számviteli szempontból.
Fentiekre tekintettel azt gondoljuk, hogy erősen általánosítónak tűnik kizárólag az önök ügyfélkörére hivatkozva mindenkire igaznak tekinteni valamit – pláne értelmetlennek nyilvánítani– hiszen egyesek késedelmi kamatot is felszámolnak, mások pedig nem
Nocsak, újra itt. Helyes.
Milyen gyorsan lekerült ez a cikk a címlapról...
Furcsa kettősség van a cikkben, mert az elején olvasható : "Fontos, hogy – akárcsak a késedelmi kamat esetében – az átalányt nem kötelező követelni, a hitelezőre van bízva, hogy azt kívánja-e érvényesíteni," és kicsit lejebb olvasva : "vagy akár attól eltekinteni szerződésben sem lehet, még a felek együttes akaratával sem." -most akkor kötelező kérni vagy sem ???
Igencsak "érdekes" könyvelési feladat lenne a fizetési határidőt követően automatikusan bekönyvelni a behajtási költségátalányt. Nagyon sok könyvelő társam örülhetne az ötletnek. Az adóhatóság is biztos egyetértene, hogy nem is követelt tartozásokkal csökkentjük az adózás előtti eredményt.
Véleményem szerint nincs jogszabályi alapja a cikk következő állításának:
"A behajtási költségátalány tartozásnak minősül, ekként szükséges azt a kötelezett könyveiben rögzíteni, attól függetlenül, hogy a jogosult ténylegesen követelte-e azt."
A számviteli törvény 81. § (2) bek. alapján csak a fizetett, vagy fizetendő behajtási költségátalányt kell ráfordításként elszámolni. Ha a jogosult nem is kéri, akkor fizetendő kötelezettségről nem beszélhetünk.
Jó lenne, ha a kérdés ilyen egyszerű lenne.Jelenlegi ügyfeleink közül egyetlen egy sem meri kérni a vevőktől a késedelmért járó költségátalányt, mert joggal félnek, hogy a vevők azonnal elmennek a konkurenciához. Innentől ez a szabály csak elmélet, mert amíg a gyakorlatban nem működik, addig semmi értelme leírni.