Előzetesen felszámított adó megosztása – a levonható és a le nem vonható adó megosztása lépcsőzetesen felépülő rendszer szerint történik

Megosztás Tetszik

Egy társaság tevékenységi körei között egyaránt szerepelnek áfás, valamint tárgyi adómentes értékesítésekhez és szolgáltatásnyújtáshoz kapcsolódó tevékenységek. A társaság eddig negyedéves áfabevallóként működött. A jövőben döntően tárgyi adómentes tevékenységet fog végezni. Jelent-e ez bármilyen adókockázatot abból a szempontból, hogy a társaság korábban a beérkező számlák áfatartalmát levonta, visszaigényelte? A kérdésre dr. Bartha László adójogi szakjogász, az Adózóna szakértője válaszolt.

A kérdés részletesen így szólt: Egy 2 éve alapított kft. 2-es adószámmal rendelkezik, és tevékenységi körei között egyaránt szerepelnek áfás, valamint tárgyi adómentes értékesítésekhez és szolgáltatásnyújtáshoz kapcsolódó tevékenységek. A társaság eddig viszonylag alacsony költségszámlával működött, negyedéves áfabevallóként. Egy alkalommal már sor került visszaigényelhető áfa kiutalására is. A jövőben azonban – várhatóan – döntően tárgyi adómentes tevékenységet fog végezni. Felmerül a kérdés, hogy jelent-e ez bármilyen adókockázatot abból a szempontból, hogy a társaság korábban a beérkező számlák áfatartalmát levonta, visszaigényelte?

SZAKÉRTŐNK VÁLASZA

Az általános forgalmi adóról szóló 2007. évi CXXVII. törvény (Áfa. tv.) 120. §-ában megfogalmazott általános szabály alapján abban a mértékben, amilyen mértékben az adóalany – ilyen minőségében – a terméket, szolgáltatást adóköteles termékértékesítése, szolgáltatásnyújtása – így adóköteles értékesítés – érdekében használja, egyéb módon hasznosítja, jogosult az adó levonására. Ugyanakkor amennyiben a beszerzés nem adóköteles tevékenységhez kapcsolódik, a levonási jog nem áll fenn.

Előzetesen felszámított adó megosztása

Az Áfa tv. 123. §-a rendelkezik az előzetesen felszámított adó megosztásáról. A levonható és a le nem vonható adó megosztása az alábbi lépcsőzetesen felépülő rendszer szerint történik, tekintettel a 46/2011. Adózási kérdésre is:

a) Az első lépés minden esetben az ún. tételes elkülönítés, azaz az adómentes és az adóköteles tevékenység érdekében használt, egyéb módon hasznosított termékbeszerzések, igénybe vett szolgáltatások elkülönítése. Erre vonatkozóan ír elő kötelezést a törvény, amikor úgy fogalmaz, hogy az előzetesen felszámított adó levonható és le nem vonható részének megállapításához az adóalany köteles olyan megfelelően részletezett nyilvántartást alkalmazni, amely az adólevonási jog keletkezésétől kezdődően alkalmas annak egyértelmű, megbízható és folyamatos követésére, hogy a termék, szolgáltatás használata, egyéb módon történő hasznosítása adólevonásra jogosító termékértékesítését, szolgáltatásnyújtását vagy arra nem jogosító termékértékesítését, szolgáltatásnyújtását szolgálja.

A tételes elkülönítés azonban csak akkor lehetséges, ha az adóalany a konkrét terméket, illetve a konkrét szolgáltatást egyértelműen egyik, vagy másik (nem vegyes) tevékenységéhez tudja rendelni.

b) Abban az esetben, ha a levonható és a le nem vonható adó az a) pont szerint, azaz a tételes elkülönítés szabályaival nem bontható meg, akkor az Áfa tv. 123. § (3) bekezdése alapján a következő lehetőség az adóalany által meghatározott olyan arányszám alkalmazása, amely a valóságnak megfelelően tükrözi az adólevonásra jogosító és az adólevonásra nem jogosító tevékenységhez való hasznosítás - és így a levonható és le nem vonható áfa - arányát. Az Áfa tv. tehát lehetőséget ad az adóalanynak arra, hogy amennyiben a tételes elkülönítés szabályai szerint nem tudja elkülöníteni egymástól a levonható és a le nem vonható áfát, akkor a saját maga által kidolgozott arányosítási módszerrel (feltéve, hogy az adóalany ilyet kidolgoz) ossza meg a levonható és a le nem vonható áfát. Az adóalanynak nem kötelező élnie ezzel a lehetőséggel, azaz ha – a tételes elkülönítés alkalmazhatóságának hiányában - úgy dönt, hogy nem kíván a saját maga által kidolgozott módszer szerint „arányszámot” képezni, akkor az alábbiakban ismertetésre kerülő c) pontban foglaltaknak megfelelően, az Áfa tv. 5. számú melléklete szerint meghatározott arányosítási képletet alkalmazhatja.

Abban az esetben viszont, ha az adóalany úgy dönt, hogy a tételes elkülönítés alá nem vonható beszerzéseinek áfatartalmát a saját maga által kidolgozott módszer szerinti aránnyal osztja meg levonható és le nem vonható részre, akkor ügyelnie kell arra, hogy a kidolgozott módszer reális eredményre vezessen a levonható és a le nem vonható adó arányának meghatározása során.

Fontos továbbá, hogy az adóalany által kidolgozott reális módszer főszabályként bevételalapú nem lehet, hiszen az Áfa tv. 5. számú melléklete bevétel alapon határozza meg az alkalmazandó arányszámot.

c) Ha az adóalany a levonható és a le nem vonható áfa összegét a tételes elkülönítés szabályai szerint megosztani nem tudja, továbbá nem tud, vagy nem kíván a b) pontban ismertetett megoldással élni, akkor a levonható és a le nem vonható áfát az Áfa tv. 5. számú mellékletében foglalt arányosítási képlettel kell meghatároznia.

Továbbá, amennyiben a beszerzés tárgyi eszközre vonatkozik, és ahhoz levonási jog kapcsolódott (beleértve a felújítás esetét is) úgy az Áfa tv. 135. §-a szerinti korrekcióra a tárgyi eszköz rendeltetésszerű használatbavételének hónapjától kezdődően az ingó esetében 60 hónapig, ingatlan tárgyi eszköz esetében 240 hónapig figyelemmel kell lenni, ha a tárgyi eszközt adómentes célra hasznosítja.

A korrekciós időszakban, annak a naptári évnek az utolsó adómegállapítási időszakában, amely naptári év teljes időtartamában a tárgyi eszköz az adóalany rendeltetésszerű használatában van, az adóalany köteles a tárgyi eszközre jutó előzetesen felszámított adó összegének ingó esetében 1/5-ére, ingatlan esetében 1/20 részére vonatkozóan utólagos kiigazítást elvégezni (abban az esetben, ha a számítás eredményeként adódó különbözet összege abszolút értékben kifejezve eléri vagy meghaladja a 10 000 forintnak megfelelő pénzösszeget).