Nemzetközi fenntarthatósági keretrendszerek és sztenderdek – 1. rész

Megosztás Tetszik

Előző írásunkban általánosságban a fenntarthatóság és az ESG témájának fejlődését és a jelenlegi jelentéstételi gyakorlatok kialakulását tekintettük át. Most nézzük meg, hogy ezzel párhuzamosan hogyan fejlődtek azok a keretrendszerek, amelyek meghatározzák a vállalatok és pénzintézetek számára az önkéntes fenntarthatóságijelentés-tétel kereteit!

Manapság a nagyvállalatok számára egyre fontosabbá válik a fenntarthatósági jelentések készítése, mert az érintettek (például a tulajdonosok, munkavállalók, beszállítók, fogyasztók, vevők stb.) érdeklődése már nem kizárólag a pénzügyi teljesítményre összpontosul, hanem a környezeti és társadalmi hatásokra is.

A jelentések elkészítésekor a vállalatok különböző szabványok és keretrendszerek közül választhatnak, amelyek segítenek a dokumentumok felépítésében és tartalmának meghatározásában. A keretrendszerek a HOGYAN? kérdésre, míg a szabványok a MIT? kérdésre adnak választ, emellett nemzetközi megállapodások és globális célok is alakítják a jelentéstétel módját.

Írásunk első részében a főbb keretrendszereket mutatjuk be, a második részben pedig a nemzetközileg elterjedt jelentési szabványok és mérőszámok rendszereit tekintjük át.

Az ENSZ Globális Megállapodás (UN Global Compact, UNGC) egy stratégiai kezdeményezés, amely 2000-ben indult, és tíz egyetemes elvet tartalmaz az emberi jogok, munkaügyek, környezetvédelem és korrupció elleni küzdelem terén. Az elkötelezett vállalatoknak ezekkel az elvekkel összhangban kell működniük, és éves jelentésben (CoP) kell bemutatniuk fenntarthatósági erőfeszítéseiket.

A Globális Jelentéstételi Kezdeményezés (Global Reporting Initiative, GRI) egy független, nonprofit szervezet, amely fenntarthatóságijelentés-tételi szabványt fejlesztett ki, és folyamatosan finomítja tovább. Ezek a szabványok világszerte elismertek, és széles körben alkalmazzák őket a vállalati fenntarthatósági jelentések készítése során. A GRI szabványok moduláris rendszere lehetővé teszi a szervezetek számára, hogy összehasonlítható és hiteles módon kommunikálják gazdaságra, környezetre és társadalomra gyakorolt hatásaikat. A szabványok három fő kategóriából állnak: egyetemes, ágazati és tematikus.

OLVASSA TOVÁBB cikkünket, hogy megtudja, mi az éghajlatváltozással kapcsolatos pénzügyi információkkal foglalkozó munkacsoport (TCFD), a természettel kapcsolatos pénzügyi közzétételekkel foglalkozó munkacsoport (TNFD), a Nemzetközi Fenntarthatósági Szabványügyi Testület (ISSB) és a Sustainability Accounting Standards Board (SASB) szerepe!