Sofőrök bére: többnapos távolléttel járó munkavégzést hogyan kell díjazni?

Megosztás Tetszik

Vállalkozás melléktevékenysége az autóbuszos személyszállítás. Ha a sofőr kollégák többnapos buszos kirándulásra mennek, akkor a nem vezetéssel töltött idejük minek számít, hogyan és milyen jogcímen kell elszámolni nekik? – kérdezte olvasónk. Dr. Hajdu-Dudás Mária munkajogi ügyvéd szakértőnk válaszolt.

A közúti közlekedésről szóló 1988. évi I. törvény (Kkt.) 18/B paragrafusának b) pontja alapján minden olyan idő, amely nem minősül munkaidőnek és pihenőidőnek, és amely során a munkavállalónak nem kell a munkahelyén tartózkodnia, de készen kell állnia a jármű vezetésének megkezdésére, folytatására, illetve egyéb munka elvégzésére, várakozási időnek minősül. E feltételek együttes érvényesülése esetén rendelkezésre állási időnek számít különösen a menetrend szerinti autóbusz-közlekedésben foglalkoztatott munkavállalónak a napi munkaidő-beosztási terv alapján a járatok érkezése és indítása között várakozással eltöltött idő (azaz nem munkaidő). Bár a kérdés szerinti esetben nem menetrend szerinti közlekedésről van szó, mégis analógiaként alkalmazható ez a szabályt. Ráadásul a felsorolás nem is taxatíve, tehát feltételezhető, hogy a jogalkotó a különjárat esetét is ide értette. Az Mt. által szabályozott rendelkezésre állás (ügyelet, készenlét) fogalmába ugyanis nem besorolható.

Mindenképpen javasolt a többnapos kirándulások tartamára munkaidőkeretet megállapítani. Ez egyenlőtlen munkarend esetén kötelező is (illetve helyette megfelelő az elszámolási időszak is). A törvény 18/E paragrafusának (3) bekezdése szerint rendelkezésre állási időnek minősülő időszakot és annak előrelátható időtartamát – az indulás előtt vagy közvetlenül a rendelkezésre állási idő kezdetét megelőzően – ismertetni kell a munkavállalóval.

A munkavállalót a rendelkezésre állási időre az Mt. 144. paragrafusának (1) bekezdésében az ügyelet esetére meghatározott munkabér illeti meg (Kkt. 18/I §). Ez alapján tehát ügyelet esetén 40 százalékos bérpótlék jár.