adozona.hu
Home office munkavégzés külföldről: mire figyeljen a munkáltató?
//adozona.hu/munkajog/Home_office_kulfoldrol_mire_figyeljen_a_mun_9HP0ME
Home office munkavégzés külföldről: mire figyeljen a munkáltató?
Olvasónkban felmerült kérdésként, hogy ha magyarországi munkáltatóként engedélyezi munkavállalójának, hogy munkaköri feladatait külföldön, „home office”-ban végezze, azt milyen jogszabályi keretek között tudja megtenni. A kérdésre dr. Hajdu-Dudás Mária ügyvéd és Horváthné Szabó Beáta adószakértő válaszolt.
Az olvasónk által ismertetett eset: Magyarországi munkáltató a saját munkavállalójának szeretné engedélyezni, hogy a munkaköri feladatait 2023.09.01-2023.12.31. között „home office-ban” végezze Olaszországban. A munkavállaló szeptember-október hónapokban összesen 10 munkanapot, valamint novemberben 10 munkanapot köteles lesz a munkáltató utasítása alapján magyarországi székhelyen dolgozni. A munkavállaló magyar állampolgár, állandó lakóhelye Magyarországon van, Olaszországban nem lesz bejelentett lakóhelye.
A kérdés első része így szólt: Milyen jogszabályi keretek között van az olaszországi munkavégzés biztosítására lehetőség? Van-e a munkáltatónak (felelősség- vagy egyéb) biztosításkötési kötelezettsége? Mikor szükséges figyelembe venni az olasz bérminimumot? Az olaszországi munkavégzés, amennyiben a munkavállaló a magyarországi munkáltató munkaeszközeivel dolgozik Olaszországban, keletkeztet-e ott telephelyet?
SZAKÉRTŐNK – dr. Hajdu Dudás Mária ügyvéd – VÁLASZA
Valóban, amennyiben a távmunka (home office), tartósan külföldön kerül ellátásra, akkor felmerülhet, hogy az adott munkaviszonyra nem is a magyar, hanem a szokásos munkavégzés helye szerinti jogot kell alkalmazni. A következő kérdés, hogy akár a helyi jog, akár az uniós jog alapján nem kell-e a munkaviszony bizonyos fontos elemeire a fogadó állam jogát alkalmazni. Nagyon jó a kérdés, mert a posting szabályozásra tekintettel (még ha a távmunka nem is minősül „posting”-nak, mert például nem közvetlenül az ügyfél részére végzett szolgáltatásról van szó), hatályban lehet olyan helyi jogi szabályozás, amely például a bérezés tekintetében a helyi jog alkalmazását írja elő. Az is előfordulhat, hogy a munkavégzést valamely helyi hatóságnál be kell jelenteni, vagy az engedélyköteles. De elképzelhető az is, hogy az adott országban adó- vagy tb-kötelezettség keletkezik az ott végzett távmunka alapján. Mindenképpen javaslom helyi jogász szakmai álláspontjának kikérését, hiszen számos szabályozásra kell ügyelni. Sajnos ezek nem olyan kérdések, melyeket a magyar jogszabályok ismeretében meg tudnék ítélni.
Ami lényeges e tekintetben: a kiküldetést az Mt. 53. § szabályozza. Ennek (1) bekezdése szerint a munkáltató jogosult a munkavállalót átmenetileg a munkaszerződéstől eltérő munkakörben, munkahelyen vagy más munkáltatónál foglalkoztatni. A foglalkoztatás tartama naptári évenként összesen a 44 beosztás szerinti munkanapot vagy 352 órát nem haladhatja meg. Ezt arányosan kell alkalmazni, ha a munkaviszony évközben kezdődött, határozott időre vagy az általánostól eltérő teljes napi vagy részmunkaidőre jött létre. A munkaszerződéstől eltérő foglalkoztatás várható tartamáról a munkavállalót tájékoztatni kell. Ennél hosszabb tartamhoz a felek megállapodása szükséges.
Ami a telephelyet érinti: az Olaszország és Magyarország között kötött kettős adóztatás elkerüléséről szóló 53/1980 MT Rendelet 5. cikk (1) bekezdés értelmében telephelynek minősül az olyan állandó berendezés, amellyel a vállalkozás a tevékenységét részben vagy egészben kifejti. Szeretném hangsúlyozni, hogy a kettős adóztatás elkerüléséről szóló egyezményeket rendszerint egy úgynevezett modell egyezmény, mégpedig az OECD-Modellegyezmény alapján köti Magyarország. Az OECD-Modellegyezmény alkalmazását segíti elő a jogi Kommentár. A Kommentár igen részletesen magyarázza az egyezmények szövegét és külön fejezetet szentel a „telephely”-kérdésnek. A Kommentár 5. fejezet 18. pontja szerint egy vállalkozás a tevékenységét kifejtheti egy otthoni munkahelyen keresztül is (home office). Ez a tény azonban nem jelenti azt, hogy az adott cégnek telephelye keletkezik az otthoni munkavégzés helyén.
Esetről esetre kell eldönteni, hogy vajon létrejön-e a telephely vagy sem. A legfontosabb elhatárolási szempont az, hogy az adott ingatlan konkrétan a cég rendelkezésére áll e vagy sem. Az ingatlan alapvetően akkor áll a cég rendelkezésére, ha a például azt a cég bérli. Vagy a cég szabályozza le az adott ingatlan használatát. Szintén telephelyről beszélünk, ha a cég jelöli ki, határozza meg, hogy pontosan melyik ingatlant lehet csak használni az adott országban. Például, ha egy cég bérel egy ingatlant Olaszországban, ahol a munkavállalók rendszeresen egymást váltva fejtik ki tevékenységüket (akár több hónapos váltással) az az ingatlan telephelynek minősül. Ha azonban a munkavállaló saját maga választotta ki lakóhelyét, a cégnek nincs semmilyen beleszólása az ingatlan használatát illetően, és a tevékenység végzésének lényegtelen eleme, hogy azt honnan is végzik, akkor nem jön létre telephely az adott államban.
A kérdés második része így szólt: Mely ország adózási törvényét szükséges alkalmazni? A munkáltató által elrendelt magyarországi munkavégzésre történő haza és visszautazás költségeit milyen módon kell megtérítenie a munkáltatónak a munkavállaló részére (munkába járás, hazautazás, kiküldetés)? 2023.09.01-2023.12.31-ig Magyarországon lesz biztosított a munkavállaló? Szükséges-e tőle társadalombiztosítási járulékot vonni a munkabéréből?
SZAKÉRTŐNK – Horváthné Szabó Beáta adószakértő – VÁLASZA
Amennyiben Olaszországban az olasz előírások alapján a munkáltatónak nem keletkezik telephelye, akkor feltételezve, hogy a munkavállaló magyar adóügyi illetőségű marad, nem dolgozik több mint 183 napot Olaszországban és nincs gazdasági munkáltatója Olaszországban, ezért a jövedelme után ezen időszak alatt Magyarországon kell a személyi jövedelemadót megfizetni.
Abban az esetben, ha a munkavállaló és vagy a munkáltató kérelmére az illetékes kormányhivatal engedélyezi, hogy a magánszemély a külföldi munkavégzés ideje alatt Magyarországon maradhat biztosított, akkor a járulékot és a szochót is a magyar előírások szerint kell teljesíteni.
Abban az esetben, ha a munkavállaló távmunkaszerződés alapján dolgozik Olaszországban, akkor a Magyarországra történő utazás és a visszautazás üzleti utazás szabályai szerint viselkedik. Amennyiben nem kötnek távmunkaszerződést, de a magánszemély nyilatkozik, hogy az ideiglenes munkavégzés helyéről jön vissza Magyarországra dolgozni, akkor az utazás munkába járásnak minősülhet. Mivel azt írja, hogy a munkavállalónak Olaszországban nem kell a lakcímet, tartózkodási helyet bejelentenie, elgondolkodtató, hogy az olasz tartózkodási hely minek tekintendő és mivel igazolható. Azonban a kormányrendelet szerint a munkavállaló nyilatkozata is elfogadható. Rendhagyó az eset, de végül is a jogszabály nem tiltja, ha valaki magáncélból változtat ideiglenes lakóhelyet és onnan jár munkába, a munkáltatót a jogszabályban meghatározott mértékben térítési kötelezettség terheli.
Hozzászólások (0)