Mikor aktiválható – és mikor nem? Kockázatok és határesetek az immateriális javaknál

Megosztás Tetszik

Az immateriális javak számviteli kezelése az egyik leggyakrabban félreértett terület a magyarországi könyvelési gyakorlatban. Nem egyszer találkozunk azzal, hogy egy vállalkozás belső fejlesztésű szoftvert aktivál, holott arra nincs jogalapja, vagy épp ellenkezőleg, egy valós értéket képviselő eszközt teljes egészében ráfordításként számol el, ezzel torzítva a mérlegképet és növelve az adóalapot. A következőkben áttekintjük a legfontosabb határeseteket.

A számvitelről szóló 2000. évi C. törvény (Szt.) 25. §-a szerint immateriális jószágként kizárólag olyan nem anyagi jellegű eszköz mutatható ki a mérlegben, amely tartósan – legalább egy éven túl – szolgálja a vállalkozás tevékenységét, és amelynek bekerülési értéke megbízhatóan meghatározható. Ezzel párhuzamosan a törvény elkülöníti az aktiválható fejlesztési költséget a ráfordításként kezelendő kutatási költségtől.

A két fogalom közötti határvonal a gyakorlatban korántsem éles. A kutatás fázisában felmerülő kiadásokat minden esetben az adott időszak ráfordításaként kell elszámolni. A fejlesztési fázisban felmerülő kiadások ezzel szemben akkor aktiválhatók, ha teljesül több együttes feltétel:

• a fejlesztés műszakilag megvalósítható,

• a vállalkozásnak szándékában áll befejezni és hasznosítani,

• rendelkezik a szükséges erőforrásokkal,

• és a várható gazdasági haszon valószínűsíthető.

Belső fejlesztésű szoftverek – a leggyakoribb bizonytalanság

A belső fejlesztésű szoftverek aktiválhatósága az a terület, ahol a legtöbb ellenőrzési vita keletkezik. Az elvek az előző pontban foglaltakra épülnek, de az alkalmazásuk rendkívül körültekintést igényel.

Tegyük fel, hogy egy gyártóvállalat saját IT-csapata egy rendeléskezelő rendszert fejleszt. Az első hat hónapban zajló igényfelmérés, technológiai kutatás és prototípus-tesztelés kutatási fázisnak minősül, és az ezzel kapcsolatos bérköltségek, anyagköltségek nem aktiválhatók. Ezt követően, amikor a fejlesztés iránya egyértelművé vált, és a vállalkozás dokumentáltan döntött a megvalósításról, indul az aktiválható fejlesztési fázis.

A kulcskérdés a fázishatár pontos dokumentálása. Ennek hiányában a NAV-ellenőrzés az egész projektet kutatási fázisnak minősítheti, és az aktivált összeget jogosulatlan aktiválásként kezelheti. NAV-kockázat, hogy ha a fejlesztési és kutatási fázis elhatárolása nem dokumentált, a teljes aktivált összeg megtámadható. Különösen kockázatos, ha a projekt során módosult a műszaki cél, és ez nem szerepel a belső döntési dokumentumokban.

A továbbiakban a következőkről olvashat!

♦ Megvásárolt szoftverek és licencek
♦ Domain nevek, márkajelzések, védjegyek
♦ A goodwill mint különleges eset