További témák

Felmentési idő mellőzése: jogszerű-e a felmondás?

  • adozona.hu

Milyen jogkövetkezménnyel járhat, ha a munkáltató nem menti fel a dolgozót a munkavégzés alól a felmondási idő felére? – kérdezte az Adózóna olvasója. Dr. Hajdu-Dudás Mária ügyvéd válaszolt.

A kérdés konkrétan így szólt: "Munkáltatói felmondással szüntettük meg egy munkavállalónk munkaviszonyát. A felmondás oka valós, jogszerű, az indoklás világos. Megkapott minden juttatást, ami szerződés szerint megilleti. Viszont a felmondási idő felében nem mentettük fel a munkavégzés alól, nem is akarta, hogy fel legyen mentve. Ismerjük a jogszabályt, hogy a felmondási idő felében a munkáltató köteles felmenteni a dolgozót a munkavégzés alól. Mindenesetre ez sajnos nem történt meg. A kérdés az, hogy milyen jogkövetkezménnyel járhat ez, ha a munkavállaló 3 éven belül sérelmezi? A következő kérdésem: ha már a felmentést elmulasztottuk, hogyan tudjuk ezt munkaügyi per (kártérítési igény) nélkül korrigálni? Gondolok itt arra, hogy esetleg pénzben megváltanánk a felmentési időt, vagy önellenőrzéssel, a 1041-es bejelentés módosításával meghosszabbítható ilyen esetben a felmondási idő? Ez utóbbi miatt nem lesz szabálytalan a felmondás?"

SZAKÉRTŐNK VÁLASZA:

Ami miatt biztosan nem kell aggódniuk: a felmondási idő téves megállapítása, esetlegesen az ezzel összefüggésben történt mulasztás nem érinti a felmondás jogszerűségét. Az érintett esetre az Mt. nem tartalmaz rendelkezést, a bírói gyakorlatból sem találtam példát.

Álláspontom szerint a munkavállaló, amennyiben utólag kifogásolná az eljárás jogszerűségét, a felmondási idő felére, azaz a felmentési időre járó távolléti díjra és ennek kamataira lenne jogosult. Egyéb szankcióra nem látok lehetőséget, esetleg a rendkívüli munkavégzés jöhetne szóba – a munkavállaló nem lett (nem lehetett volna) beosztva az érintett napokra, utólag mégis munkát kellett végeznie, meg lett fosztva attól, hogy „élvezhesse a felmentési idő nyugalmát” –, de a fogalmába nem illeszthető be.

Az Mt. 70. § (1) bekezdése rendelkezésétől, miszerint a munkáltató felmondása esetén köteles a munkavállalót – legalább a felmondási idő felére – a munkavégzés alól felmenteni, kizárólag a munkavállaló javára lehet eltérni. A kérdés tartalma szerint a munkavállaló dolgozni akart, azaz mindez a felek egyező akaratából ment teljesedésbe, azonban, ha a munkáltató mindezt bizonyítani is tudja, számomra akkor is aggályos, hogy jogszerű lesz (ez alatt azt értem, hogy jogvita során bizonyítottság esetén is megilleti a munkavállalót a felmentési időre járó távolléti díj). Elméletben az nem szolgálja a munkavállaló javát, ha azonos munkabér ellenében választhat, hogy pihen vagy dolgozik és ő az utóbbi mellett dönt. Természetesen, ha cserébe például jutalmat kapott vagy rendkívüli munkavégzés merült fel, az kivételt jelent.

A lényeg, hogy nem javaslom a munkaviszony felmondási idővel történő egyoldalú meghosszabbítását. Annak azonban nincs kizáró oka, hogy a felmentési időre járó távolléti díjat utólag megfizesse a munkáltató a munkavállaló részére (a kifizetés jogcíme egyszerűen munkabér lesz, ez nem fogja érinteni a megszüntetés napját).

Az előfizetéssel elérhető tartalmak között további cikkeket olvashat a témáról.

Válasszon csomagajánlataink közül:

Ha előfizetőnk, lépjen be!

Hozzászólások (0)

Új hozzászólás

Kérjük, hogy szakértőinknek szóló kérdését ne kommentben tegye fel! Használja helyette a kérdés-válasz funkciót, kérdésében hivatkozzon az érintett írásra, lehetőleg annak URL-jét is megadva. A választ csak így tudjuk garantálni. Köszönjük!




TÖBB MINT TÖRVÉNYTÁR!
Ezért érdemes előfizetni!

Kérdések és válaszok

Telephelynek minősül?

Surányi Imréné

okleveles közgazda

Pénztárgép-kötelezettség

Nagy Norbert

adószakértő

Kata – munkaviszony

dr. Radics Zsuzsanna

tb-szakértő, jogász

2019 augusztus
H K Sze Cs P Sz V
29 30 31 1 2 3 4
5 6 7 8 9 10 11
12 13 14 15 16 17 18
19 20 21 22 23 24 25
26 27 28 29 30 31 1
hirdetés
FONTOS JOGSZABÁLYOK
  1. KATA és KIVA 2012. évi CXLVII. törvény a kisadózó vállalkozások tételes adójáról és a kisvállalati adóról
  2. Art. 2003. évi . XCII. törvény
  3. Áfa 2007. évi CXXVII. törvény
  4. Áht. 1992. évi XXXVIII. törvény
  5. EHO tv. 1998. évi LXVI. törvény az egészségügyi hozzájárulásról
  6. Ekho tv. 2005. évi CXX. törvény az egyszerűsített közteherviselési hozzájárulásról
  7. EVA tv. 2002. évi XLIII. törvény az egyszerűsített vállalkozói adóról
  8. Helyi adó tv. 1990. évi C. törvény a helyi adókról
  9. Itv. 1990. évi XCIII. törvény az illetékekről
  10. Jöt. 2003. évi CXXVII. törvény a jövedéki adóról és a jövedéki termékek forgalmazásának különös szabályairól
  11. Rega. tv. 2003. évi CX. törvény a regisztrációs adóról
  12. Szakhoz. tv. 2003. évi LXXXVI. törvény a szakképzési hozzájárulásról és a képzés fejlesztésének támogatásáról
  13. Számv. tv. 2000. évi C. törvény a számvitelről
  14. Szja 1995. évi CXVII. törvény
  15. Szlarend 24/1995 PM rendelet
  16. Tao tv. 1996. évi LXXXI. törvény a társasági adóról és az osztalékadóról
  17. Tbj. 1997. évi LXXX. törvény a társadalombiztosítás ellátásaira és a magánnyugdíjra jogosultakról, valamint e szolgáltatások fedezetéről
  18. Tbj. vhr. 195/1997. (XI. 5.) Korm. rendelet a társadalombiztosítás ellátásaira és a magánnyugdíjra jogosultakról, valamint e szolgáltatások fedezetéről szóló 1997. évi LXXX. törvény végrehajtásáról
  19. Tny. 1997. évi LXXXI. törvény a társadalombiztosítási nyugellátásról
  20. Tny. vhr. 168/1997. (X. 6.) Korm. rendelet a társadalombiztosítási nyugellátásról szóló 1997. évi LXXXI. törvény végrehajtásáról

Ön korábban már belépett a HVG csoport egyik weboldalán. Ha szeretne ezen az oldalon is bejelentkezni, ezen a linken egy kattintással megteheti.

X