Elektromos cégautók otthoni töltése: adózási értelmezések, technikai kihívások és szakmai viták

Megosztás Tetszik

Az elektromos céges autók térnyerése nemcsak környezetvédelmi, hanem gazdasági szempontból is előnyös. Az állami támogatások, adókedvezmények és alacsony üzemeltetési költségek miatt egyre több vállalkozás cseréli le hagyományos flottáját elektromos járművekre. Ugyanakkor az infrastruktúra – különösen a nyilvános töltőállomások elérhetősége – még nem tart lépést a növekvő igényekkel. Ezért sok munkavállaló választja az otthoni, jellemzően éjszakai töltést, amely kényelmes, de adózási szempontból számos kérdést vet fel.

Jogszabályi háttér – költségtérítés és adómentesség

A személyi jövedelemadóról szóló törvény (Szja tv.) szerint a nem önálló tevékenységből származó bevétel – főszabály szerint – adóköteles, ideértve a költségtérítés címén kapott bevételt is. Utóbbiból ugyanakkor levonhatók az elismert költségek. Az Szja tv. 3. számú melléklet IV. 5. a) pontja alapján a nem saját tulajdonú jármű üzemi célú használata esetén elszámolható az üzemi használatra eső üzemanyag-fogyasztás, ha a költség a magánszemélyt terheli. Tisztán elektromos jármű esetén a IV. 1. d) pont szerint a számlával igazolt töltési költség üzemanyag-fogyasztásként kezelhető.

Ez alapján a munkáltató megtérítheti a munkavállalónak az otthoni töltés – számlával igazolt – költségét, ha az üzemi használat arányát útnyilvántartással igazolja. A költségtérítés tehát nem adóköteles (az adóalap nulla), ha a munkavállaló igazolni tudja a céges autó töltésére fordított kiadásait, az üzemi célú használat arányát a teljes használaton belül, és a térítés mértéke nem haladja meg az igazolt üzemi célú kiadást. Az efölötti költségtérítés azonban munkaviszonyból származó jövedelemként adózik.

Mérés és igazolás – technikai megoldások

A töltésre fordított áramfogyasztás mérhető például a töltőhöz csatlakoztatott belső mérőórával vagy más hiteles módszerrel. A munkavállaló nyilatkozata kiegészítheti az igazolást, miszerint más autó nem használja a töltőt. Az áramszolgáltató – a munkavállaló vagy házastársa nevére szóló – számlája alapján megállapítható az egységár, amelyből kiszámítható a töltés költsége.

Nem túl életszerű, de alternatív megoldás lehet a társaság nevére szóló almérő felszerelése, amelyen keresztül az áramfogyasztás közvetlenül a cég nevére kerül kiszámlázásra. Ez azonban – amellett, hogy technikailag nehezen biztosítható – nem mentesít az igazolási kötelezettség alól, hogy az almérő kizárólag a céges autó töltését méri, ott más elektromos járművet vagy egyéb eszközt nem üzemeltetnek.

A töltő felszerelésének költsége

Gyakori kérdés, hogy a munkáltató által biztosított otthoni töltő – beleértve a telepítési költséget – adóköteles juttatásnak minősül-e. Az Szja tv. 1. számú mellékletének 8.37. pontja szerint adómentes a személygépkocsi magáncélú használata, amely magában foglalja a jármű rendeltetésszerű működéséhez szükséges eszközöket is. Így lehet amellett érvelni, hogy a töltő használatba adása nem keletkeztet adófizetési kötelezettséget, ha az eszköz a társaság tulajdonában marad.

Fontos, hogy a töltő ne kerüljön a munkavállaló tulajdonába, és célszerű szerződésben rögzíteni a sorsát munkaviszony megszűnése vagy ingatlaneladás esetére is. Ellenkező esetben a töltő beszerzési és telepítési költsége a munkavállaló munkaviszonyból származó jövedelmeként válhat adókötelessé.

Útnyilvántartás és hatósági norma szerinti elszámolás

Alternatívaként felmerülhet az útnyilvántartás és hatósági norma szerinti elszámolás is. Az Szja tv. 3. számú melléklet II. 4a. pontja alapján tisztán elektromos jármű esetén 3 liter/100 km ESZ 95 ólmozatlan motorbenzinnek az állami adó- és vámhatóság által közzétett árával meghatározott összege igazolás nélkül, költségként elszámolható, függetlenül attól, hogy saját járműről van-e szó. Például 2025 májusában 400 km üzleti út esetén 612 Ft/liter árral számítva: 400×3/100×612=7344 Ft. Ezen összeg erejéig nem keletkezik adóköteles jövedelem, efölött pedig munkaviszonyból származó jövedelemként adózik a költségtérítés.

Eltérő szakmai álláspontok – jogértelmezési vita

A témában azonban megjelent olyan szakmai álláspont is, amely szerint a céges autók otthoni töltésének költsége csak számla ellenében téríthető meg, és kizárólag akkor, ha a számla a munkáltató nevére szól. Ez alapján nem lenne elfogadható sem az, ha a munkavállaló vagy házastársa nevére kiállított számla alapján történik az áramfogyasztás és egységár meghatározása, sem az igazolás nélkül elszámolható költségmértékre vonatkozó szabályok alkalmazása.

Másrészt a töltőkkel kapcsolatban is megfogalmazódott az a vélemény, hogy a töltő beszerzése és telepítése is mindenképpen adóköteles juttatás. Sőt, ha a munkavállaló részletekben téríti meg az eszköz árát, és a megállapodás nem tartalmaz legalább a jegybanki alapkamat +5 százalékpontnak megfelelő kamatot, az Szja tv. 72. § alapján kamatkedvezményből származó jövedelmet kell megállapítani.

Álláspontunk szerint ezek a korlátozások nem vezethetők le az Szja tv.-ből. A törvény nem írja elő, hogy a számlának a munkáltató nevére kell szólnia, és nem zárja ki a munkavállaló nevére szóló számla alapján történő elszámolást. A töltő – mint rendeltetésszerű használathoz szükséges eszköz – használatba adása pedig nem keletkeztet adófizetési kötelezettséget, ha az eszköz a társaság tulajdonában marad, és a használat célja kizárólag a céges jármű töltése.

Összegzés

Az elektromos céges autó otthoni töltésének költségtérítése nem adóköteles bevétel, ha a munkavállaló számlával igazolja a kiadást, az üzemi használat arányát, valamint a térítés mértéke ezt nem haladja meg. A hatósági fogyasztási norma szerinti elszámolás egyszerűbb megoldást nyújtana, még akkor is, ha alacsonyabb térítést eredményezhet. A szabályozás azonban jelenlegi formájában nem támogatja az életszerű, kényelmes otthoni töltést, és a megszorító értelmezések további nehézségeket okozhatnak. A jogalkotás és a technológiai fejlődés közötti szakadék ma még nehezen hidalható át, pedig egyre inkább szükség lenne a gyakorlatban is működőképes megoldásokra.

A tartalom a Forvis Mazars megbízásából készült. A cikk létrehozásában az Adózóna.hu szakértői nem működtek közre.