adozona.hu
Mit kell tudni 2009-ben a lízingügyletek adózásáról?
//adozona.hu/archive/20090213_lizing_ado
Mit kell tudni 2009-ben a lízingügyletek adózásáról?
Tetszik
A 2009-es esztendő több változást is hozott a lízing-ügyleteket érintő adószabályozásokban. A lízingcégeket általánosan érintő kérdések – így például a felmerülő költségek áfa-kezelése, az ügyletek során alkalmazandó deviza-árfolyam, vagy külföldről nyújtott lízingügyletek - mellett érdemes odafigyelni a speciálisan az ingatlanok lízingbe adásával foglalkozó vállalkozásokat, illetve a cégautó adóját érintő idei változásokra is – figyelmeztet a Deloitte.
A lízingügyletek során felmerülő költségek áfakezelése
A lízingügyletek során felmerülő egyes költségek áfakezelését általános jelleggel a „Lízing áfa-rendszerbeli kezelése 2008. január 1-jétől” című hatósági állásfoglalás rendezte. Ez az állásfoglalás bár általános jelleggel rendezte a lízingügyletek forgalmi adózási megítélését, nem tért ki azonban egyes speciális ügyletek kezelésére, így azok tisztázása érdekében a Deloitte és a Lízingszövetség több állásfoglalás iránti kérelmet nyújtott be az illetékes szervekhez – mondta Veszprémi István, a Deloitte adótanácsadási üzletágának partnere.
A lízingügyletekhez kapcsolódó ügynöki jutalék áfa-összegének levonhatóságával kapcsolatban az adóhatóság úgy rendelkezett, hogy ha a lízingtárgyat értékesítő adóalany által teljesített, a hitelközvetítésre vonatkozó ügynöki szolgáltatás a termékértékesítéshez kapcsolódik, akkor az ügynöki szolgáltatás ellenértéke beépül a termékértékesítés adóalapjába. Ez azt jelenti, hogy az ügynöki szolgáltatás ellenértéke is áfás lesz. A termékértékesítés és az ügynöki szolgáltatás kapcsolatában az egyik szempont lehet az ügyletek teljesítési időpontja is. Amikor a közvetítés - mint szolgáltatásnyújtás - adóköteles, akkor a lízingbe adó jogosult az ügynöki díjban foglalt áfa levonására – tette hozzá a szakembere.
Veszprémi István kiemelte, hogy annak azonban olyan speciális ügyletek, amelyek adójogi megítélése mégsem vezethető le az adóhatósági állásfoglalásból. Jó példa erre a behajtási költségként alkalmazott költségelemek esete, amelyek a lízingügylet megszűnésekor merülnek fel. Ilyen költségelem lehet az ingatlanközvetítő díja, az ügyvédi költségek, illetve egyéb közreműködők költsége. Ezen költségek megtérítése kártérítésnek, azaz az áfa tárgyi hatályán kívüli ügyletnek minősül, mivel a lízingszerződés a költségek felmerülésekor már megszűnt. Egy a szerződés fennállása idején történő, esetleges behajtás során áthárított behajtási költségek viszont a lízingügylet adómentes részének az adóalapjába épülnek be.
A biztosítási költségek áfa-kezelésére vonatkozóan eddig kialakult elveket a legutóbb kiadott adóhatósági állásfoglalás tovább pontosította. Alapesetben, ha a lízinghez kapcsolódóan a lízingbe adó saját nevében, de a lízingbevevő javára köti meg a biztosítási szerződést, akkor a lízingbevevőre terhelt biztosítási költségek adókötelesek, mivel azok a lízingügylet tőkerészéhez kapcsolódnak. Ugyanakkor bizonyos esetekben - például zárt végű lízingnél, vagy lízingügylet megszűnése után úgynevezett túlfutó biztosítási ügyleteknél - nem lehet járulékos ügyletként kezelni a lízingbeadó által (a lízingbevevő javára) kötött biztosítási szerződési díjak továbbszámlázását. Ilyenkor ezt a továbbszámlázást önálló teljesítésként, adóköteles ügyletként kell kezelni, mivel erre vonatkozóan nem teljesülnek az adómentesség feltételei. Az értékbecslés és a hitelbírálat díja viszont a lízing adómentes hitelezési részének adóalapjába épül be, mivel ezekre a költségekre a hiteljogviszony létesítése miatt van szükség.
A zárt végű lízingügylet során alkalmazandó devizaárfolyam
Zárt végű lízingügyletek ellenértékeként a felek akár devizaösszeget is kiköthetnek, ilyenkor az adó alapjának meghatározásakor a lízingtárgy birtokbaadásának napján érvényes deviza-árfolyamot kell alapul venni. A zárt végű lízingügylet teljesítése az általános forgalmi adó szempontjából a birtokbaadás napján befejezettnek számít, azzal lezárul, ezért az egyes törlesztő részletek során alkalmazott árfolyam a teljesítés napján érvényes árfolyammal meghatározott adóalapot, illetve a fizetendő adó összegét nem módosítja – hangsúlyozta Veszprémi István.
Abban az esetben, ha az ügylet ellenértékét devizában határozták meg, és később az egyes kifizetések devizaneme az eredetihez képest változik, szintén a fenti gyakorlat az irányadó akkor, ha a módosítással együtt az eredetileg meghatározott ellenérték összege nem változik meg – tette hozzá.
A külföldről nyújtott ingó-lízing ügyletek kezelése
Veszprémi István elmondta, hogy A Pénzügyminisztérium és az adóhivatal közös állásfoglalása értelmében, önmagában az ingó termék bérbeadására, illetve a termék nyílt végű, vagy operatív lízingbe adására irányuló tevékenység nem keletkeztet állandó telephelyet Magyarországon, hacsak az adóalany nem belföldi raktárából, vagy egyéb belföldi irodájából bonyolítja ezt az ügyletet.
Az ingó termékek vonatkozásában a teljesítés helye tehát a szolgáltatást megrendelő adóalany székhelyéhez kötődik, az adót a lízingbevevő fizeti meg, míg a gépjárművek bérbe-lízingbe adásánál ma még a szolgáltatást nyújtó adóalany székhelye-telephelye határozza meg a teljesítés helyét. A szolgáltatások teljesítési helyére vonatkozó szabályozás azonban 2010-től gyökeresen meg fog változni - hangsúlyozta a szakértő.
Az ingatlanok lízingbe adásával foglalkozó társaságokra vonatkozó illetékszabályozás változása
Az illeték-törvény értelmében 2009-ben azok a lízingcégek is jogosultak lesznek a kedvezményes illetékmérték alkalmazására, amelyek nem kizárólag lízingtevékenységet folytatnak. Ennek megfelelően a lízingcégek kiegészítő jelleggel más tevékenységeket, például hitelezési tevékenységet is végezhetnek. A kedvezmények alkalmazásának feltétele a cégeknél az, hogy az ingatlanok pénzügyi lízingbe adását végző vállalkozás előző adóévi nettó árbevétele legalább 50 százalékban e tevékenységből származzon. Az ingatlanok és gépjárművek pénzügyi lízingjét egyaránt folytató vállalkozás esetén pedig, ha az előző adóévi nettó árbevétele legalább 75 százalékban e két tevékenységből származik, úgy, hogy egyikből sem származik kevesebb, mint a bevétel 25 százaléka.
Ez egyben azt is jelenti, hogy az első esetben a társaság árbevételének 50 százaléka, míg az utóbbi esetben – például a gépjárművek, illetve ingatlanok lízingjét egyaránt folytató társaságoknál – a bevétel 25 százaléka származhat más tevékenységből is. Az árbevétel megoszlására vonatkozóan az adóalanynak nyilatkoznia is kell az adóévet követő évben, adóévente az APEH-nél. Amennyiben az árbevétel megoszlására vonatkozó nyilatkozatot a társaság az adóév hatodik hónapjának első napja előtt (ha az adózó üzleti éve megegyezik a naptári évvel, akkor a következő ilyen dátum 2009. június 1-e) teszi meg, a jogszabály értelmében a társaságnak arról kell nyilatkoznia, hogy 2008-évi nettó árbevételének megoszlása alapján várhatóan teljesíti-e a kedvezmény, illetve a mentesség alkalmazásának feltételeit.
Ha a nyilatkozatban vállaltak nem teljesültek, akkor a társaság 2009. június 15-ig köteles ezt bejelenteni, a már rendelkezésre álló tényleges adatok alapján. A jogszabály szerint az adóalany e nyilatkozat megtétele előtt, azaz 2009. január 1-től elkezdheti alkalmazni a 2 százalékos ingatlanra vonatkozó vagyonszerzési kedvezményes illetéket, illetve igénybe veheti a személygépkocsira vonatkozó illetékmentességet. Ha viszont az adóalany nem tudta a feltételeket betartani, de ezt 2009. június 15-ig az APEH-nak bejelenti, akkor a meg nem fizetett illetéket 50 százalékkal növelten fizeti meg. A fenti határidő elmulasztásakor, egy valótlan nyilatkozat esetén az adóhatóság büntetésként a meg nem fizetett illeték kétszeresét írja elő a társaság számára – figyelmeztet a Deloitte szakértője.
További fontos változás, hogy az ingatlanok lízingbe adását – a kedvezményes 2 százalékos illetékfizetés érdekében – tulajdonjog fenntartással történő vétel tényeként, illetve az eljárás megindításának a széljegyen történő feltüntetésével kell igazolni. Ingatlanok lízingbe adása esetén tehát ingatlan-nyilvántartási eljárás lefolytatására van szükség, ami jelentős adminisztrációs terhet jelenthet a lízingcégeknek. Emellett az új szabályozás más szempontból is problematikus lehet. A lízingszerződés idő előtti megszűnése esetén felmerülhet ugyanis a kérdés, hogy milyen módon lehet a tulajdoni lapról törölni a lízingbevevő jogát. Tekintettel arra, hogy a bírósági folyamatok jellemzően hosszadalmasak, a törlési per nehezen jelenthet elfogadható opciót az ügylet megszűnése esetén.
Veszprémi István elmondta: összességében véve megállapítható, hogy miközben a változások lehetővé teszik a lízingcégek számára, hogy lízingügyletek mellett egyéb ügyletekkel is foglalkozzanak, ezzel párhuzamosan adminisztrációs többletterheket is rónak az adóalanyokra. A hatóság elvárásainak ismeretében felmerülhet többek között az a kérdés, hogy ha egy vállalkozásnál az illetékmentesség alkalmazásának feltételei utólag nem állnak fenn, hogyan kell, illetve kell-e egyáltalán az ügyletről kiállított áfás számlát helyesbítenie. Ennek a kérdésnek az eldöntését nehezíti meg az is, hogy az APEH állásfoglalása alapján az illeték az áfás ügylet adóalapjába tartozik.
Az ingatlanok lízingbe adásával foglalkozó társaságok helyi iparűzési adó alapjának megosztása
A helyi adókról szóló törvény értelmében a lízingbe adott ingatlan telephelyet keletkeztet, ennek megfelelően a lízingtársaságot a lízingbe adott ingatlanok helye szerinti településen is adókötelezettség terheli. Ez azt is jelenti, hogy a társaság adóalapját ezek között köteles megosztani. Ez gondot okozhat az ingatlanok pénzügyi lízingbe adásával foglalkozó társaságok számára, mivel az ingatlanok nem az ő könyveikben szerepelnek. A megosztást azonban nekik is el kell végezniük, méghozzá annak a figyelembe vételével, hogy az adókötelezettség a társaság tulajdonában álló ingatlanok vonatkozásában nemcsak az adott év végén, hanem az év folyamán bármikor fennáll, és hogy az adóalap egyik önkormányzat tekintetében sem lehet nulla.
A cégautóadóra vonatkozó szabályozás változása
2009. február 1-jei hatállyal megváltoztak a cégautóadóra vonatkozó jogszabályi rendelkezések. A cégautóadó új szabályozását a gépjárműadóról szóló törvény tartalmazza. A lízingcégeket érintő egyik legjelentősebb változás, hogy az adó alanya főszabály szerint a személygépkocsi hatósági nyilvántartás szerinti tulajdonosa, pénzügyi lízingbe vett személygépkocsi esetén pedig a lízingbe vevő. A jogszabály és az adóhatóság álláspontja értelmében operatív lízing esetében az adó alanya tehát a lízingbe adó társaság, ami hátrányosan érintheti az operatív lízing-tevékenységet folytató adóalanyokat.
A jogszabály félreérthetően fogalmaz, mert nem válik cégautóadó-kötelessé a magánszemélynek pénzügyi lízingbe adott személygépkocsi, még akkor sem, ha a pénzügyi lízingcég a lízingbe adással kapcsolatban költséget, ráfordítást számol el.
Ennek a kvázi mentességnek a feltétele, hogy a lízingbe vevő vagy harmadik személy a személygépkocsi után ne számoljon el költséget, így tehát a lízingbe adó által az ügylet kapcsán elszámolt költségek nem keletkeztetnek adókötelezettséget. Az adóhatóság részben arról is rendelkezett, hogy cégautóadó-kötelezettség terheli a pénzügyi lízingtársaság tulajdonában lévő, de pénzügyi lízingbe nem adott személygépkocsit is, mely esetben az adót a lízingbe adó viseli. Kérdéses azonban, hogy ez a minisztériumi állásfoglalás a lízingügylet meghiúsulása, vagy a hitelszerződés megszűnése miatt visszavett, de a tulajdonos által nem használt személygépkocsik vonatkozásában is fennáll-e. A Deloitte további pontosító állásfoglalás iránti kérelmet nyújtott be az adóhatósághoz ennek a kérdésnek tisztázása érdekében.
Bér
Nyugdíj
Osztalék
Ingatlan illeték
