Osztalék ingatlannal fizetve: mennyit ér az egész?

Megosztás Tetszik

Ingatlanban fizetné ki egy társaság tagjának a korábban jóváhagyott osztalékot. Kötelező-e az értékbecslés, s mit kell tenniük a cégtulajdonosoknak? – kérdezte olvasónk. Hunyadné Szűts Veronika, igazságügyi adó- és járulékszakértő válaszolt.

Egy társaság tagjai már korábban elhatározták, hogy az adott év adózott eredményét kiegészítve az eredménytartalékkal (megfelel az előírásoknak, nincs korlát) osztalékként osztják fel a tulajdonosok között. Ezt előírták, de az osztalékot a mai napig nem fizették ki. Az egyik tulajdonos elfogadná a társaság tulajdonát képező ingatlant. Tisztában vagyok azzal, hogy az ingatlan piaci értékét meg kell határozni, de kötelező-e az értékbecslése? Ha az ingatlan értéke meghaladja az osztalék szja-val és 14 százalék ehóval csökkentett összegét, akkor a fenti összeget meghaladó részre szintén 15 százalék szja-t kell számolni, és ezt a tulajdonossal szemben kell követelésként előírni (hiszen már nincs miből levonni), és a társaságnak 27 százalék ehót kell fizetni. Helyes-e így? Van-e lehetőség rá, és mi van akkor, ha az osztalékrészen felüli részt a tulajdonos megfizeti? Az egész könyvelése hogyan történik? – sorolta kérdéseit olvasónk.

Nincs annak akadálya, hogy a tagot megillető osztalékot ne pénzben, hanem nem vagyoni értékű juttatás formájában adják ki – szögezte le válaszában szakértőnk. Az átadott eszköz piaci értékét egyéb bevételként kell elszámolni a tagokkal szembeni követelésekkel szemben, majd pedig a követeléscsökkenést az osztalékkötelezettséggel szemben kell könyvelni (32/2007. számú számviteli kérdés és a számviteli törvény 72. § (4)) (Az eszköz nettó értékét pedig értelemszerűen ki kell vezetni a könyvekből az egyéb ráforditásokkal szemben.)

Az áfatörvény ugyanakkor az osztalék fejében történő tárgyi eszköz átadását termékértékesítésnek minősíti, viszont lakóingatlan értékesítése ebben az esetben is tárgyi mentes.

Az osztalékot terhelő szja- és ehokötelezettség (450 ezer forintig) az általános szabályok szerint fizetendő, amelyet vagy a kifizetőnek (amennyiben történik olyan kifizetés, amelyből levonásba helyezhető), vagy a magánszemélynek kell az adóhatóság felé rendezni. Amennyiben az eszköz nyilvántartási és piaci értéke nem egyezik, azaz utóbbi magasabb,  úgy előbb az eszközt (értékelési különbözet-értékelési tartalékkal szemben) célszerűen  fel kell értékeltetni.

Erre valóban az igazságügyi szakértő által készített értékelés a legalkalmasabb és legvédhetőbb, de például  több érvényes vételi ajánlat is alátámaszthatja a piaci értéket. Ha az értékeléssel nem szeretne élni a társaság, akkor a tulajdonosok által közösen elfogadott érték – az apporthoz hasonlóan – lehet az ügylet alapja; ez azonban nehezebben védhető, főként, ha a megállapodott érték netán a nyilvántartási érték alatt maradna.

Bármely esetben a különbözet megfizetése tisztább megoldás, mint amit az olvasó kérdésében felvázolt.