Magyar vonatkozású, vagyoni kompenzációval kapcsolatos ügyben hozott ítéletet az EUB

Megosztás Tetszik

Mezőgazdasági földterületeken fennálló haszonélvezeti jogok Magyarországon: az uniós joggal ellentétes az olyan vagyoni kompenzáció, amelyet kizárólag a földterületeknek e jogok ingatlan-nyilvántartásból való törlése időpontjában fennálló forgalmi értéke alapján számítanak ki. E kritériumnak a kompenzáció összegének meghatározása érdekében való alkalmazása nem teszi lehetővé az elszenvedett kár megfelelő jóvátételét, mondja ki az Európai Unió Bírósága a C-286/25. számú ügyben hozott ítéletében.

2013-ban Magyarország olyan szabályozást fogadott el, amely 2014. május 1-jétől megszüntette a mezőgazdasági ingatlanokon fennálló haszonélvezeti jogokat, amennyiben azok jogosultjai nem a tulajdonos közeli hozzátartozói voltak. 2019. május 21-i ítéletében az EUB megállapította, hogy ez a szabályozás sérti mind a tőke szabad mozgását, mind pedig az Európai Unió Alapjogi Chartájában biztosított tulajdonhoz való jogot. Az ezen ítéletnek való megfelelés érdekében Magyarország 2021-ben új rendelkezéseket fogadott el. Ezek lehetővé teszik azon – természetes vagy jogi – személyek számára, akiknek a haszonélvezeti jogát törölték, hogy azoknak az ingatlan-nyilvántartásba való visszajegyzését kérjék, és vagyoni kompenzációban részesüljenek.

2021-ben a Brandl magyar társaság ebben az összefüggésben sikeresen igényelte haszonélvezeti jogainak visszajegyzését. A magyar jogszabályok szerint a kompenzációt a következő alapon kell kiszámítani: a vagyon törléskori forgalmi értékének 1/20-a, megszorozva a törlés és a visszajegyzés közötti évek számával. A Brandl úgy vélte, hogy ez a kompenzáció nem jelent megfelelő jóvátételt az általa elszenvedett kárért, ezért keresetet indított a Győri Törvényszék (Magyarország) előtt. E bíróság azt kérdezte az Európai Unió Bíróságától, hogy ellentétes-e az uniós joggal az olyan nemzeti szabályozás, amely a kártérítést kizárólag a vagyontárgynak a haszonélvezeti jogok törlése időpontjában fennálló forgalmi értéke alapján kiszámított vagyoni kompenzációra korlátozza.

Hangsúlyozza, hogy az uniós jog megköveteli, hogy az érintett magánszemélyeknek okozott károk megtérítése arányos legyen az elszenvedett kárral, és biztosítsa jogaik hatékony védelmét. Elismerve, hogy a tagállamok széles mérlegelési mozgástérrel rendelkeznek az ilyen kártérítés mértékének megállapítására szolgáló kritériumok meghatározása tekintetében, a az EUB emlékeztet különösen azon ítélkezési gyakorlatára, amely szerint az elmaradt haszonnak a megtéríthető károk köréből való teljes kizárása lehetetlenné teszi az elszenvedett kár megtérítését.

Elismerve, hogy be lehet vezetni olyan egységes számítási képletet, amely lehetővé teszi az egyes esetekben a fizetendő kompenzáció összegének meghatározását, az Európai Unió Bírósága hangsúlyozza, hogy a tényleges érvényesülés elve megköveteli, hogy az ilyen képletet úgy alakítsák ki, hogy az olyan kompenzációt eredményezzen, amely kellő pontossággal fedezi az elmaradt hasznot.

A kompenzáció összegének kiszámításához a magyar szabályozásban alkalmazott, forgalmi értéken alapuló kritérium azonban önmagában nem teszi lehetővé a sérelmet szenvedett haszonélvező elmaradt hasznának megállapítását, mivel azon bevételek, amelyeket ő a haszonélvezeti jogainak megszüntetése és azok visszaállítása közötti időszakban a szóban forgó mezőgazdasági földterületek művelésével vagy bérbeadásával szerezhetett volna, nincsenek közvetlen összefüggésben azzal az árral, amelyet e földterületek tulajdonosa a haszonélvezeti jogok törlésének időpontjában e földterületek értékesítésével szerezhetett volna. Következésképpen a magyar szabályozás által előírt kompenzációs rendszer a gyakorlatban rendkívül nehézzé teszi az elszenvedett kár megtérítését, és ezért nem egyeztethető össze e kár megfelelő jóvátételének követelményével.