További témák
hourglass_empty Ez a cikk több mint 30 napja íródott, ezért előfordulhat, hogy a benne lévő információk már nem aktuálisak! Témába vágó friss cikkekért használja a keresőt

Tesztautók számvitele, cégautóadója

  • dr. Császár Zoltán adótanácsadó, jogász

Az új személygépjárművet vásárolni (bérelni, lízingelni) kívánó magánszemélyek és vállalkozások természetes igénye, hogy működés közben is kipróbálhassák a kiszemelt terméket – esetünkben: autót –, mielőtt vásárlási szándékukról végleges döntést hoznak.

Mi is a tesztautó?

Az új személygépkocsik forgalmazásával foglalkozó vállalkozások ezért rendszerint rendelkezésre tartanak tesztautókat. Ilyenkor az eljárás a következő: a beszerzését követően az adott gépjárművet forgalomba helyezik, majd tesztautóként tartják nyilván a könyveikben az eszközök közt.

Az ilyen személygépkocsi tulajdonképpen a vállalkozás céljait szolgálja, adott esetben egy éven túl (hacsak korábban értékesítésre nem kerül, vagy üzletpolitikai okokból – például modellcsere, visszahívás – nem válik szükségessé cseréje), és alkalmasnak kell lennie arra is, hogy a forgalomban kipróbálják. Ugyanakkor jelene és jövője mégsem olyan, mint egy átlagos cégautóé, hiszen működése első szakaszának hossza és jellege is eltérő – ez számviteli, cégautóadós és áfás kérdéseket vet fel, melyeket két cikkben dolgozunk fel. Jelen cikkünkben a tesztautók számviteli és cégautóadós jellegzetességeit emeljük ki.

Alapvetően azt a személygépkocsit tekinthetjük tesztautónak, amelyet a kereskedő kifejezetten kipróbálás céljára bocsát ügyfelei rendelkezésére. Az alábbiakban azt vizsgáljuk meg, hogy tesztautók esetén a kereskedők miként járhatnak el a gépjárműadóról szóló 1991. évi LXXXII. törvény (Gjt.) cégautóadóról szóló szabályainak, illetve a számvitelről szóló 2000. évi C. törvény (Szt.) előírásainak megfelelően.

Elsőként azt vesszük górcső alá, hogyan kell a tesztautót a könyvekben szerepeltetni.

1.     A számviteli előírások

Az Szt. 28. § (3) bekezdésének d) pontja szerint a készletek között kell kimutatni a használatba vétel időpontjától áruként azokat az értékesítési céllal beszerzett, előállított eszközöket, amelyeket a vállalkozó az értékesítésig (az állományból történő kivonásig) átmenetileg használatba vett.

Ennek alapján a törvény készletként – áruként – rendeli elszámolni azokat az eszközöket, amelyeket a vállalkozó értékesítési célra szerez be, de átmenetileg használatba veszi azokat. Ide tartoznak például az autókereskedések által használt bemutató autók, reprezentációs célú autók, egyes kereskedelmi, bemutatási, kipróbálási célt szolgáló berendezések. Ezeket az eszközöket a későbbiekben általában beszerzési értékük alatt, de az eredeti beszerzési ár közelében értékesítik. Az említett eszközöket az Szt. attól függetlenül áruként rendeli kimutatni, hogy ezek beszerzése, előállítása és értékesítése között megvalósul azok használata.

Meg kell azonban említeni azt is, hogy az Szt. 23. §-ának (5) bekezdése szerint amennyiben egy adott eszköz használata, rendeltetése a (4) bekezdés szerinti (azaz a befektetett, vagy a forgóeszközök közé történő) besorolást követően megváltozik, mert az eszköz a tevékenységet, a működést tartósan már nem szolgálja vagy fordítva, akkor annak besorolását meg kell változtatni; az eszközt – legkésőbb a mérlegkészítés időszakában, a mérlegfordulónapra vonatkozóan – át kell sorolni a befektetett eszközök közül a forgóeszközök közé vagy fordítva, a forgóeszközök közül a befektetett eszközök közé.

Ez azt jelenti, hogy ha például a cég tesztautó céllal helyezi forgalomba a gépjárművet, mégsem tudja azt értékesíteni átmeneti – a forgóeszközökre előírt egy éves – használati időn belül, vagy az eszközt a vállalkozás saját céljaira kezdi el üzemszerűen használni (például tesztautót elkezd áruszállításra használni) és nem az adott eszköz értékesítésének elősegítése céljából, akkor az érintett eszközt át kell sorolni a tárgyi eszközök közé.

2.     Cégautóadó

A Gjt. két adónem szabályait is tartalmazza, ezek közül a cégautóadó kérdésekkel foglalkozunk itt. A Gjt. 17/A § szerint adóköteles az a személygépkocsi (fogalma: Szja tv. 3. § 45. pontjában), amely nem magánszemély tulajdonában áll, továbbá amelyik után költséget, ráfordítást számolnak el (a számvitel vagy személyi jövedelemadózás szabályai szerint).

A teljesség kedvéért álljon itt az említett személygépkocsi definíció:

♦         négy, illetve három gumiabroncskerékkel felszerelt olyan gépjármű, amely a vezetővel együtt legfeljebb nyolc felnőtt személy szállítására alkalmas, azzal, hogy ide tartozik a benzinüzemű, a dízelüzemű, az elektromos üzemű, a gázüzemű személygépkocsi, a versenyautó, az önjáró lakóautó;

♦         személygépkocsinak minősül továbbá az a vegyes használatú, 2500 kilogrammot meg nem haladó megengedett együttes tömegű, olyan gépjármű (nagy rakodóterű személygépkocsi), amelynek rakodótere gyárilag kialakítva kettőnél több utas szállítására alkalmas, de kézzel egyszerűen oldható ülésrögzítése révén a felhasználás szerinti terhek szállítására bármikor átalakítható a válaszfal mögötti rakodótér, ideértve azt az esetet is, ha az ülés eltávolítására visszafordíthatatlan műszaki átalakítással került sor.

Tesztautóként jellemzően ennek a fogalomnak megfelelő autóról van szó, mely a kereskedés tulajdonában áll, így az adótárgyra előírt feltételek teljesülnek.

Kérdésként inkább az merül fel, hogy a Gjt. 17/D § c) pontjában kínált adómentességet alkalmazhatja-e a tesztautók tekintetében a kereskedő. A törvény szerint az a személygépkocsi mentes a cégautóadó alól, „amelyet a személygépkocsi-kereskedelemmel üzletszerűen foglalkozó személy vagy szervezet kizárólag továbbértékesítési céllal szerzett be”.

Hosszabb – sőt, gyakran már rövid távon is – a tesztautó valószínűleg továbbértékesítésre kerül, ez a cél azonban nem közvetlen, és megelőzőleg saját értékesítést támogató, valamint marketing célú felhasználás történik. Ráadásul az adómentességet csak a beszerzéskor lehet kiérdemelni, és csak kizárólagos továbbértékesítési célú beszerzés esetén.

Így véleményem szerint a részben vagy egészben, időlegesen vagy tartósan tesztautóként történő használat céljából (is) beszerzett személygépkocsikra nem terjed ki az autókereskedők által egyébként rendszerint igénybevehető, a Gjt. 17/D § c) pontja szerinti cégautóadó alóli mentesség.

Ha előfizetőnk, lépjen be!

Hozzászólások (0)

Új hozzászólás

Kérjük, hogy szakértőinknek szóló kérdését ne kommentben tegye fel! Használja helyette a kérdés-válasz funkciót, kérdésében hivatkozzon az érintett írásra, lehetőleg annak URL-jét is megadva. A választ csak így tudjuk garantálni. Köszönjük!




TÖBB MINT TÖRVÉNYTÁR!
Ezért érdemes előfizetni!

Kérdések és válaszok

Regisztrációs adó könyvelése

Pölöskei Pálné

adószakértő

Engedményezés

Pölöskei Pálné

adószakértő

Munkásszállás idegenforgalmi adó

Pölöskei Pálné

adószakértő

2019 augusztus
H K Sze Cs P Sz V
29 30 31 1 2 3 4
5 6 7 8 9 10 11
12 13 14 15 16 17 18
19 20 21 22 23 24 25
26 27 28 29 30 31 1
hirdetés
FONTOS JOGSZABÁLYOK
  1. KATA és KIVA 2012. évi CXLVII. törvény a kisadózó vállalkozások tételes adójáról és a kisvállalati adóról
  2. Art. 2003. évi . XCII. törvény
  3. Áfa 2007. évi CXXVII. törvény
  4. Áht. 1992. évi XXXVIII. törvény
  5. EHO tv. 1998. évi LXVI. törvény az egészségügyi hozzájárulásról
  6. Ekho tv. 2005. évi CXX. törvény az egyszerűsített közteherviselési hozzájárulásról
  7. EVA tv. 2002. évi XLIII. törvény az egyszerűsített vállalkozói adóról
  8. Helyi adó tv. 1990. évi C. törvény a helyi adókról
  9. Itv. 1990. évi XCIII. törvény az illetékekről
  10. Jöt. 2003. évi CXXVII. törvény a jövedéki adóról és a jövedéki termékek forgalmazásának különös szabályairól
  11. Rega. tv. 2003. évi CX. törvény a regisztrációs adóról
  12. Szakhoz. tv. 2003. évi LXXXVI. törvény a szakképzési hozzájárulásról és a képzés fejlesztésének támogatásáról
  13. Számv. tv. 2000. évi C. törvény a számvitelről
  14. Szja 1995. évi CXVII. törvény
  15. Szlarend 24/1995 PM rendelet
  16. Tao tv. 1996. évi LXXXI. törvény a társasági adóról és az osztalékadóról
  17. Tbj. 1997. évi LXXX. törvény a társadalombiztosítás ellátásaira és a magánnyugdíjra jogosultakról, valamint e szolgáltatások fedezetéről
  18. Tbj. vhr. 195/1997. (XI. 5.) Korm. rendelet a társadalombiztosítás ellátásaira és a magánnyugdíjra jogosultakról, valamint e szolgáltatások fedezetéről szóló 1997. évi LXXX. törvény végrehajtásáról
  19. Tny. 1997. évi LXXXI. törvény a társadalombiztosítási nyugellátásról
  20. Tny. vhr. 168/1997. (X. 6.) Korm. rendelet a társadalombiztosítási nyugellátásról szóló 1997. évi LXXXI. törvény végrehajtásáról

Ön korábban már belépett a HVG csoport egyik weboldalán. Ha szeretne ezen az oldalon is bejelentkezni, ezen a linken egy kattintással megteheti.

X