Bvk: a felértékelési különbözet sorsa vagyonrendelt üzletrész természetbeni kiadásakor

Megosztás Tetszik

Bizalmi vagyonkezeléssel (bvk) foglalkozó cikksorozatunk második részében azzal az esettel foglalkozunk, amikor olyan üzletrészt adnak ki természetben, „változatlan” formában, amely eredetileg vagyonrendeléssel került vagyonkezelésbe.

A személyi jövedelemadóról szóló 1995. évi CXVII. törvény (Szja tv.) 65/C § alapján a bizalmi vagyonkezelés adózása három fő szakaszra bontható: a vagyonrendelésre, a vagyonkezelés időszakára, valamint a vagyonkiadásra.

Ha az üzletrész piaci értéken kerül be a bvk-ba, akkor ez a piaci érték válik a kezelt vagyon induló tőkeértékévé. A piaci érték és a bekerülési érték különbözete az úgynevezett felértékelési különbözet, melyre a jelenlegi szabályok adóhalasztást adnak, ami 5 év után adómentességgé válik. Ez az a pont, amire a legtöbb „ügyeskedő”, tehát a bvk intézményét nem rendeltetésszerűen használó vagyonrendelő „hajt”, és amely rontja a jogintézmény hitelét.

Jelen cikk azzal az esettel foglalkozik, amikor olyan üzletrész kiadására kerül sor természetben – akár megszüntetés, akár idő előtti kedvezményezetti juttatás okán –, „változatlan” formában, amely eredetileg vagyonrendeléssel került vagyonkezelésbe.

A kérdés lényege, hogy mi történik akkor, ha a bvk fennállása alatt az üzletrész mögötti társaság értéke jelentősen megnő, de az üzletrészt nem értékesítik, nem történt apport vagy más realizációs ügylet, így az értéknövekmény hozamként nem kerül kimutatásra. Ebben az esetben az üzletrész piaci értéknövekedése önmagában nem tekinthető realizált hozamnak.

OLVASSA TOVÁBB! Erről szól még a cikk:

• mivel indokolható, hogy természetbeni vagyonkiadás esetén a nem realizált, könyvekben ki nem mutatott üzletrész-értéknövekmény nem képez automatikusan adóköteles hozamot,

• miért juthat eltérő álláspontra a NAV.