A közelmúltban a NAV honlapján jelent meg egy állásfoglalás, mely segítséget nyújt annak értelmezésében, hogy egy harmadik ország állampolgára milyen esetben mentesül a magyar járulékfizetési kötelezettség alól.
Az egészségügyi szolgáltatási járulék, mint az az elnevezéséből is következik, az egészségügyi szolgáltatások fedezetére szolgál. Korábbi cikkeinkben írtunk arról, hogy 2020. július 1-jétől szigorodtak a fenti járulék meg nem fizetéséhez kapcsolódó szankciók. Most ismertetjük a tudnivalókat az egészségügyiszolgáltatásijárulék-tartozás megfizetéséről és az ezzel kapcsolatos adóhivatali tájékoztatásokról.
A magánszemélyt terhelő egészségügyi szolgáltatási járulék fizetése – és ezt nem lehet elég sokszor hangsúlyozni – nem az egészségügyi szolgáltatásra való jogosultság érdekében önkéntes döntéssel vállalt járulék, hanem törvényi kötelezettség, aminek a fizetése révén az érintett egészségügyi szolgáltatásra szerez jogosultságot.
Az új tb-törvény készítése során a jogalkotó törekedett arra, hogy a jogszabály jelentősebb újításai – például a nyugdíjasok járulékmentessége, a munkaviszonyban álló dolgozók minimum járulékfizetése – összhangba kerüljenek a kapcsolódó jogszabályok vonatkozó előírásaival. Ez azonban nem minden rendelkezés esetében járt sikerrel, mint például az egyházi személy utáni járulék- és szochofizetés tekintetében sem.
Mit lehet tenni, ha kiderül, hogy nem ismerték el szolgálati időként az egyértelműen biztosításban töltött időt? Cikkünk erre a kérdésre ad választ.
A régi Tbj. a 4. § k) pontjában határozta meg a járulékalapot képező jövedelem fogalmát, mely felsorolásban még mind a két, címben említett tétel szerepelt. Igaz (2005. évi jogszabályba történt beemelésüktől kezdve), bizonyos tekintetben „kakukktojásnak” tűntek, hiszen az általánostól eltérő járulékfizetési szabályok vonatkoztak rájuk.
Vannak biztosítottak, akiknek a díjazása adómentes, van olyan munkabérrész, amely nem része az összevont adóalapnak, illetve akadnak olyan jövedelmek is, amelyek csak külföldön adóznak, miközben az azt szerző a magyar társadalombiztosítási jog hatálya alá tartozik.
Az új évben hatályba lépett törvénymódosítások – különös tekintettel a társadalombiztosítás alapvető jogszabálya, a Tbj. „átírása” – lehetőséget adtak volna néhány, a társadalombiztosítási kötelezettségeket érintő jogszabályi anomália kiküszöbölésére. Ilyen például a kisadózó társas vállalkozás által a kisadózó táppénze után fizetendő táppénz-hozzájárulás kérdése, amely vonatkozásában ellentmondásos előírásokat tartalmaz az 1997. évi LXXX. (Tbj.) törvény és a kisadózó vállalkozásokról szóló 2012. évi CXLVII. (Kiva) törvény.
46. §* (1) A foglalkoztató a tevékenységében személyesen közreműködő biztosított személyek adatait oly módon köteles nyilvántartásba venni és erről a magánszemélynek igazolást adni, hogy abból a törvényben előírt adatok a munkavégzés (tevékenység) megkezdésétől megállapíthatók legyenek. Kérem segítsenek, gondom van az értelmezéssel, nekem a mondat egésze nehezen emészhető. Melyik törvényben? Tbj., feltételezem, mivel ebben szerepel, de nevesítve nincs. Milyen adatok? Gondolom, a Tbj. szerinti biztosítás létrejötte, a bejelentés, és a majdani bevallás igényelte adatok, név, cím, születés, taj szám, adóazonosító jel, FEOR, munkaidő. Amennyiben mindezen adatot a munkaszerződés és a tájékoztató tartalmazza, akkor is ki kell egy plusz papírt állítani? És mit kell azon érteni, hogy a "munkavégzés megkezdésétől megállapítható adat"? Ez nekem egy folyamatos igazolást jelent, nem fér össze egy egyszeri igazolással (ez pedig a havi elszámolás, járulékalap, járulék stb., kifizetési dokumentum). A kérdésem, hogy ezt a paragrafust konkrét módon milyen alaki formában kell alkalmazni? Kell-e szigorú alaki forma, vagy csak az adattartalom közlése a lényeg? Amennyiben igen, a fenti adattartalom elegendő-e? Köszönöm.
A társadalombiztosítás ellátásaira és a magánnyugdíjra jogosultakról, valamint e szolgáltatások fedezetéről szóló törvény 2018. január 1-jétől hatályos szövegét olvasva több olyan új rendelkezéssel találkozhatunk, melyek "ismerősnek tűnnek". Ennek oka, hogy a 2003-as Art. december 31-ei hatályvesztésével több járulékkal kapcsolatos eljárási szabály visszakerül oda, ahová eredendően tartozik: a járuléktörvénybe.
A társadalombiztosítás alaptörvényeként a társadalombiztosítás ellátásaira és a magánnyugdíjra jogosultakról, valamint e szolgáltatások fedezetéről szóló 1997. évi LXXX. (Tbj.) törvény szolgál. E jogszabály mindent tartalmaz, amit a biztosítási és járulékfizetési kötelezettségről, illetve az ezek által megalapozott ellátásokról tudni kell. Pontosabban, az 1998. évi hatálybalépésekor mindent tartalmazott, ugyanis az elmúlt csaknem húsz évben több olyan – alapvetően nem társadalombiztosítási – jogszabály is született, amely „önállóan” társadalombiztosítási jogállást, jogosultságot határoz meg.
Gazdasági társaság ügyvezetője megbízási jogviszony keretében (amely természetesen díjazás nélkül is történhet) csak abban az esetben láthatja el az ügyvezetői teendőket, ha nem tagja a társaságnak, illetve, ha tulajdonosról van szó, akkor pedig az ügyvezetésen túl, társas vállalkozóként is közreműködik a társaságban. Cikkünkben részletezzük a vonatkozó törvényi előírásokat.
Noha a kata és a kiva szabályait ugyanazon törvényben (2012. évi CXLVII.) találjuk, a két adózási forma társadalombiztosítási szempontból (is) teljesen más logikát követ. Míg a kisadózás egy új (az egyéni és társas vállalkozótól teljesen különböző) biztosítási jogviszonyt keletkeztet (vagy éppen kizárja valamennyi tb-ellátásból a kisadózást választó vállalkozót), addig a kiva nem érinti a tulajdonos tagok társadalombiztosítási jogállását.
Szakmai kérdésekre professzionális válaszok képzett szakértőinktől
Bér
Nyugdíj
Osztalék
Ingatlan illeték