Törvényen „kívüli” tb-ellátások: fáziskésésben a jogalkalmazók

Megosztás Tetszik

A társadalombiztosítás alaptörvényeként a társadalombiztosítás ellátásaira és a magánnyugdíjra jogosultakról, valamint e szolgáltatások fedezetéről szóló 1997. évi LXXX. (Tbj.) törvény szolgál. E jogszabály mindent tartalmaz, amit a biztosítási és járulékfizetési kötelezettségről, illetve az ezek által megalapozott ellátásokról tudni kell. Pontosabban, az 1998. évi hatálybalépésekor mindent tartalmazott, ugyanis az elmúlt csaknem húsz évben több olyan – alapvetően nem társadalombiztosítási – jogszabály is született, amely „önállóan” társadalombiztosítási jogállást, jogosultságot határoz meg.

Ennek egyik tipikus példája a kisadózó vállalkozások tételes adójáról (kata) szóló 2012. évi CXLVII. törvény. A jogszabály éveken keresztül teljesen önállóan határozta meg a kisadózók társadalombiztosítási jogállását, ellátásra való jogosultságát, ellátási alapját. Noha 2016 júniusától a főállású kisadózó biztosítására a Tbj.-ben is történik utalás (Tbj. 5. paragrafusa szerinti biztosítottá vált), de a biztosítására vonatkozó szabályokat (feltételek, bejelentés, biztosítás időtartama, annak szünetelése), illetve az ehhez kapcsolódó ellátási alapokat továbbra is a katatörvény tartalmazza. 

Az egyszerűsített foglalkoztatásról (efo) szóló 2010. évi LXXV. törvény szintén a Tbj.-től függetlenül rendelkezik az alkalmi munkavállalók, idénymunkások, illetve statiszták társadalombiztosítási jogállásáról.

OLVASSA TOVÁBB cikkünket, amelyben az efósokra vonatkozó szabályok részletezése mellett felhívjuk a figyelmet az egyszerűsített közteherviselési hozzájárulás (ekho) megfizetésével foglalkoztatottak tb-státusza körüli jogértelmezési problémára.

A teljes cikkhez előfizetőink, illetve 14 napos próba-előfizetőink férnek hozzá, ha e-mail-címük és jelszavuk megadásával belépnek az oldalra.