A szerk. ajánlja: NAV-álláspontok autóértékesítésnél

Megosztás Tetszik

A személygépkocsik saját használatra történő beszerzésére, értékesítésére több, az általánostól eltérő különös szabály is alkalmazandó a magyar áfa rendszerében. A 2008. január 1. óta hatályos áfa-rendelkezések gyakorlati alkalmazása azonban több értelmezési kérdést is felvet, elsősorban amiatt, mert a vonatkozó áfa-szabályok, illetve azok hatósági alkalmazása, értelmezése nem teljesen egyértelmű.

Az alábbiakban a Deloitte tanácsadói egy példa segítségével igyekeznek rávilágítani néhány, a személygépkocsik beszerzésével, értékesítésével kapcsolatos gyakorlati kérdést, amelyek áfa-következményei nem a jogszabályi rendelkezésekből, hanem csupán a hatósági értelmezésekből vezethetők le.

Személygépkocsik beszerzésére, értékesítésére vonatkozó speciális áfa szabályok

Az adóhatóság legfőbb problémája az szokott lenni személygépkocsik értékesítése kapcsán, hogy a jelenlegi értelmezés alapján egy személygépkocsi-értékesítési láncolatban folyamatosan váltakozhat az egyes értékesítési láncszemeknél felmerülő adókötelezettség. Elképzelhető ugyanis, hogy egy -- áfa áthárítása nélkül -- beszerzett személygépkocsi továbbértékesítése már adóköteles, majd annak újabb értékesítése ismét adómentes, ezt követően újra adóköteles, és így tovább.

Ennek oka, hogy a jogalkalmazó szervek azt az értelmezést alakították ki (pl. 2008/70. Adózási kérdés), hogy azokban az esetekben, amikor egy magyarországi adóalany személygépkocsikat szerez be úgy, hogy a beszerzés nyomán áfát nem hárítják át az így beszerzett személygépkocsi következő értékesítése 25 százalékos áfa-kulcs alá esik.

Ennek megfelelően, adóköteles lesz annak a személygépkocsinak az értékesítése, amelyet az értékesítő adóalany korábban például:
1) magánszemélytől vagy
2) különbözeti adózást alkalmazó autókereskedőtől vásárolt, illetve akkor is, ha
3) a személygépkocsit annak korábbi tulajdonosa cégautóként használta, azaz nem továbbértékesítési vagy bérbeadási céllal szerezte be.

Az értelmezés alapja az a formális megközelítés, hogy a jogalkalmazó szervek megítélése szerint az áfa-törvénynek az adómentességet megalapozó rendelkezését [87. § b) pont] csak akkor lehet alkalmazni, ha a beszerzés során volt áthárított adó, amelyre vonatkozóan levonási tilalom állt fenn. Ennek megfelelően az adómentesség nem áll fenn, ha a beszerzés során áfa áthárítására bármilyen okból nem került sor (és így nem is merült fel az áfa levonhatóságának kérdése).

A fenti megközelítéssel kapcsolatban azonban több gyakorlati kérdés is felvetődik, és a jelenlegi adóhatósági gyakorlat adóhalmozódáshoz is vezethet az értékesítési láncban.

Áfa áthárítása nélkül beszerzett személygépkocsik továbbértékesítésének gyakorlati kérdései:

A fentiek alapján, a jelenlegi adóhatósági gyakorlat olyan esetekben is adófizetési kötelezettséget ír elő, amikor az áfa hatálya alól már korábban kikerült személygépkocsikat értékesítik. Emellett, az adott megközelítés eltérő áfa-kezelést eredményez attól függően, hogy a beszerzés során adó került-e áthárításra vagy sem, annak ellenére, hogy az adóhatóság rendszerében  mindkét esetben ugyanarról van szó, hiszen a lényeg, hogy nem kapcsolódik levonható adó a beszerzéshez.

A hatósági álláspont tehát nem egyértelműen levezethető az áfa alapelveiből, és jelentős áfa-terhet eredményezhet, például abban az esetben, amikor a társaság olyan személygépkocsit értékesít, amelyet árrés-adózást alkalmazó adóalanytól szerzett be, hiszen az adott beszerzés után valójában sor kerül az adó megfizetésre, amit az értékesítési és a beszerzési ár különbözete után fizet meg a szállító. Ezt követően pedig az újbóli értékesítésre tekintettel a társaságnak is adófizetési kötelezettség keletkezik, anélkül, hogy korábban adólevonási joga lett volna.

Ha például feltételezzük, hogy egy társaság 100 egységért vásárol meg egy személygépkocsit árrés-adózást alkalmazó kereskedőtől, amelyet később nettó 80 egységért értékesít, az adott értékesítés nyomán 20 egység áfa-fizetési kötelezettsége keletkezik. Feltételezve, hogy a kereskedő korábban 92 egységért szerezte be a személygépkocsit, az árrés-adózás szabályai szerint ő is köteles 2 egység áfá-t fizetni [(100-92)x0.25=2].

Ennek megfelelően tehát mind a kereskedőnek, mind a társaságnak áfa-fizetési kötelezettsége keletkezik a jelenlegi adóhatósági értelmezés alapján, anélkül, hogy bármelyikük is jogosult lenne az áfa levonására, illetve adómentesség alkalmazására, ami nem felel meg az áfa logikájának és alapelveinek. 

Az áfa-rendszer logikája alapján azért is megkérdőjelezhető a jelenlegi jogalkalmazói gyakorlat, mert annak értelmében olyan személygépkocsik értékesítésére tekintettel keletkezik adófizetési kötelezettség, amelyek korábban már kikerültek az áfa hatálya alól (különösen azon esetekben, amikor a személygépkocsit a társaság részére értékesítő adóalany az adott eszközöket adóalanynak nem minősülő magánszemélytől, szervezettől vásárolta meg).

Adminisztratív kérdések

Az adott rendezéssel kapcsolatban – azaz, hogy áfa kerül áthárításra a személygépkocsikat beszerző társaságokra, amennyiben azokat a fent hivatkozott adózási kérdésben meghatározott személyektől vásárolják meg – további problémaként merül fel, hogy jelentős adminisztratív terhet jelent a személygépkocsit beszerzők számára annak ellenőrzése, hogy az adó felszámítására és áthárítására valóban megalapozottan került-e sor, és így a társaságok jogosultak-e az áthárított áfa összegét levonásba helyezni.

Ezzel összefüggésben jelenleg semmilyen iránymutatás nem áll az adóalanyok rendelkezésére, így kérdés, hogy milyen módon kellene ellenőrizniük, hogy az adó áthárítására megalapozottan került-e sor, különös tekintettel azon esetekre, amikor a személygépkocsikat a társaságok részére értékesítő személyek, illetve a termékeket ezt megelőzően értékesítők nem feltétlenül működnek együtt a társaságokkal (pl. kényszerértékesítések).

A személygépkocsik beszerzésével, majd későbbi értékesítésével kapcsolatos gyakorlat jelenleg ellentmondásosnak tekinthető az általános forgalmi adózás rendszerében, hiszen az alapján adóköteles ügyletnek minősül, amikor a társaság olyan személygépkocsit értékesít, amelynek beszerzése során áfa nem került rá áthárításra, azaz amely már korábban kikerült az általános forgalmi adó hatálya alól.

Emellett gyakorlati szempontból problematikus lehet az is, hogy az ilyen személygépkocsi-beszerzések esetén a társaságok miként tudják igazolni, hogy a rájuk áthárított áfa levonható, tehát milyen módon tudják, illetve kötelesek a társaságok vizsgálni a korábban történt személygépkocsi-értékesítési ügyleteket, annak érdekében, hogy meg tudják állapítani az adó áthárításának megalapozottságát.

A fentiek alapján, személygépkocsi-beszerzések esetén a feleknek fokozott körültekintéssel kell eljárniuk, ellenkező esetben jelentős áfa-teher merülhet fel az adott termékbeszerzési, illetve későbbi értékesítési ügyletek nyomán.

A Deloitte adótanácsadói