adozona.hu
365 napon túli követelés – az értékvesztés elszámolása
//adozona.hu/szamvitel/365_napon_tuli_koveteles_ertekvesztese_Y3EZ8K
365 napon túli követelés – az értékvesztés elszámolása
Kell-e értékvesztést elszámolni egy 365 napon túli követelésre, ha felszámolási eljárás van folyamatban és a hitelezői igény benyújtásra került? Ha most elszámolnak értékvesztést és esetleg behajthatatlanná válik a követelés, akkor hogyan történik a könyvelés? – kérdezte olvasónk. Pölöskei Pálné okleveles könyvvizsgáló válaszolt.
A számvitelről szóló 2000. évi C. törvény (Szt.) előírása szerint az adós minősítése alapján a mérlegfordulónapon fennálló és a mérlegkészítés időpontjáig pénzügyileg nem rendezett követelésnél értékvesztést kell elszámolni – a mérlegkészítés időpontjában rendelkezésre álló információk alapján – a követelés könyv szerinti értéke és a követelés várhatóan megtérülő összege közötti – veszteségjellegű – különbözet összegében, ha ez a különbözet tartósnak mutatkozik és jelentős összegű.
Ha tehát a követelés vagy egy része várhatóan nem térül meg, akkor az értékvesztést el kell számolni. Az elszámolt összeggel meg kell növelni az adóalapot.
Ha 365 napon túli a késedelem, akkor a bekerülési érték 20 százalékával csökkenthető is az adóalap, de ez a csökkentés nem lehet több a nyilvántartott értékvesztésnél.
Ha a követelés később behajthatatlanná vált összege nem lesz kisebb az elszámolt értékvesztésnél, akkor emiatt nem adódik könyvelési feladat. Ha nagyobb a behajthatatlanná vált összeg, akkor azt el kell számolni majd hitelezési veszteségként (egyéb ráfordításként). Ha pedig egy része megtérül az elszámolt értékvesztésnek, akkor azt majd el kell számolni egyéb bevételként.
A behajthatatlanná vált összegből azzal a résszel, amelyet korábban elszámoltak értékvesztésként és megnövelték az adóalapot, csökkenteni kell az adóalapot (szintén legfeljebb a nyilvántartott értékvesztés összegéig), a hitelezési veszteség címen elszámolt ráfordítás pedig nem növelő tétel a társasági adóról és az osztalékadóról szóló 1996. évi LXXXI. törvény (Tao) előírása szerint.
Nyilvántartott értékvesztés a követelésekre az Szt. alapján elszámolt és adózás előtti eredménynövelésként figyelembe vett értékvesztés csökkentve az adózás előtti eredmény csökkentéseként számításba vett összeggel.
Például: ha a követelés értéke 1000 egység, az értékvesztés 600 egység, akkor az értékvesztés elszámolásakor – ha már 365 napon túli a késedelem – el kell számolni 600 egyéb ráfordítást, ezzel növelni kell az adóalapot, és csökkenteni lehet 200 egységgel (az 1000 20 százalékával). Ezek után a nyilvántartott értékvesztés 600-200 = 400 egység.
Ha később az 1000 behajthatatlanná válik, akkor el kell még számolni 400 hitelezési veszteséget (1000-600), ezzel nem kell növelni az adóalapot. Csökkenteni lehetne az adóalapot a korábban elszámolt és behajthatatlanná vált 600 értékvesztéssel, de csak 400-zal lehet, mert annyi a nyilvántartott értékvesztés.
Ezen eljárások következtében a követelés keletkezésekor az adóalap részét képező 1000, több részletben adóalap csökkentésként figyelembe lett véve, miután nem térült meg [Szt. 55. § (1) bekezdés, 77. § (2) bekezdés c) pont, (5) bekezdés, 81. § (3) bekezdés b) pont, Tao 7. § (1) bekezdés n) pont, 8. § (1) bekezdés gy) pont].
Hozzászólások (0)