Bajok a munkajogban. A Kúria is változtatna

Megosztás Tetszik

Csorbultak a munkavállalói jogok, nőttek a munkaviszonyból fakadó kockázataik, jogellenes munkáltatói gyakorlat esetén szűkültek kártérítési esélyeik. A Kúria is változtatna a munkajogi kódexen.

Az új munka törvénykönyve (Mt.) szabályai néhány kivételtől eltekintve 2012. július 1. napjával léptek hatályba, és alapvetően rajzolták át a munkavállalók és a munkáltatók jogait és kötelezettségeit, valamint kockázat-átcsoportosítást is végrehajtottak a felek között. Előbbire példa, hogy a munkaszerződésben már a munkavégzés helyét sem kell feltüntetni, a munkaviszony fennállása alatt nincsen már minden esetben joga a munkavállalónak a munkabérre vagy távolléti díjra, 6 hónapon túlmenően nem támadható már meg az a munkáltatói jognyilatkozat, melyről a munkáltató például a jogorvoslati tájékoztatást lefelejtette, illetve a munkáltató az érvénytelen jognyilatkozatait az Mt. 20. § (3) bekezdése alapján korlátozásoktól mentesen utólag is orvosolhatja.

A kockázatátcsoportosításra pedig az egyik példa a kártérítési felelősség szabályainak megváltoztatása oly módon, hogy a felelősségét a munkáltató kimentési szabályok sorával kerülheti el (nem láthatta előre, kárenyhítési hiba, rossz vagyoni helyzet stb.). A paradigmaváltás azonban a munkaviszony megszüntetésének a szabályozásában is érvényre jut. Nem csak gyengíti a munkáltatói felmondás törvényi garanciáit, de a munkaviszony jogellenes megszüntetésének jogkövetkezményeit is lényegesen enyhíti. A munkaviszony megszűnése, illetve megszüntetése körében a törvény tehát több tekintetben változtatott a szabályozási gyakorlaton.

Az általános indoklás úgy érvel, hogy a felmondási tilalmak rendszere a munkáltatók számára túlzott és indokolatlan tehernövekedést okozott, s azt „sem az európai országokban alkalmazott megoldások, de szociálpolitikai szempontok sem támasztották alá”. A szabályozás célja a teherkiegyenlítésen túlmenően a nagyszámú és elhúzódó munkaügyi perek számának a csökkentése volt.

A gyengülő törvényi garanciákra példa, hogy a hatályos szabályozás megszünteti a munkaerőpiacra visszatérő kismamák abszolút munkajogi védelmét, hiszen erre volt munkáltatói igény. Korábban ugyanis a gyermek 3 éves koráig az anyuka akkor sem volt elbocsátható rendes felmondással, amennyiben a munkába korábban (3 évnél korábban) visszatért. Fel lehet továbbá mondani betegszabadságon lévő munkavállaló munkaviszonyát is. A munkaviszony jogellenes megszüntetésével összefüggésben pedig a hatályos szabályozás megszüntette azt a 2-12 havi átlagkereset összegéig terjedő kártérítés részt, amelyre a munkavállaló a jogsértés súlyától függően jogosult volt, és amelynek szankciós jellege volt. Ennek megfelelően lényegében egyetlen kártérítési elem maradt: az elmaradt munkabér, mely a keresetindításra nyitva álló 30 napos határidőben még gyakorlatilag nincs is, ahogyan erre a Kúria rámutatott. A jogalkotó ugyanis azt az álláspontot képviseli, hogy a jogellenes munkaviszony megszüntetés következtében a munkavállalót kár – az elmaradt munkabéren túlmenően – lényegében nem éri. Amennyiben a munkáltatót a jogellenes lépéséért szankcionáljuk, az a káron szerzés esetét valósítaná meg.

A szabályozás ugyanakkor oly módon aránytalanra sikeredett, hogy a Kúria is több alkalommal megkereste a kormányzatot acélból, hogy a szabályozás változását elérje. Az Országos Bírói Hivatal által a Nemzetgazdasági Minisztériumnak tavasszal megküldött vélemény szerint a munkavállalónak nem éri meg az egyébként jogos igényérvényesítés. Azt is kiemeli az anyag, hogy még nagyobb problémát jelenthet az, hogy a jogellenes munkáltatói magatartások szankció nélkül maradnak. A Kúria véleménye szerint a hatályos joganyag ráadásul nem is differenciál a jogsértés súlya szempontjából.

Cél volt a munkaügyi perek számának a csökkentése

Nézzük ezt követően elsőként azt, hogy a jogalkotó hogyan kíván eleget tenni a Magyar Munka Terve elnevezésű programjában foglaltaknak. A munkáltatókat sújtó „túlzott és indokolatlan tehernövekedésre”, valamint az elhúzódó munkaügyi perekre azt találta ki a jogalkotó, hogy megszünteti a pereskedés mögött álló munkavállalói érdekeltséget. Ezt úgy oldotta meg, hogy fő szabályként bevezette azt, hogy amennyiben a munkáltató a munkaviszonyt jogellenesen szünteti meg, a munkavállaló fő szabályként nem kérhet a bíróságtól visszahelyezést, csupán kártérítést. Gondolhatnánk, hogy hát ki akar visszamenni ahhoz a munkáltatóhoz, aki így elbánt vele, hiszen a kártérítésből meg tud élni addig, amíg nem talál munkát. A jogalkotó azonban előírta, hogy az elmaradt jövedelem jogcímén igényelt kártérítés összege mostantól limitált. Méltánytalannak ítélte ugyanis azt, hogy a munkaviszonyt jogellenesen megszüntető munkáltató a bíróságok lassú ítélkezése okán évekre visszanyúlóan fizethessen kártérítést. Ezt követően arról döntött, hogy eltörli a munkaviszony jogellenes megszüntetése esetén a korábbi Mt. alapján követelhető átalány jellegű, 2-12 havi átlagkereset összegű kártérítés lehetőségét.   

Teljesült a cél: drasztikusan csökkent a munkaügyi perek száma

Nézzük ezt követően azt, hogy a megváltozott szabályok a munkaügyi perek számában visszatükröződnek-e. A hivatalos statisztikák alapján megállapíthatjuk, hogy sajnos igen. Sajnálatos módon azonban ez nem párosul a felek jogkövető magatartásával, így a cél elérése kétes értékű.

A bírósági fórumrendszer munkaügyi kérdésekben három fokú. A közigazgatási és munkaügyi bíróságok járnak el első fokon, tőlük a székhelyük szerint illetékes törvényszékekhez lehet fordulni, s utolsó szintként a Kúria jöhet számításba. Első fokon a munkaügyi perek száma évente 2000 üggyel csökkent, a 2012-es 18 ezres ügyszámról 2014-re 14 ezerre esett vissza. Ezen belül a munkaviszony megszüntetésével kapcsolatos perek száma 5100-ról 3800-ra csökkent és jelenleg az ügyek 27 százalékát teszik ki. A másodfokú bíróságokhoz a számok tanúsága alapján csupán az ügyek 10 százaléka kerül. A hatályba lépéskori 480-as ügyszámról a munkaviszony megszüntetésével kapcsolatos perek száma 360-ra csökkent és ez az ügyek 17 százalékát teszi ki. A Kúriához minden harmadik munkavállaló fordul ezt követően. A Kúria ügyterhe évi 840 ügyről 660 ügyre csökkent. A munkaviszony megszüntetésével kapcsolatos perek száma ezen belül 302-ről 250-re csökkent. Ez jelenleg az ügyek 37 százalékát teszi ki. Megállapítható tehát az, hogy az új Mt. hatályba lépése a munkavállalók jogérvényesítését jelentősen korlátozta.  

Folyamatban van az új Mt. változtatása

A versenyszféra és a kormány Állandó Konzultációs Fóruma keretében a kormányzat tavasz óta tárgyal a munkáltatói és a munkavállalói érdekképviseletekkel a munka törvénykönyve tervezett módosításáról. A módosítás több lábon áll. Egyrészt Magyarországgal szemben jogsértési eljárások is folynak (például készenléti jellegű munkakör), melyek jogszabály-módosítást is igényelhetnek. Másrészt a kormányzaton belül is felvetődött a törvény módosításának a szükségessége, melyről részleteket nem kívántak a szociális partnerekkel közölni. A harmadik pillér pedig a munkáltatói és a munkavállalói érdekképviseletekkel folytatott tárgyalások, melyekre korábban utaltam. Jól jellemzi a változás irányát az a felvetődő javaslat is, mely szerint a jogellenesen munkaviszonyt megszüntető munkáltatók elrettentését közérdekű bírsággal, semmint kártérítéssel kellene helyre állítani. Szerencsére ez nem a kormányzat, hanem egy a jogalkotásban szerepet játszó szellemi műhely javaslataként fogalmazódott meg. Bármit is hoz az ősz, a munkavállalóknak túlzott optimizmusra nincsen okuk.