Életveszélyes fertőzés rovarcsípéstől: amikor a munkáltató a felelős a pihenőidőben történtekért

Megosztás Tetszik

A munkáltató felelőssége 2012. év óta kizárólag olyan körülmények okozta károkra terjed ki, melyek az ellenőrzési körébe tartoznak. A Kúria egy friss döntése (BH2024.89) ennek kereteit értelmezte, és érdekes megállapításokat tett.

A munkavállaló kamionsofőr munkakörben dolgozott. 2013. október 5-én nyers, sózott marhabőrt szállított Olaszországba. Még ezen a napon a célállomáshoz közeli kamionparkolóban megkezdte a pihenőidejét, és az éjszakát a kamion fülkéjében töltötte. Ez idő alatt az egyik lábszárán megmarta egy rovar, amit másnap reggel észlelt. Fertőtlenítette a sebet és a környékét, leragasztotta, majd továbbindult és lerakodott. A közérzete fokozatosan romlott, de a fuvarfeladatot ennek ellenére a következő héten is teljesítette.

A munkáltató telefonon keresztül ellenőrizte a munkavállalót, aki elmondta, hogy nem érzi jól magát. A munkáltató azt javasolta, hogy keressen fel egy egészségügyi intézményt, de ezt a munkavállaló elutasította. 2013. október 12-én már olyan rossz állapotban volt, hogy ki kellett segíteni az autóból. Az alperes munkáltató törvényes képviselője a hazaút során is tartotta a kapcsolatot a felperes munkavállalóval, és azt tanácsolta neki, hogy vegyen igénybe ellátást az út közben elérhető bármelyik egészségügyi intézményben, a munkavállaló azonban ezt elutasította.

Mire a munkavállaló hazaérkezett, már életveszélyes fertőzéses állapotban volt. Ezt követően közel 10 napig intenzív osztályon volt, amit 8 hónap keresőképtelenség követett. A munkavállaló 25 ezer forint dologi kár, 180 ezer forint ápolási díj, 1 millió 600 ezer forint jövedelempótló kártérítés, valamint 5 millió forint nem vagyoni kártérítés megfizetésére kérte kötelezni az alperes munkáltatót.

OLVASSA EL kapcsolódó cikkünket is! Munkáltatói felmondás: kockázatos a postázás, tértivevénnyel is bizonytalan, hogy célba ér-e – egy Kúria-döntés tanulságai

Ezzel szemben a munkáltató azzal érvelt, hogy a rovarcsípés nem a munkaviszonnyal összefüggésben következett be, mert a felperes a napi pihenőidejét töltötte, és az nem munkaidő, erre az időszakra az ellenőrzése nem terjedt ki. Emellett véleménye szerint a felperes kárát a munkáltató ellenőrzési körén kívül eső olyan körülmény okozta, amellyel nem kellett a munkáltatónak számolnia, és nem volt elvárható tőle az sem, hogy a károkozó körülmény bekövetkezését elkerülje, vagy a kárt elhárítsa. Azzal is érvelt, hogy nem köteles megtéríteni azt a kárt, amely nem volt előre látható, illetve amelyet a munkavállaló vétkessége okozott, vagy amely abból származott, hogy nem tett eleget a kárenyhítési kötelezettségének, azaz nem fordult orvoshoz.

OLVASSA TOVÁBB cikkünket, amelyben részletesen ismertetjük a Kúria ítéletét, amelyből kiderül, miért lehet felelős a munkáltató a pihenőidőben elszenvedett kárért!