adozona.hu
Vagyonosodási vizsgálatok: hogyan dönthet az Alkotmánybíróság?
//adozona.hu/archive/20100423_vagyonosodasi_vizsgalat
Vagyonosodási vizsgálatok: hogyan dönthet az Alkotmánybíróság?
Ahogyan az ingatlanadóval kapcsolatosan, úgy a vagyonosodási vizsgálatokkal kapcsolatosan is túlzóak az elvárások az Alkotmánybírósággal szemben. A döntés előtt kevesen értették meg (néhányan a döntés után sem), hogy önmagában az ingatlanadó bevezetése nem alkotmányellenes. A jogbizonytalanságot a konkrét megvalósítás jelentheti. Ugyanígy, önmagában a vagyonosodási vizsgálatokat lehetővé tevő jogszabályok sem alkotmányellenesek.
A probléma a hatályos jogszabályi környezet eltérő értelmezéséből, pontatlan megfogalmazásából adódhat. A jelenlegi szabályozás annyira szűkszavú, hogy ennek értelmezése a jogi ismereteken túl egyéb speciális ismereteket is feltételez. Különbséget kell tenni a „pénzforgalmi szemlélet” és a „készpénzforgalmi szemlélet” között. Ez már számviteli ismereteket is igényel a jogi ismeretek mellé. Különbséget kell tudni tenni a „bevétel”, „kiadás” fogalmak köznapi használata és a jogszabályban meghatározott fogalma között. Olyan fogalmakat is ismerni kellene, mint például idősoros pénzforgalmi mérleg.
Az adóhatóság által kidolgozott módszertan alapja, hogy az adózó pénztárcája szemszögéből vizsgálódik. Ez a készpénzforgalmi szemlélet. Keveseknek tűnik fel, hogy ilyen az adójogszabályokban nem létezik. Az „igazi” bevétel az APEH szerint a bankszámláról történő készpénzfelvétel. Csakhogy a személyi jövedelemadó törvény szerint „Bevétel a magánszemély által bármely jogcímen és bármely formában mástól megszerzett vagyoni érték”. Tehát a törvény értelmében a
Kalkulátor Kattintson és számoljon az Adózóna 2010-es Vagyonosodás kalkulátorával! |
bankszámlára utalt jövedelem is bevétel, de nem bevétel a saját bankszámláról felvett készpénz, mert azt nem mástól szereztük meg. Ugyanígy az anyagi jogszabályokkal ellentétes az APEH által vélelmezett kiadás fogalma is: a bankszámláról készpénzfelvétel. A kiadás, vagyon fogalmát eltérő rendelkezés hiányában az Illetéktörvény vagyon fogalma alatt találjuk meg. Ez a pénzeszközt az ingó vagyon fogalmába sorolja. Az Illeték törvény szerint nem jár vagyonváltozással a készpénz befizetés a saját bankszámlára és fordítva, mert az az ingó vagyonban (pénzeszközben) változást nem jelent.
A becslés feltételeinek vizsgálatához és a becsléshez az adóhatóság egy idősoros pénzforgalmi mérleget állít fel, amely tényleges felmerülése időpontjában tartalmazza a bevételeket és a kiadásokat. A személyi jövedelemadó törvény erről is rendelkezik. Az 5. számú mellékletében taxatíve felsorolja az alkalmazható idősoros pénzforgalmi mérleg módszereket. A vagyonosodási vizsgálatoknak a pénztárkönyv könyvelési módszer felel meg. Ez a könyvelési módszer megfelel az Szja törvény Bevétel fogalmának és az Illetéktörvény vagyon fogalmának és összhangban van az Adózás rendjéről szóló törvénnyel is.
Az APEH által kidolgozott készpénzforgalmi szemlélet véleményem szerint ellentétes a hatályos adótörvényekkel. Valamennyi adótörvényünk pénzforgalmi szemléletű és nem készpénzforgalmi szemléletű. Mivel jogászok nem vették észre ezt a pici, ámde tartalmában jelentős különbségeket, ezért a nem létező készpénzforgalmi szemléleten alapuló mérleget a bíróságok is tanácstalanul szemlélték, és az attól való eltérés hitelt érdemlő bizonyítást várták el a felperestől.
A bizonyítási kötelezettség megfordulását is aggályosnak találták a jogászok, megítélésem szerint ezért vélelmezik azt, hogy alkotmányellenesek az idevonatkozó jogszabályok. Abban igazuk van, hogy az egyes jogágak közül az adójog a büntető joghoz áll a legközelebb, de míg büntető ügyekben a felek előadásának (tanúvallomásának) van nagyobb szerepe, addig adóügyekben elsődleges jelentősége az okirati bizonyítéknak van.
Az adójogszabályok értelmezése speciális felkészültséget, számviteli, eljárásjogi és jogértelmezési szaktudást igényel. Ilyennel rendelkezik az okleveles adószakértő. Jelenleg a bíróságok az adójogszabályok értelmezését jogkérdésnek tekintik, miközben ez egy okleveles adószakértő számára szakkérdés. A vagyonosodási vizsgálatok a magánszemélyek széles körét érinti. Ezért megítélésem szerint sérti az alkotmányban megfogalmazott jogbiztonság követelményét, hogy a vagyonosodási vizsgálatokkal kapcsolatos jogszabályokat jogi végzettséggel rendelkezők sem tudják helyesen értelmezni számviteli és eljárásjogi ismeretek hiányában. Véleményem szerint ezért alakulhatott ki egy téves APEH módszeren (készpénzforgalmi szemlélet) alapuló bírósági gyakorlat.
Milyen eljárásjogi modell felel meg a hatályos jogszabályoknak?
A köznyelv által vagyonosodási vizsgálatoknak nevezett eljárás négy jól elkülöníthető eljárási szakaszra bomlik. Ezekben a szakaszokban eltérő bizonyítási kötelezettség terheli a magánszemélyt és az adóhatóságot. Ez azért lényeges, mert a bizonyítatlanság annak terhére esik, akit a bizonyítási kötelezettség terhel.
A keresetlevelet is e négy eljárási szakasznak megfelelően nyújthatjuk be.
1. Tényállástisztázás, nyilatkozat (Bizonyítási kötelezettség az adóhatóságon).
2. Az adóhatóság bizonyítja, hogy fennállnak a becslés feltételei.
3.A becslési eljárás. Még itt is az adóhatóságot terheli annak bizonyítása, hogy a
becslési módszer valószínűsíti az adóalapot.
4. A becsült adóalaptól való eltérés. Csak itt fordul meg a bizonyítási teher.
A 4. szakasz okozza a legtöbb félreértést. Ez biztosítja a magánszemélynek, hogy az adóhatósági vélelemmel szemben ellenbizonyítással élhessen. Ez egy adózói jogosítvány, ami a becslést követő eljárási szakaszban nyílik meg. A téves jogértelmezések és bírói gyakorlat ezt a jogosítványt teszik visszamenőleges kötelezettséggé a vagyonosodási vizsgálatok első három szakaszára is.
A fenti négy eljárási szakaszból a felperes magánszemély bármelyiket vitathatja keresetében. A jelenlegi bírói gyakorlatban viszont a bíróság ahhoz ragaszkodik, hogy a felperes a becsült adóalaptól való eltérést bizonyítsa. Ezt támasztja alá, hogy jelenleg a bírói vélelem az, hogy az egész eljárás alatt egy fordított bizonyítási teher áll fenn. Az alkotmányossági aggályokat megfogalmazók ezt vitatják. Egy ilyen ügy folytatólagos (nyilvános) tárgyalására kerül sor 2010. április 29-én 13:30 –kor a Fővárosi Bíróságon, ahol a felperes keresete egyértelműen az APEH készpénzegyenleg módszer vitatására terjed ki. Ennek ellenére a második tárgyaláson a bíró jegyzőkönyvbe mondta, hogy a felperesnek a becsült adóalaptól való eltérést kell bizonyítani.
De mit tehet az Alkotmánybíróság akkor, ha egy jogsértő APEH módszertan már beépült a Legfelsőbb Bírósági gyakorlatba is? Az Alkotmánybíróság számára megkerülhetetlen kérdés lesz annak eldöntése, hogy a „becsült adóalaptól való eltérést az adózó hitelt érdemlően igazolhatja” törvényi rendelkezés az egész „vagyonosodási vizsgálatra” vonatkozik, vagy csak a becslést követően - alkotmányossági okokból - alkalmazható adózói jogosítvány.
Az egyik variáció, hogy az Alkotmánybíróság azt mondja ki, hogy nem Alkotmányellenes a hatályos jogi szabályozás, mert pusztán egy téves APEH jogértelmezésről, gyakorlatról van szó. Ez viszont jogbizonytalanságot eredményez, mivel nem várható el egy magánszemélytől a jogkövető magatartás akkor, ha még az APEH jogászok sem tudják egyértelműen értelmezni az érvényben lévő jogszabályokat.
Ha viszont az Alkotmánybíróság szerint is az következik a jogszabályokból, hogy az egész eljárás alatt a magánszemélyt terheli a bizonyítási kötelezettség, akkor viszont előre borítékolni lehet, hogy ezt alkotmányellenesnek fogja találni.
Az alkotmánybíróság döntésének következményei.
Egy biztos: az APEH által alkalmazott módszertannak véleményem szerint az Alkotmánybíróság döntése megálljt fog parancsolni akkor is, ha az Alkotmánybíróságnak nincs hatásköre az APEH módszer megsemmisítésére. Ennek alátámasztására álljon itt egy korábbi alkotmánybírósági határozat: „Amikor az APEH tájékoztatója alkotmányellenes, de mégsem lehet megsemmisíteni.” [23/2007. (IV.19.) AB határozat]
„Az Alkotmánybíróság a tájékoztató vizsgálata során, újból elvi éllel mutat rá arra, hogy az indítvánnyal támadott és hasonló minisztériumi, egyéb központi állami szervektől származó, jogi iránymutatást tartalmazó leíratok, körlevelek, iránymutatások, útmutatók, állásfoglalások és egyéb informális jogértelmezések, amelyek nem a Jat. garanciális szabályainak betartásával kerülnek kibocsátásra, sértik az Alkotmány 2.§ (1) bekezdésében deklarált jogállamiság alkotmányos követelményét. Jogbizonytalanságot teremtenek, kiszámíthatatlanná teszik a jogalanyok, a jogalkalmazó szervek magatartását. Bár a bennük foglalt jogértelmezésnek jogalkalmazási szempontból semmiféle kötelező tartalma nincs, miután az államigazgatás központi szervei bocsátják ki, alkalmasak arra, hogy a címzetteket megtévesszék, és a címzettek kötelező előírásként kövesség azokat (…) A törvényben foglalt garanciális szabályok be nem tartásával alkotott ilyen iránymutatások könnyen válhatnak a jogi szabályozást pótló, a jogszabályok érvényesülését lerontó irányítási eszközökké, és ez a jogállamiság követelményével összeegyeztethetetlen. A közigazgatásban (különösen a pénzügyi igazgatásban) továbbra is százszámra jelennek meg olyan maguknak normativitást követelő formák, melyek felett nem biztosítható – az alapvetően egyedi jogalkalmazásra épülő – hatékony bírói kontroll.”
Véleményem szerint ilyen magának normativitást követelő iránymutatás az APEH készpénzforgalmi szemléletű mérleg-módszere. Ezért megítélésem szerint függetlenül attól, hogy az általam helyesnek vélt jogértelmezést, vagy a beadványban megfogalmazott alkotmányossági aggályt fogadja el, az Alkotmánybíróság meg fogja semmisíteni az idevonatkozó jogszabályokat és pontosabb szabályozás szükségességét fogja megállapítani.
Angyal József
okleveles adószakértő, igazságügyi adó- és járulékszakértő