OECD – adózási iránymutatások a járvány idejére

Megosztás Tetszik

Az OECD 2021. január végén közzétette az adóegyezményekről és a COVID-19 világjárvány hatásairól szóló átdolgozott iránymutatását. Az Andersen Magyarország összefoglalta a dokumentum fontosabb ajánlásait.

A járvány az adóegyezmények alkalmazásával kapcsolatban is számos kérdést vetett fel az adózók részéről. Ezek egy részét az OECD már 2020 áprilisában rendezni próbálta, amikor közzétette iránymutatását a COVID–19 járvány magánszemélyek mobilitására gyakorolt hatásaival kapcsolatban. Azóta azonban világszerte számos újabb probléma merült fel a járványügyi korlátozásokkal összefüggésben. Az OECD legfrissebb publikációja ezekre kíván választ adni. Ennek megfelelően a dokumentum arra az időszakra nyújt iránymutatást, amíg a járvány miatt bevezetett korlátozó intézkedések hatályban vannak. Tekintve, hogy az útmutató a OECD titkárságának álláspontját tükrözi, az egyes államok eltérő álláspontra is helyezkedhetnek. Itt jegyeznénk meg, hogy Magyarország, több más az iránymutatásban hivatkozott OECD országgal szemben nem tett közzé e tárgyban útmutatót.

Home office

Az OECD Modellegyezmény Kommentárja szerint a home office nem keletkeztet telephelyet csupán amiatt, hogy egy munkavállaló időszakosan onnan végez munkát a vállalkozás számára. Abban az esetben azonban, ha a vállalkozás üzleti tevékenységét folyamatosan home office-ból végzik, és a vállalkozás általában megköveteli a munkavállalótól, hogy innen dolgozzon, akkor mégis telephely keletkezik, függetlenül attól, hogy az értékesítés egyébként nem abba az országba irányul. Fontos elhatárolási szempont tehát, hogy a vállalkozás megköveteli-e az otthoni munkavégzést, vagy csak lehetőséget biztosít erre, miközben irodahelyiséget is fenntart a munkavállalói számára egy másik országban.

A jelenlegi iránymutatás szerint a társaságnak nem keletkezik telephelye kizárólag annak következtében, hogy a munkavállalói egy másik államban otthonról végzik a munkájukat a közegészségügyi intézkedések bevezetése miatt, mivel az ilyen távmunka rendkívüli eseménynek minősül, mely nem állandó, nem folytonos, és nem a vállalkozás által támasztott követelményekből ered.

Függő ügynöki telephely

Az OECD Modellegyezmény kommentárja alapján a függő ügynöki tevékenység akkor keletkeztet telephelyet egy államban, ha a függő ügynök szokásosan szerződéseket köt egy másik államban adóilletőséggel rendelkező megbízója nevében. Az iránymutatás szerint abban az esetben, ha egy ügynök azért dolgozik otthonról, a megbízójától eltérő államban, mert az érintett államok valamelyike erre vonatkozó közegészségügyi intézkedéseket vezetett be (vagy ezt javasolta), az adott állam területén végzett tevékenység nem minősül szokásosnak, így nem keletkeztet adózási telephelyet. Ez nem érvényes akkor, ha az ügynök az erre vonatkozó közegészségügyi intézkedés hatályon kívül helyezése után is ebben az államban folytatja a tevékenységet.

Építkezési tevékenység által keletkezett telephely

Az OECD Modellegyezmény kommentárja szerint egy építkezés akkor keletkeztet telephelyet egy államban, ha az több, mint 12 hónapig tart. A kommentár számos kitételt tartalmaz arra vonatkozóan, hogy mi számít bele az említett időtartamba.

Az iránymutatás szerint a telephely nem tekintendő megszűntnek amiatt, hogy a munka a járványhelyzetre tekintettel átmenetileg megszakadt. Azonban az egyes államok dönthetnek úgy, hogy az építkezés szüneteltetését nem számítják be az egyezmények által meghatározott irányadó időszakba.

Társaság üzletvezetési helyének megváltozása

A járványhelyzettel kapcsolatban felmerült, hogy megváltozhat-e a társaság üzletvezetési helye amiatt, hogy az igazgatósági tagok vagy egyéb vezető tisztségviselők más államban tartózkodnak, vagy nem utazhatnak legalább az egyik állam által meghozott közegészségügyi intézkedésre tekintettel. Az iránymutatás szerint az igazgatósági tagok vagy más vezető tisztségviselők tartózkodási helyének ideiglenes megváltozása a járvány által okozott rendkívüli és átmeneti jellegű helyzetnek minősül, melynek következtében a gazdálkodó szervezetek kettős adóztatási egyezmény szerinti adóügyi illetősége nagy valószínűséggel nem változik meg.

Magánszemély lakóhelyének megváltozása

Az OECD Modellegyezmény alapján a magánszemélyek nem önálló tevékenységéből származó jövedelme főszabály szerint a magánszemély adóilletősége szerint adóztatandó, kivéve, ha a tevékenységét egy másik államban gyakorolja. Az iránymutatás szerint az, hogy a magánszemély lakóhelye ideiglenesen amiatt változik meg, hogy a közegészségügyi intézkedések akadályozzák a saját államába történő visszatérést, önmagában nem befolyásolja a magánszemély kettős adóztatási egyezmény szerinti adóügyi illetőségét. Amennyiben azonban a magánszemély a korlátozások megszűnése után is a másik államban marad, ettől eltérő megközelítés alkalmazható.

A járványhelyzettel kapcsolatos korlátozások miatt a munkából kieső határmenti munkavállalóknak juttatott jövedelem

Ha a kormányzat a világjárvány idejére munkaerő-megtartó intézkedésként bértámogatást nyújtott a korábban ott munkát végző munkavállaló számára, a jövedelem ott adózik, ahol a munkavégzés korábban történt.

Külföldön rekedt munkavállaló

Az OECD Modellegyezmény szerint abban az esetben, ha a munkavállaló adóilletősége és munkavégzésének helye eltér, a munkavégzés államában akkor adóztatható a jövedelem, ha a munkavállaló egy éven belül átlagosan több, mint 183 napot tölt az adott államban. A járvány miatt elképzelhető, hogy a munkavállalók a munkavégzés helyének államában rekedtek. Az iránymutatás méltányos megközelítést javasol az érintett államoknak, mely szerint ne vegyék figyelembe a közegészségügyi intézkedések miatt ott töltött többletnapokat annak meghatározásánál, hogy egy éven belül a munkavállaló ott tartózkodása eléri-e a 183 napot.

Külföldről végzett távmunka

A járvány következtében megtörténhet, hogy a munkavállaló nem a munkáltatója államából végez távmunkát, ahonnan ezt korábban tette. Ebben az esetben a munkáltató állama elveszítheti az adóztatáshoz való jogát, ami adminisztrációs nehézségekkel járhat a munkáltató és a munkavállalók számára. Amennyiben a munkáltatóknak úgy merül fel adólevonási kötelezettsége, hogy az adóztatási jog alapján ez már másik államot illetne meg, az adólevonást fel kell függeszteni, vagy meg kell találni az adó visszatérítésének módját a munkavállaló számára. A munkavállalónak a tartózkodási helye szerinti államban bejelentési és bevallási adókötelezettsége keletkezhet. Az iránymutatás kitér rá, hogy a munkavégzés helyének nem szándékos és ideiglenes megváltoztatásával járó adminisztrációs többletterhek kiküszöbölésére az államok együttműködésére van szükség. Az OECD javasolja, hogy amennyiben szükséges, a kölcsönös egyeztető eljárást (MAP) alkalmazzák.

Összefoglalás

Fontos felhívni rá a figyelmet, hogy a fent részletezett ajánlások csak a világjárvány miatti átmeneti időszakban alkalmazhatók, tehát abban az esetben, ha az előbbiekben vizsgált körülmények a közegészségügyi intézkedések hatályának megszűnése után is fennállnak, tekintettel arra, hogy már nem a járvány ideiglenes következményeiről van szó, többé nem érvényesek. Arra, hogy az ajánlások a világjárvány egyes, egymást követő hullámai alatt folytatólagosan alkalmazhatóak-e, továbbá miként kell tekinteni azon időszakokra, amikor a két hullám között a közegészségügyi korlátozásokat részben vagy egészben hatályon kívül helyezték nem tér ki. Az Andersen Magyarország felhívja arra a figyelmet, hogy a magyar adóhatóság mindezidáig nem tette közzé a hivatalos álláspontját, így az, hogy Magyarország az iránymutatás mely rendelkezéseit alkalmazza, a jövőbeli gyakorlat alapján fog kikristályosodni.