Nyugdíjkorú? Ezekre a felmondási, végkielégítési szabályokra figyeljen!

Megosztás Tetszik

Mivel indokolja a munkáltató a felmondást, muszáj-e végkielégítést fizetnie, ha megválna nyugdíjkorhatárt elérő dolgozójától? Ha jelentős összeggel honorálná az esetleg több évtizedes munkát, elviszi-e a plusz pénz javát a különadó?

Indokolás

A munka törvénykönyve (Mt.) 65. §-a szerint a munkaviszonyt mind a munkáltató, mind pedig a munkavállaló felmondással megszüntetheti. A munkáltató az Mt. 66. § (1) bekezdés alapján a felmondást fő szabály szerint köteles megindokolni. A határozatlan tartamú munkaviszony felmondással történő megszüntetését az Mt. 66. § (9) bekezdés alapján azonban nem köteles indokolni, ha a munkavállaló nyugdíjasnak minősül.

A nyugdíjas fogalmát az Mt. értelmező rendelkezései tartalmazzák.  Az Mt. 294. § (1) (g) pontja alapján így nyugdíjasnak minősül az munkavállaló, aki az öregségi nyugdíjkorhatárt betöltötte és az öregségi nyugdíjhoz szükséges szolgálati idővel rendelkezik (öregségi nyugdíjra való jogosultság), az öregségi nyugdíjkorhatár betöltése előtt öregségi nyugdíjban részesül, a Magyar Alkotóművészeti Közalapítvány által folyósított ellátásokról szóló kormányrendelet alapján folyósított öregségi, rokkantsági nyugdíjsegélyben (nyugdíjban) részesül, egyházi jogi személytől egyházi, felekezeti nyugdíjban részesül, öregségi, munkaképtelenségi járadékban részesül, növelt összegű öregségi, munkaképtelenségi járadékban részesül, vagy rokkantsági ellátásban részesül.

OLVASSA TOVÁBB CIKKÜNKET, hogy megtudja, mi az indokolási szabály határozott idejű munkaviszony esetén, mikor jár végkielégítés a nyugdíjba vonulónak!
A teljes cikkhez előfizetőink és az oldalunkon próbaregisztrálók (korlátozott ideig) férnek hozzá, ha email-címük és jelszavuk megadásával belépnek az oldalra.