Ukáz a NAV-tól a könyvvezetéshez, a beszámoló készítéséhez

Megosztás Tetszik

Tájékoztatót tett közzé a Nemzeti Adó- és Vámhivatal (NAV) a multinacionális vállalatcsoportok magyar tagvállalatai számára a számviteli törvényben előírt könyvvezetési és beszámoló-készítési előírásoknak való megfelelésről.

Az adóhatósággal és az állandó megbízott könyvvizsgálóval való együttműködés fontosságára kívánja felhívni a figyelmet a NAV, annak érdekében, hogy az adóellenőrzések és a jogszabályban előírt kötelező könyvvizsgálat egyaránt érdemben lefolytatható legyen, a gazdálkodóra nézve jelentősebb hátrányos megállapítások és következmények nélkül.

A számvitelről szóló 2000. évi C. törvény az üzleti évről készített beszámolóra és az azt alátámasztó könyvvezetésre vonatkozóan – egyebek mellett – az alábbi követelményeket támasztja a hatálya alá tartozó magyar vállalkozásokkal szemben:

– a gazdálkodó működéséről, vagyoni, pénzügyi és jövedelmi helyzetéről az üzleti év könyveinek zárását követően, e törvényben meghatározott könyvvezetéssel alátámasztott beszámolót köteles – magyar nyelven – készíteni;

– a könyvvezetés a számviteli alapelvek figyelembevételével az egyszeres és a kettős könyvvitel rendszerében, csak magyar nyelven történhet;

– a kettős könyvvitelt vezető gazdálkodó a kezelésében, használatában, illetve tulajdonában lévő eszközökről és azok forrásairól, továbbá a gazdasági műveletekről olyan könyvviteli nyilvántartást köteles vezetni, amely az eszközökben (aktívákban) és a forrásokban (passzívákban) bekövetkezett változásokat a valóságnak megfelelően, folyamatosan, zárt rendszerben, áttekinthetően mutatja;

– a törvényben előírt egységes számlakeret célja az, hogy a gazdálkodó eszközeinek és forrásainak, a gazdasági műveletek eredményre gyakorolt hatásának egységes rendszerbe foglalásával segítséget adjon a gazdálkodó számvitelének megszervezéséhez, biztosítsa a számviteli törvény, illetve a kapcsolódó kormányrendelet szerinti beszámoló elkészítéséhez szükséges alapinformációkat;

– a kettős könyvvitelt vezető gazdálkodó az egységes számlakeret előírásainak figyelembevételével olyan számlarendet köteles készíteni, amely szerinti könyvvezetés az e törvényben előírt beszámoló készítését maradéktalanul biztosítja;

– az éves beszámolót a számvitelről szóló törvényben meghatározott szerkezetben és legalább az előírt tagolásban, a számvitelről szóló törvény 1-3. számú mellékleteiben előírt tételeket a megadott sorrendben, a tételek továbbtagolásának, illetve összevonásának szabályai figyelembevételével, bizonylatokkal alátámasztott, szabályszerűen vezetett kettős könyvvitel adatai alapján, világos és áttekinthető formában, magyar nyelven kell elkészíteni.

[A számvitelről szóló 2000. évi C. törvény 4. § (1) - (4) bekezdései, 12. § (2) bekezdése, 20. § (1) bekezdése 159-160. §-ai.]

A nagy nemzetközi (multinacionális) cégcsoporthoz tartozó magyar vállalkozások egy részénél nem teljesítik maradéktalanul a számviteli törvényben foglalt, előzőekben említett követelményeket. A számviteli törvény szerinti éves beszámolót alátámasztó könyvelési nyilvántartásokat (a főkönyvi könyvelést) ezen vállalkozások egy részénél nem a magyar egységes számlakeret szerinti formában, hanem a vállalatcsoport által alkalmazott, más számviteli és beszámolási keretelvek alapján kialakított főkönyvi rendszerben és nem magyar nyelven vezetik.

Ez az eljárás – amellett, hogy nem felel meg a számviteli törvényi előírásoknak – rendkívüli módon megnehezíti, vagy adott esetben akár lehetetlenné is teheti az adóhatósági ellenőrzések érdemi elvégzését. Hasonló nehézségeket okozhat ez a könyvvizsgálónak is, akinek az éves beszámoló megbízhatóságáról és valódiságáról a számviteli törvény előírásainak összefüggésében kell véleményt alkotnia. 

Az adóalany vállalkozásoknak tisztában kell lenniük azzal, hogy a magyar számviteli előírások az egységes pénzügyi beszámolási elvek és szabályok mellett ahhoz is keretet adnak, hogy lehetővé tegyék és megteremtsék az adójogszabályokban előírt adókötelezettségeik teljeskörűségének és az adójogszabályoknak való megfelelésüknek az adóhatóság általi érdemi és részletekbe menő vizsgálatát.

A számviteli törvény követelményeinek akkor tud a gazdálkodó maradéktalanul eleget tenni, ha az egységes magyar számlakeret szerinti főkönyvi nyilvántartást zárt könyvelési rendszeren belül állítja elő, nem pedig azon kívül (például manuálisan vezetett külön táblázatokban való levezetésekkel) valósítja ezt meg. A zárt könyvelési rendszeren kívüli levezetés módszerével nem biztosított az így előállított magyar főkönyvi adatok teljeskörűségének maradéktalan ellenőrzési lehetősége az adóvizsgálatok céljára.

Az előzőekkel kapcsolatban felhívja az adóhatóság az érintett gazdálkodó szervezetek vezetőinek figyelmét arra, hogy az adózókkal szemben elvárt jogkövető magatartásért való felelősségükre tekintettel tegyenek mielőbbi intézkedéseket annak érdekében, hogy a magyar egységes számlakeretnek megfelelő főkönyvi kimutatásaikat zárt főkönyvi könyvelési rendszeren belül állítsák elő.

Azokban az esetekben, amikor az adóhatóság az elrendelt adóellenőrzés érdemi lefolytathatóságát akadályoztatva látja az előzőekben említetteknek megfelelő zárt és áttekinthető könyvelési rendszer hiányosságai miatt, a gazdálkodókat felszólíthatja ennek a hiányosságnak a megszüntetésére, az előírt könyvelési kimutatások számviteli törvénynek megfelelő rendszerben történő előállítására és az adóhatóság részére való bemutatására.

A könyvvizsgáló feladata véleményt nyilvánítani arról, hogy az éves beszámoló a számviteli törvény előírásaival összhangban megbízható és valós képet nyújt-e. A könyvvizsgáló tevékenységére a mindenkor érvényben lévő Magyar Nemzeti Könyvvizsgálati Standardok és etikai előírások vonatkoznak. Ezek részletesen leírják a könyvvizsgálói vélemény kialakítása érdekében elvégzendő könyvvizsgálati eljárásokat, a szakmai megítélés gyakorlásának kereteit, valamint a gazdálkodó által elkövetett jogszabálysértéseknek a könyvvizsgáló általi feltárása vagy tudomására jutása esetén követendő eljárásokat.

A standardok és a vonatkozó etikai előírások hangsúlyozzák, hogy a könyvvizsgálónak meg kell vitatnia a gazdálkodó vezetésével a jogszabálysértést, és mérlegelnie kell annak a könyvvizsgálói véleményre gyakorolt hatását. Egyúttal a vezetést fel kell hívnia az elkövetett jogszabálysértés kiigazítására, illetve jövőbeni megszüntetésére, abban az esetben is, ha a könyvvizsgáló arra a következtetésre jutott, hogy a szóban forgó jogszabálysértés nincs hatással a könyvvizsgálói jelentésben megfogalmazott könyvvizsgálói véleményére.