Ha a NAV leplezett munkaviszonnyá minősíti a katás munkavégzést

Megosztás Tetszik

A katás egyéni vállalkozásnak "kellően függetlennek" kell lennie megbízójától (saját eszközökkel, külön telephellyel, önálló munkaidőbeosztással stb.). A Kata törvény 14. § (3) bekezdése tartalmazza azokat a feltételeket, amelyek közül ha kettő igazoltan teljesül, megdől a munkaviszony vélelme a kata szempontjából. Mi van azonban akkor, ha a NAV leplezett munkaviszonnyá minősíti a vállalkozó és megbízója közti jogviszonyt? – kérdezte egyik olvasónk. Szakértőnk, Szipszer Tamás válaszolt.

Olvasónk kérdése konkrétan így szólt: Milyen következményei vannak a számlabefogadónál, illetve a számlát kiállító katás egyéni vállalkozónál, ha a NAV leplezett munkaviszonnyá minősíti a munkavégzést? Bérjövedelemnek minősül a számlák ellenértéke, és meg kell fizetni a bér utáni járulékokat mindkét félnek? A kata-fizetési kötelezettség továbbra is fennáll a kérdéses időszakra, ha mástól nem volt bevétel csak ettől az egy megrendelőtől? Mi lesz a bevallott és megfizetett iparűzési adóval (egyáltalán marad ilyen kötelezettség)? A katás vállalkozót terheli-e, ha igen, milyen címen bírság?

SZAKÉRTŐNK VÁLASZA

Amennyiben adójogi szempontból munkaviszonynak minősítik a megrendelő és kisadózó közötti kapcsolatot, akkor a kiszámlázott – áfa nélküli – összeg bruttó munkabérként veendő figyelembe. A kiszámlázott összegből a 10% nyugdíjjárulék és a 8,5% egészségbiztosítási és munkaerőpiaci járulék, valamint a 15% személyi jövedelemadó a kisadózót terheli, a szociális hozzájárulási adó és szakképzési hozzájárulás pedig a foglalkoztatót.

A befizetett kata és iparűzési adó elvileg túlfizetésként figyelembe vehető, amennyiben az egyéni vállalkozói tevékenység – mint független formában folytatott gazdasági tevékenység végzése – a magánszemély esetén egyáltalán nem állapítható meg (pl. nincsenek más megrendelői a kisadózónak).

Bírságolás

Az adózás rendjéről szóló 2003. évi XCII. törvény (a továbbiakban: Art.) értelmében mindenekelőtt adóbírsággal sújtható az adózó, ha adóhiányt állapítanak meg nála. Az adóhiány nem más, mint az adózó terhére mutatkozó adókülönbözet.

Mivel a kifizető elmulasztotta a leplezett munkaviszonnyal kapcsolatban levonni a személyi jövedelemadót és a járulékokat, valamint nem fizette meg az őt terhelő szociális hozzájárulási adót és szakképzési hozzájárulást, így ezen összegek után az adókülönbözet megállapítható.

Az adóbírság a be nem fizetett adó 50%-áig terjedhet főszabály szerint. Ha azonban az adókülönbözet a bevétel eltitkolásával vagy a bizonylatok meghamisításával, megsemmisítésével függ össze, akkor az adóbírság mértéke 200%-os is lehet.

Ugyanakkor az adóhatóság mérlegelheti, hogy a fenti maximális mértéknél kisebb összegű bírsággal sújtja az adózót.

Látható tehát, hogy mivel a foglalkoztató mint kifizető lett volna köteles az adóhatóság felé az adó megfizetésére, így alapvetően őt terheli a bírság kockázata is.

Az Art. 172. § (6) bekezdése azonban egyetlen kivételt mégis említ. Nevezetesen, ha a munkáltató nem vonja le a magánszemélyt terhelő személyi jövedelemadót, akkor ezt a magánszemély terhére írja elő az adóhatóság, viszont az ezzel kapcsolatos adóbírságot és késedelmi pótlékot a foglalkoztató terhére fogják megállapítani.

Az adóbírságon kívül a foglalkoztató mulasztási bírsággal is sújtható. Az Art. 172. § (14) bekezdése értelmében ugyanis, amennyiben a munkáltató (kifizető) nem teljesíti adólevonási, megállapítási kötelezettségét, a levonni, megállapítani és befizetni elmulasztott adó 50%-áig mulasztási bírsággal sújtható.

S ha ez még nem volna elég, késedelmi pótlék felszámításának is van helye, hiszen az adó megfizetésére késedelmesen került sor. A késedelmi pótlék mértéke a késedelem minden naptári napja után a mindenkori jegybanki alapkamat kétszerese. A késedelmi pótlék alapját adónként kell megállapítani, amit azonban csökkent az ugyanazon adóhatóságnál nyilvántartott túlfizetés.

Ha azonban adóhiányt állapít meg az adóhatóság, akkor sajnos az ugyanazon adóhatóságnál megállapított túlfizetés nem vehető figyelembe csökkentő tételként.