Nyugdíjszámítás: hogyan igazolható a tb-nyilvántartásban nem szereplő biztosítási idő?

Megosztás Tetszik

A társadalombiztosítás keretein belül igénybe vehető nyugellátások összegét alapvetően két tényező határozza meg. Az egyik a nyugellátás alapjául szolgáló havi átlagkereset, a másik pedig az adott személy által szerzett szolgálati idő hossza. Mivel a nyugellátás összege az átlagkeresetnek a megszerzett szolgálati idő hosszához rendelt, külön jogszabályban meghatározott szorzószám szerinti szorzata, ezért a nyugellátás összege szempontjából nem mindegy, hogy milyen mértékű szolgálati idő ismerhető el a nyugdíjjogosultság megállapítása során.

A társadalombiztosítás egységes rendszerének több évtizedekkel ezelőtti kialakítása során tették kötelezővé a jogalkotók a munkáltatóknak, hogy a foglalkoztatottaik biztosítási jogviszonyáról rendszeresen adatot szolgáltassanak a társadalombiztosítási szervek részére. A biztosítási időre vonatkozó adatszolgáltatási kötelezettség 1992 márciusától kiegészült a jövedelmi adatok évenkénti kötelező igazolásával, azzal, hogy a biztosítottak az 1988. január 1-jétől 1992. február 29-éig terjedő időszakra vonatkozó kereseti adatait a munkáltató köteles volt egyszeri adatszolgáltatás keretén belül megküldeni a társadalombiztosítási szerv részére.

Az egyszeri adatszolgáltatást először a jogutód nélkül megszűnő munkáltatók esetében írta elő az 1994. január 1-jétől hatályba lépett jogszabály, majd 1995. április 1-jétől valamennyi munkáltatóra kiterjesztették az egyszeri adatszolgáltatási kötelezettséget. Az egyszeri adatszolgáltatást legkésőbb 1997. június 30-áig kellett teljesíteni. Ezt követően a munkáltatóknak a fenti adatszolgáltatást 2009. december 31-éig a lakóhelyük szerint illetékes nyugdíjbiztosítási szervek részére kellett teljesíteniük, majd a jogi szabályozás változását követően, 2010. január 1-jétől a bevallási és adatszolgáltatási kötelezettségüket az állami adóhatóság felé teljesítik, a biztosításra, a nyugdíjjárulék alapjául szolgáló keresetekre vonatkozó adatokat pedig az állami adóhatóság adja ás a nyugdíjbiztosítási szervek részére.

Ezek, a munkáltatók saját nyilvántartásai alapján teljesített adatszolgáltatások képezik a társadalombiztosítási nyilvántartást.

A nyugdíjigények elbírálása során, a szolgálati idő, valamint a nyugdíj összegének megállapításakor elsősorban a fent említett társadalombiztosítási nyilvántartásban szereplő adatokat kell figyelembe venni, ugyanakkor, ha a szükséges adatok nem lelhetők fel a nyilvántartásban, vagy tévesen szerepelnek benne, lehetőség van azok egyéb módon történő igazolására.

OLVASSA TOVÁBB cikkünket, amelyben ismertetjük,

• milyen dokumentum szolgálhat a biztosítási idő fennállásának bizonyítására szolgálhat, illetve
• milyen egyéb módon lehet azt alátámasztani,
• s mire kell külön figyelemmel lenni az igazolás során!