Korlátok egyszerűsített foglalkoztatásnál

Megosztás Tetszik

Az egyszerűsített foglalkoztatás rendkívül népszerű foglalkoztatási forma, mivel az számos adózási, nyilvántartási és egyéb kötelezettség alól mentesít. Emiatt a jogalkotó gondosan körülhatárolja azon eseteket, amikor a jogszabály nyújtotta kedvezményekkel élni lehet. Cikkünkben a fő korlátokat mutatjuk be.

Az egyszerűsített foglalkoztatás területét részben a munka törvénykönyvéről szóló 2012. évi I. törvény (Mt.) 201–203. §-ai, részben pedig az egyszerűsített foglalkoztatásról szóló 2010. évi LXXV. törvény (Efotv.) szabályozzák. Az egyes korlátok ezekben a jogszabályokban kapnak helyet.

Létszámkorlát – alkalmi munkavállalás

Az alkalmi munka a munkáltató és a munkavállaló között összesen legfeljebb öt egymást követő naptári napig, és egy naptári hónapon belül összesen legfeljebb tizenöt naptári napig, és egy naptári éven belül összesen legfeljebb kilencven naptári napig létesített, határozott időre szóló munkaviszony. A létszámkorlát az alkalmi munkavállalás korlátja.

Az Efotv. 1. §-a szerint  alkalmi munkára irányuló egyszerűsített foglalkoztatás esetén az egyszerűsített munkaviszonyban egy naptári napon legfeljebb foglalkoztatott munkavállalók létszáma – a munkáltatónak a tárgyév első, illetve hetedik hónapját megelőző hat havi, ha a munkáltató ennél rövidebb ideje működik, működésének egész hónapjaira eső átlagos statisztikai létszámát alapul véve – nem haladhatja meg az Mt. hatálya alá tartozó főállású személyt nem foglalkoztató munkáltató esetén az egy főt, egy főtől öt főig terjedő munkavállaló foglalkoztatása esetén a két főt, hattól húsz főig terjedő munkavállaló foglalkoztatása esetén a négy főt, húsznál több munkavállaló foglalkoztatása esetén a munkavállalói létszám húsz százalékát.

OLVASSA TOVÁBB cikkünket, amelyből megismerheti az egyszerűsített foglalkoztatásra vonatkozó legfontosabb korlátokat.

Szigorítás és közteheremelés egyszerűsített foglalkoztatásnál