Jogosultság nélküli árengedmény-érvényesítés könyvelési megoldása

adozona.hu

2026.05.02., 17:35 Frissítve: 2026.05.02., 09:00 1

Megosztás

Tetszik

Kérdezőnk vevője pénzügyi kedvezményt érvényesített a kérdező terhére annak ellenére, hogy erre nem volt jogosult. Hogyan kell ezt rendezni a könyvelésben? Nagy Norbert adószakértő válaszolt.

A kérdés részletesen így szólt: Cégünk életében gyakran előforduló szerződéses elem a skontó, amennyiben a vevő a számla lejárata előtt 15 nappal rendezi tartozását. Az így adott pénzügyi kedvezményt a pénzügyi ráfordítások között mutatjuk ki. Előfordult azonban olyan eset, amikor a vevő nem teljesítette a pénzügyi határidőt: volt, amikor az eredeti határidő előtt néhány nappal, de előfordult, hogy határidőn túl fizette ki számlatartozását, azonban a 3 százalék skontó levonására mégis jogosultnak érezte magát. Próbáltunk egyeztetni velük erről a helytelen pénzügyi gyakorlatról, de leginkább válaszra sem méltattak bennünket. Mivel régi és egyébként ezt leszámítva nagyon jó partneri viszonyról van szó, a további „akadékoskodást” részünkről lezártam. Kérdésem arra vonatkozik, hogy a fent leírtak ellenére a számvitelben és a társasági adóban maradhat-e a pénzügyi ráfordítások között az ilyen jellegű tétel, illetve társaságiadó-alapnál kell-e korrekcióval élnem?

SZAKÉRTŐNK VÁLASZA:

A 3 százalék különbözet csak akkor maradhat pénzügyi műveletek ráfordítása (skontó), ha a vevő a szerződésben meghatározott feltételek szerint, legkésőbb az esedékességen belül fizetett, és az engedmény mértéke a pénzügyileg rendezendő ellenérték 3 százalékát nem haladja meg. (Szt. 85. § (3) bekezdés o) pont.). Ha a feltételek nem teljesülnek, akkor az már nem szerződésszerű skontó.

Két lehetőség van az elszámolásra.

Ha a felek ezt utólag elfogadják kedvezményként (tehát ténylegesen módosul az ellenérték), akkor azt nem pénzügyi ráfordításként, hanem az értékesítés nettó árbevételét csökkentő tételként kell elszámolni, helyesbítő bizonylat alapján, áfában is az ellenérték utólagos csökkenésének szabályait kell alkalmazni. [Szt. 73. § (2) a)–b), áfatörvény 77. § (1) és (3)]

Skontó témájában korábban közölt írásainkat itt olvashatja el!

Ha viszont nincs szerződésmódosítás, nincs helyesbítő bizonylat, csak Önök a különbözetet végül nem érvényesítik, akkor az számvitelileg elengedett követelés, amelyet egyéb ráfordításként kell elszámolni, nem pénzügyi ráfordításként. [Szt. 81. § (2) l)]

Társasági adóban ilyen elengedett követelés főszabály szerint adóalap-növelő tétel, de nem kell növelni az adóalapot, ha a követelést nem kapcsolt külföldi személlyel vagy nem magánszemély belföldi személlyel szemben engedik el. Tehát ha a vevő egy nem kapcsolt gazdasági társaság, akkor jellemzően nincs tao-alapkorrekció. Ha viszont kapcsolt vállalkozás vagy magánszemély a vevő, akkor már van növelő tétel. [Tao-tv. 8. § (1) h)]

Hozzon ki többet az Adózónából!
Előfizetőink és 14 napos próba-előfizetőink teljes terjedelmükben olvashatják cikkeinket, emellett többek között elérik a Kérdések és Válaszok archívum valamennyi válaszát, és kérdezhetnek szakértőinktől is.

Hozzászólások (1)

mindflux 2026. 05 3., 21:39

Ha utólag elfogadjuk a vevő által (tévesen, de) érvényesített ármódosítást, akkor az valójában szerződésmódosításnak számít (mindkét fél rábólintott, az egyik fél explicite, a másik ráutaló magatartással, de lényeg, hogy mindkét fél úgy gondolja, hogy nem tartozik a másiknak). Még akkor is, ha másképp értelmezzük azt (egyik oldalon - bár helytelenül, de - skontóként nézünk rá, másik oldalon - helyesen - nettó árbevételt csökkentő engedményként).

Új hozzászólás

Kérjük, hogy szakértőinknek szóló kérdését ne kommentben tegye fel! Használja helyette a kérdés-válasz funkciót, kérdésében hivatkozzon az érintett írásra, lehetőleg annak URL-jét is megadva. A választ csak így tudjuk garantálni. Köszönjük!
Az Adózóna moderálási alapelveit ITT találja.