Vámosi-Nagy az ingatlanadóról: ellentmondásos és abszurd Ab-határozatok

Megosztás Tetszik

Aligha van olyan paragrafusa a vagyonadóról szóló törvénynek, amelyet meg nem támadtak az Alkotmánybíróságnál(Ab). Ez a megállapítás az ingatlanadóra vonatkozó részre igaz, mert – tudomásom szerint – jelenleg senki nem támadja a légi jármű, a vízi jármű és a nagy értékű személygépkocsira vonatkozó fejezeteket.A kérdés, hogy mit és hogyan töröl majd az AB. A döntés kiszámíthatatlan.

Először is az Ab adóügyekben az utóbbi években adóügyekben feltűnően aktív. Ezzel persze magára vonja az érdeklődést és a sorozatos támadásokat. Az öngerjesztő folyamat vége egyelőre nem ismert. Másodszor: szinte abszurd döntések születnek. A családi pótlék adóterhet nem viselő járandóságát kimondó törvényhelyek (részbeni) törlésénél például rendszeresen német alkotmánybírósági megállapításokra hivatkozik, mintha a magyar jogrendszer és társadalmi viszonyok a németével lennének azonosak. Ez a határozat csaknem számon kéri a magyar törvénykezéstől, hogy miért nem vezeti be a splittinget (felezést), hiszen a németeknél az van. Harmadszor: sok esetben önmagának ellentmondóan is tud dönteni. 

Ez utóbbi illusztrálására íme egy példa:

A 722/B/1996. számú AB határozat alkotmányosnak tekinti Somogyzsitfa Község Önkormányzata rendeletét. E szerint nem ütközik a (láthatatlan) alkotmányba az az építményadó rendelkezés, amely az adó alól mentesíti azokat, akik az ingatlanban ténylegesen laknak, oda állandóra bejelentkeztek. Hasonló döntés született Osli Község önkormányzati rendelete ügyében (296/B/199. AB hat.)

Az Alkotmánybíróság saját magával ellentétes álláspontra helyezkedett Üröm község hasonló tartalmú rendelete ügyében, s ezt a Magyar Közlönyben közzé is tette – 55/2008. (IV.24.) AB hat. – 331/B/2007. (Tegyük hozzá: két különvéleménnyel. Az egyetlen alkotmánybíró – dr. Holló András - , aki mindkét döntésben részt vett, következetesen az alkotmányosság mellett foglalt állást.) Eszerint:„Az állandó lakosok és nem állandó lakosok tulajdonosi minősége között jogi szempontból nincs különbség, ezért önmagában az a tény, hogy az építményadó alanya az adó tárgyát képező ingatlant állandó lakóhelyeként használja-e, nem releváns, a tulajdonosok csoportján belül az építményadó szempontjából nem önálló csoportképző tényező. „…” a vagyoni típusú adók céljára tekintettel az önkormányzatok mozgástere bizonyos értelemben szűkebb, mint a kommunális jellegű adók esetében. „…” Megállapítja azonban, hogy az állandó lakosok csoportjának a nem állandó lakosok csoportjához képest nincsenek olyan speciális jellemzői, amelyek a konkrét esetben a két csoport közötti különbségtételt a vagyoni típusú adónak minősülő építményadó szempontjából alkotmányosan indokolttá tehetnék.” stb.

A különvélemények ellenérvei ugyan cáfolják az iméntieket, a taláros testület többségét mindez nem befolyásolta. Néhányat az ellenérvek közül: a lakást, mint elsődleges életfunkciót biztosító vagyontárgyat mindig is megkülönböztették másfajta ingatlantól. Az ottlakó lakos (=bejelentett állampolgár) helyi választópolgár is egyben. Számos központi juttatás a lakosság számán alapul, ezért az önkormányzatnak elemi érdeke, hogy minél többen lakjanak a településen (a nyaralókra nincs költségvetési normatíva). A lakosok személyi jövedelemadójának költségvetési törvényben meghatározott hányada visszakerül az önkormányzathoz és még sorolhatnám.

A helyzet különösségét az adja, hogy a mostani vagyonadó törvény pontosan ilyen adómentességet tartalmaz, amikor kimondja, hogy mentes az adó alól az olyan, legfeljebb 30 millió forint forgalmi értékű ingatlan, amelyben az év első napján az adózó életvitelszerűen lakik és oda állandóra be is jelentkezett. Elképzelhető, hogy az AB a vagyonadóról szóló törvényt alkotmányosnak tekinti, csupán a mentességi szabályt törli a 2008-as döntés alapján? Esetleg alkotmányos ez a rendelkezés az 1996-os és 1999-es AB határozat nyomán?

Az Ab a jogi stabilitás és az alkotmányosság őre. Az alkotmány és jogrendszer összhangját, a társadalmi és jogi környezet harmóniáját kell biztosítania a maga eszközeivel. Ha elmélyülünk az adóügyi határozataikban, az a benyomásom, hogy e szép és nehéz tevékenység mellé az adópolitikát is befolyásolni akarja. Ez pedig nagy baj. A jogi stabilitásról pedig elég a bemutatott, egymásnak teljesen ellentmondó határozatokra utalni! Mi lesz ebből?