Gyakori kivás kérdések a veszélyhelyzeti szabályokról: személyi jellegű kifizetések

Megosztás Tetszik

A veszélyhelyzeti könnyítések eredményeképpen a kivás adóalanyok az adókötelezettség megállapításánál 2020. március–június hónapokra a kedvezményezett tevékenységükkel összefüggésben nem tekintik adóalapnak a személyi jellegű kifizetések összegét, amennyiben tényleges főtevékenységük a kormányrendeletben részletezett területek valamelyikéhez tartozik. Az érintett kivás adóalanyok esetében azonban sok a bizonytalanság azzal kapcsolatban, hogy mi számít személyi jellegű kifizetésnek, így cikkünk ezeket veszi górcső alá.

A COVID-19 miatt a veszélyeztetett ágazatban tevékenykedő vállalkozások számára a [koronavírus világjárvány nemzetgazdaságot érintő hatásának enyhítése érdekében szükséges azonnali intézkedésekről szóló 47/2020. (III. 18.) Korm. rendelet közterhekkel kapcsolatos részletszabályairól és egyes új intézkedésekről szóló] 61/2020. számú kormányrendelet adó- és járulékkedvezményt biztosít. Ez vonatkozik a kisvállalati adó azon alanyaira is, amelyek bizonyos tevékenységet tényleges főtevékenységként folytatnak (pl. vendéglátás, szálláshely-szolgáltatás, utazásszervezés stb. – a teljes lista a kormányrendelet 1. § (10) bekezdésében található); ebben az esetben e kedvezményezett tevékenységükkel összefüggésben a 2020. március, április, május, június hónapra történő kisvállalatiadó-kötelezettség megállapításánál nem tekintik kisvállalatiadó-alapnak a személyi jellegű kifizetések összegét. A kormányrendelet eltérő rendelkezésének hiányában a teljes személyi jellegű kifizetés mentes a kisvállalati adó alól.

A kisvállalati adó alanyai részéről gyakran felmerülő kérdés, hogy az említett kedvezményes szabály alkalmazását befolyásolja-e, ha a személyi jellegű kifizetések juttatására nem munkaviszonyban, hanem pl. megbízási jogviszonyban, bedolgozói jogviszonyban kerül sor.

Személyi jellegű kifizetésnek – egyebek mellett – azon személyi jellegű ráfordítás minősül, amely a társadalombiztosítás ellátásairól és a magánnyugdíjra jogosultakról, valamint e szolgáltatások fedezetéről szóló 1997. évi LXXX. törvény (Tbj.) szerint járulékalapot képez az adóévben. A tag esetében személyi jellegű kifizetésként (Tbj. szerint járulékalapot képező összes jövedelemként) a minimálbér 112,5 százalékát kell figyelembe venni, ha a tagra jutó személyi jellegű ráfordítás ennél alacsonyabb.

Szintén személyi jellegű kifizetésnek minősül a kisvállalati adó alkalmazásában
♦ a Szocho törvény (a szociális hozzájárulási adóról szóló 2018. évi LII. törvény) 1. § (4) bekezdés a) pontja szerinti béren kívüli juttatás, illetve
♦ a Szocho. törvény 1. § (4) bekezdés b) pontja szerinti béren kívüli juttatásnak nem minősülő egyes meghatározott juttatás.

Olvassa tovább cikkünket, hogy megtudja milyen további személyi jellegű kifizetések lehetségesek!