Behajthatatlan követelés, értékvesztés elszámolása

Megosztás Tetszik

Olvasónknak egy behajthatatlan követeléssel és az ehhez kapcsolódó értékvesztés elszámolásával gyűlt meg a baja. A kérdésre Nagy Norbert adószakértő válaszolt.

A kérdés részletesen így hangzik: sok kérdést és azokra adott válaszokat elolvastam, de még így is kételyek merültek fel bennem a témával kapcsolatban. Ki nem egyenlített vevőkövetelések esetében, a 365 napon túliakra az első évben és az azt követő években 20 százalék értékvesztést számoltam el, miután nem volt egyértelmű a behajthatatlanság ténye. Lehet-e ezt megtenni, addig amíg 5 év alatt a 20 százalékos elszámolt értékvesztés összege alapján a mérlegben kimutatható vevőkövetelés összege 0 lesz. Ez esetben a behajthatatlanság ténye az elévüléssel egy időben definiálható. Kérdésemre, hogy az ügyvezető milyen lépéseket tett a követelés behajtásának érdekében az a válasz érkezett, hogy e-mail-ben és telefonon is többször próbált kapcsolatba lépni az ügyféllel eredménytelenül, de mivel nem jelentős összegű a tartozás a továbbiakban nem áll arányban a követelés behajtására tett intézkedés a várható megtérüléssel. Helyes-e az évenkénti 20 százalékos értékvesztés elszámolása, kell-e ebben az esetben társaságiadó-alapot növelni? A másik ehhez kapcsolódó kérdés a pénzforgalmi áfakötelezettség esetleges értékvesztés elszámolása, vagy hogyan írható le az áfakötelezettség a ki nem egyenlített vevőkövetelések esetében? Amennyiben helytelen az évenkénti 20 százalékos értékvesztés elszámolása, utolsó évben üzleti vesztességként leírható-e, ez esetben társaságiadó-alap növelő lesz-e, vagy kivárható az elévülési időszak a társaságiadó-alap növelésére.

SZAKÉRTŐNK VÁLASZA

A társasági adóról és az osztalékadóról szóló 1996. évi LXXXI. törvény (Tao. törvény) 8. § (1) bekezdés gy) pontja alapján növeli a társasági adó alapját az adóévben a követelésre elszámolt értékvesztés és a Tao. törvény 7. § (1) bekezdés n) pontja alapján csökkenti a követelésre az adóévben visszaírt értékvesztés, a követelés bekerülési értékéből a behajthatatlanná vált rész, de legfeljebb a nyilvántartott értékvesztés.

A Tao. törvény alkalmazásában behajthatatlan követelésnek minősül az a követelés, amely megfelel a számvitelről szóló 2000. évi C. törvény (Szt.) szerinti behajthatatlan követelés fogalmának, valamint azon követelés bekerülési értékének 20 százaléka, amelyet a fizetési határidőt követő 365 napon belül nem egyenlítettek ki, kivéve, ha a követelés elévült, vagy bíróság előtt nem érvényesíthető.

A fentiek szerint az elszámolt értékvesztés összegével meg kell növelni az adóalapot, majd a Tao. törvény szerinti behajthatatlan rész összegéig (365 napon túli követelés esetén 20 százalék), de maximum az elszámolt értékvesztés összegéig csökkenteni is lehet az adó alapját.

Az értékvesztés elszámolásakor figyelemmel kell lenni a Szt. 55. § (1) bekezdésére, mely szerint a vevő, az adós minősítése alapján az üzleti év mérlegfordulónapján fennálló és a mérlegkészítés időpontjáig pénzügyileg nem rendezett követelésnél értékvesztést kell elszámolni – a mérlegkészítés időpontjában rendelkezésre álló információk alapján – a követelés könyv szerinti értéke és a követelés várhatóan megtérülő összege közötti – veszteségjellegű – különbözet összegében, ha ez a különbözet tartósnak mutatkozik és jelentős összegű.

Az értékvesztést tehát olyan összegben kell elszámolni, amely az eredeti könyv szerinti és a várhatóan megtérülő összeg között mutatkozik. Amennyibe várhatóan nem lesz megtérülő összeg, úgy a teljes követelés összegére értékvesztést kell elszámolni.

Az általános forgalmi adóról szóló 2007. évi CXXVII. törvény (áfatörvény) 196/B § (2) a) pontja értelmében a pénzforgalmi elszámolást választó adóalany az általa belföldön, a pénzforgalmi elszámolás időszakában teljesített összes termékértékesítése, szolgáltatásnyújtása után az általa fizetendő adót az adót is tartalmazó ellenérték jóváírásakor, kézhezvételekor állapítja meg.

Az áfatörvény 196/B. § (3) b) pontja szerinti rendelkezés alapján az ellenérték jóváírásának, kézhezvételének, megfizetésének kell tekinteni azt is (és így áfafizetést keletkeztet), ha az abból származó követelése vagy kötelezettsége engedményezés, elengedés, tartozásátvállalás miatt vagy más módon szűnik meg. Nem egységes a szakmai álláspont arra vonatkozóan, hogy a behajthatatlan követelés ténye és annak időpontja megalapozza-e a fizetendő áfát a pénzforgalmi adózást választó adóalanynál.

A témával foglalkozó 28/2019 Számviteli kérdés, illetve a Szakma 2019. évi 5. számában megjelent 28/2019/05 kiegészítés alapán „Önmagában az a körülmény, hogy a követelés behajthatatlan követelésként a könyvekből kivezetésre kerül, nem eredményezi azt, hogy a követelés az Áfa tv. 196/B. § (3) bekezdés b) pontja alkalmazásában megszűnik. Így a követelés könyvekből történő kivezetésének nem közvetlen következménye, hogy a fizetendő áfát meg kell állapítani. Ugyanakkor, ha az adóalany követelése ténylegesen, jogilag is megszűnik – ilyen eset lehet, ha a követelés elévül, ezért behajthatatlannak minősül számviteli szempontból –, és így már kizárt, hogy arra tekintettel a pénzforgalmi elszámolást választó adóalany később az ellenértéket kézhez kapja, a jóváírás megtörténjen, akkor a fizetendő áfát meg kell állapítani a követelés megszűnésének napját magában foglaló adómegállapítási időszakban.”