Offshore: biztonság vs kockázat. Mi várhat a cégekre?

Megosztás Tetszik

A kormányzatok számára már több évtizede komoly dilemmát okoz, hogy hogyan kezeljék a nemzetközi vállalatcsoportok által alkalmazott adóoptimalizáló struktúrákat. Egyrészről a nemzetközi vállalatbirodalmak jövedelemallokációs struktúrái jelentős bevételkiesést okoznak az állami költségvetések számára, amit természetesen igyekeznek megakadályozni. Másrészről viszont a kedvező adózási lehetőségek biztosítása vonzóvá teszi az országokat a külföldi tőkebefektetők számára. Az országok ezért az adórendszerüket használják versenyeszközként a működő tőke megszerzéséért folytatott harcban.

Az 1980-as évek közepétől kezdődően a kormányzatok egyre kedvezőbb lehetőségeket biztosítottak a multinacionális vállalatok számára, akik így jelentős költségcsökkentést érhettek el (például az úgynevezett „check-the-box” rendszer az USA-ban, ami lehetővé teszi az amerikai vállalatok számára, hogy bizonyos jövedelemtípusok – mint például jogdíj és kamat – esetén nullára csökkentsék az egyébként 35 százalékos jövedelemadó kulcsot).

Egy másik kedvelt struktúra az úgynevezett „dupla ír szendvics” („double Irish sandwich”), amellyel komplex struktúrán keresztül lehetséges Írországon keresztül Bermudára allokálni a realizált nyereséget, így összvállalati szinten 3,2 százalékos adóteher érhető el. A Google az utóbbi három évben összesen kb. 9,8 milliárd dollár bevételt adóztatott Bermudán, amivel éves szinten nagyságrendileg 2 milliárd dollár adómegtakarítást ért el. A Google mellett az Amazon, a Starbucks és más nemzetközi nagyvállalatok is olyan adóoptimalizációs megoldásokat alkalmaznak, amelyek teljes mértékben a jogrendszerek által biztosított kedvező lehetőségeket aknázzák ki, így jogi szempontból nem támadhatóak. Emiatt a hátrányosan érintett országok – Franciaország, Anglia, Németország, Ausztrália – komoly támadást indítottak ellenük, jobb híján erkölcsi alapértékekre hivatkozva.