Michel-javaslat: emészthetőbb így az EU-tagállamok számára a keretköltségvetés és az újjáépítési alap terve?

Megosztás Tetszik

A hét második felében terjeszti elő Charles Michel, az Európai Tanács elnöke kompromisszumos javaslatát az újjáépítési eszközről és a következő hétéves pénzügyi keretről, ami egy héttel később a tagállamivezetők asztalára kerül. A „fukar” nettó befizetők megtarthatnák a visszatérítéseiket és az MFF főösszege is valamelyest csökkenne, míg a közép-európaiakat az újjáépítési alapok elosztási kulcsainak módosításával próbálják megnyerni az alkunak. A jogállami feltételesség beáldozását valószínűleg az EP akadályozhatja meg, olvasható a Bruxinfo oldalán.

A héten esedékes európai parlamenti plenáris ülést követően jöhet ki az a javaslat, amiben Charles Michel, az Európai Tanács elnöke kísérletet tesz majd a tagállami álláspontok közös nevezőre hozására a 750 milliárd eurós újjáépítési eszköz és az 1100 milliárd eurós (mindkét szám bizottsági javaslat) hétéves keretköltségvetés kérdésében. Michel első öt hónappal ezelőtti, még a Covidot megelőző kísérlete diplomaták szerint csúfos bukásnak bizonyult. Öt hónap elmúltával és a gazdasági recesszió kellős közepén azonban kedvezőbbnek tűnnek a feltételek a megállapodásra, elsősorban azért, mert mindenki tisztában van azzal, hogy a csomagra égetően szükség van az európai gazdaság talpra állításához.

A második kísérlet sikerének esélyeit a német és a francia kormány által májusban prezentált terv is növeli, ami tulajdonképpen megágyazott az Európai Bizottság május végi javaslatának.

A kompromisszum előkészítése és a tárgyalások levezénylése normális esetben az Európai Tanács elnökének reszortja lenne. Ám a július 17–18-i EU-csúcs előtti helyezkedésből kitűnik, hogy a megállapodás, ha lesz belőle valami, sokkal inkább a július 1. óta a soros elnöki posztot betöltő Németország kancellárjának és honfitársának, Ursula von der Leyen bizottsági elnöknek a vállán nyugszik majd. A szerepcsere beszédes jeleként von der Leyen, és nem az EiT elnöke trombitálta össze július 8-ra Brüsszelbe Angela Merkelt és a három uniós intézmény vezetőit, hogy előkészítsék a terepet az alku előtt.

A BruxInfónak nyilatkozó források is megerősítették, hogy Charles Michel (vagy inkább a tanácsi főtitkárság) javaslata nem nyúl érdemben hozzá a csomag méretéhez és a struktúrájához sem, de várhatóan még a vissza nem térítendő támogatások és a kölcsönök 2/3:1/3-os aránya sem változik majd (a Politico értesülései szerint ugyanakkor lesz bizonyos átrendeződés a kölcsönök javára). Az alapok elosztásának kritériuma ugyanakkor módosulhat, tekintettel arra, hogy a bizottsági javaslatnak ezt a pontját rengeteg kritika érte a nettó befizetők és a közép- és kelet-európaiak részéről is. Az első jelekből ítélve az EiT elnöke Berlin messzemenő jóváhagyásával az alku érdekében kész lehet a csomag olyan elemeinek a mellőzésére is, amelyek a javaslat szerves részét képezik, de egyes országok éles ellenállásába ütköznek. Ezek közé tartozhat a költségvetési visszatérítés meghagyása a Brexit után is az öt nettó befizetőnek, valamint a kifizetések jogállami feltételekhez való kötése.

Diplomaták szerint, ha ezek a megállapodás felé is vinnének, még bőven akadnak olyan pontok, amelyeken elhasalhat a megállapodás. Az Európai Tanács elnökének még több pénzt kell majd találnia a magyar kohéziós politikai borítékba annak érdekében, hogy Orbán Viktor is elégedetten állhasson fel a tárgyalóasztaltól.

Ami a számokat illeti, lapunknak nyilatkozó források megerősítették a Politico és a Die Welt által is közzétett értesülést, hogy az újjáépítési eszköz 750 milliárd eurós keretéhez nem nyúl hozzá a kompromisszumos javaslat, mert az elsősorban a déli tagállamok (és a piacok) számára lényeges üzenet, hogy az EU kész a segítségükre sietni a bajban. A 2021 és 2027 közötti keretköltségvetést azonban – a nettó befizetők kedvében járva – kész valamelyest megvágni a Bizottság által javasolt 1100 milliárd euróról 1050 és 1094 milliárd euró közé. Úgy, hogy a Politico információi szerint nem a közös agrárpolitika és a kohéziós politika keretét csökkentenék, hanem olyan új tételekét, amelyek nem részei a jelenlegi hétéves pénzügyi keretnek.

Ugyancsak a megállapodás fő akadályának számító négy „fukar” (Ausztria, Dánia, Hollandia és Svédország) támogatásának megnyerése érdekében nem szüntetnék meg azokat a költségvetési visszatérítéseket, amelyeket korábban a brit rebate miatt vezettek be, de amelyek a britek távozása miatt okafogyottá váltak. Ebből mellesleg Németország is profitálna. Végül több, tengeri kikötővel rendelkező nettó befizető (főleg a hollandok) a Bizottság által javasoltnál több vámbevételt is maguknál tarthatnának.

Ezek a „cukorkák” lényegében azt a célt szolgálják, hogy részlegesen kompenzálják a nettó befizetőket a növekedő költségvetési befizetéseik miatt. Az újjáépítési eszköz 750 milliárd eurója hosszú távon visszafizetendő kölcsön lesz, aminek visszafizetésének feltételeit és időzítését is rögzíteni kell majd. Berlinnek és a négy fukarnak tett engedményként Charles Michel kész lehet arra, hogy a Brüsszel által javasolt 2028-nál egy-két évvel előbb kezdődjön meg a hitel törlesztése.

A nettó befizetők egy másik kulcskérdésben is kötik az ebet a karóhoz. Arról van szó, hogy milyen feltételekhez kössék a legnagyobb, tagállami beruházásokat és reformokat támogató 560 milliárdos újjáépítési alapból (RRF) a források lehívását. A javaslat értelmében ehhez minden tagállamnak egy beruházási és reformtervet kell majd benyújtania az európai szemeszteren belül elfogadott országspecifikus ajánlások figyelembevételével, és a Bizottság értékelné ki és fogadná el a terveket. Hollandia és néhány más tagállam azonban azt szeretné, ha a Tanács egyhangú döntésétől tennék függővé a pénzekhez való hozzáférést. Alternatívaként fordított minősített többségi döntés is szóba jöhet, ha a Bizottság javaslatát felül akarnák bírálni.

Úgy tudjuk, hogy ebben a kérdésben nagyjából megegyezik a fő kedvezményezett déli és a keleti tagállamok hozzáállása, amelyek lehetőleg minél rugalmasabb feltételeket szeretnének a válság hatásait enyhítő pénzek felhasználásához. A V4-ek szerint egységes feltételeket már csak azért sem lenne érdemes lefektetni, mert nekik nem a strukturális reformok hiánya, hanem a felzárkózás jelenti az első számú kihívást.

A közép-európaiak, de számos más ország is elégedetlen volt a források elosztásának a Bizottság által javasolt kritériumaival, amelyekben a 2015 és 2019 közötti (vagyis a válság előtti) munkanélküliségi ráta volt a meghatározó. Ennek a kritikának elébe menve az EiT elnöke egy módosított formulát terjeszt majd elő. Az első két évben (2020 és 2022 között) a keret 70 százalékát az eredeti kritérium alapján folyósítanák, míg két év után a keret 30 százalékát a válság gazdasági teljesítményre gyakorolt tényleges hatása alapján, ahogy azt számos ország követeli.

Mint fentebbemlítettük, a Merkel-Michel duó láthatóan abból a logikából indul ki, hogy a gyors megállapodás érdekében kész lehet olyan javaslatok mellőzésére vagy felvizezésére, amelyek különösen kényesek egyes országok számára és megnehezíthetik készségüket a kompromisszumra. Ilyen vörös vonalnak számít a nettó befizetők számára a költségvetési visszatérítés, de bizonyos jelekből arra lehet következtetni, hogy a korábban Németország által is erőteljesen szorgalmazott jogállamisági kondicionalitás sincs már kőbe vésve.

Többen felfigyeltek Angela Merkel csütörtöki, egy sajtótájékoztatón elhangzott válaszára, ami azokat a benyomásokat látszik erősíteni, hogy legalábbis a kancellár mindent alárendel a megállapodásnak, és ehhez képest minden más, így a jogállami feltételesség is másodlagos. „A jogállam ügye nem csak a pénzről szól. Ez egy átfogó történet, amely még éveken keresztül folytatódni fog. Ahhoz, hogy a pénzek kifizetését a jogállamhoz kössük, először szükség van a pénzekre. Ezért a július 17–18-i csúcsnak természetesen elsősorban arról kell gondoskodnia, hogy ne maradjunk üres kézzel 2021. január 1-jén. Ezért a fő feladat, hogy előrelépjünk az újjáépítési alap és az MFF kérdésében, hogy legyen egy alap a munkához” – közölte a kancellár.

Diplomaták ugyanakkor emlékeztetnek rá, hogy a kifizetések jogállami feltételekhez való kötését elég sokan támogatják, ideértve a nettó befizetőket, az Európai Parlamentet és még a német kormányon belül is a CDU koalíciós partnerei, a szociáldemokraták nagyon nyomják a témát. Az EP számára pedig annyira központi kérdés, hogy az alkuból való kihagyása, vagy túlzott meggyengítése casus belli-vel érhet fel a képviselők szemében, akik az EU-szerződés szerint egyszerű többséggel akár el is utasíthatják a legfelsőbb szinten elfogadott politikai megállapodást az MFF-ről.