Magas bérterhek és osztalékadó: vissza az ezredfordulóba?

Megosztás Tetszik

Magyarországon a rejtett gazdaság a GDP 20-30 százaléka, legfeljebb 5900 milliárd forint, a költségvetésből hiányzó adóbevétel pedig 1800-2300 milliárd forint közötti összegre becsülhető. Vagyis újra ott tartunk, mint az ezredfordulóban. De minek köszönhetjük mindezt?

Hasonló szintet utoljára tizenhét éve értünk el: 1991-ben nálunk 63,7 százalék volt az adófizetési készség. Utánunk csak olyan országok következtek, mint Mexikó, Ecuador, Fülöp-szigetek, Bolívia, Peru. A rejtett gazdaság aránya pedig a GDP-hez viszonyítva az 1993-as közel 35 százalékos csúcsról az ezredfordulóra 20 százalékra mérséklődött a kutatások szerint.

Okok az adórendszerben

1. A munkát terhelő adók és járulékok túlzottan magas adóterhe
2. Az osztalékot terhelő adók és járulékok túlzottan magas adóterhe
3. Az egyszerű és átlátható adórendszer hiánya
4. Az adóigazgatás (felderítés) rossz hatékonysága, komoly büntetőjogi szankciók hiánya.

1. Magyarország az OECD-országok közül a 2. helyen áll az átlagjövedelmet terhelő átlagos adók és járulékok tekintetében. Magyarország a tb-járulék kiesés tekintetében a legrosszabbul teljesítő országok között van (szintén OECD-becslés). Miután ilyen magas a járulékteher, ezért mindenki abban érdekelt, hogy jövedelmét a valóságosnál alacsonyabb mértékben mutassa ki, illetve akár teljes jövedelmét a fekete gazdaságba terelje át. Ez a valóságban a leggyakrabban úgy valósul meg, hogy a vállalat a dolgozóinak – az szja- és járulékteher csökkentése érdekében – zsebbe is fizet. A be nem vallott bér ugyanakkor növeli a vállalat nyereségét, mivel nem számolható el költségként. Ezért a vállalat arra kényszerül, hogy fekete nyereségre tegyen szert, amiből ez a kifizetés finanszírozható. Ez megvalósulhat a számlaadás/nyugtaadás elmulasztásával, illetve nem valós költségelszámolásokkal (fiktív számlák befogadása, magáncélú fogyasztás vállalati költségként való feltüntetése, stb.).

Ezért a valóságosnál alacsonyabb összegben bejelentett bérjövedelmek legtöbbször együttjárnak a vállalati jövedelmek eltitkolásával, vagy az adóalapok csökkentésével. Egyik esetben az áfabevételek és a társasági adóbevételek (egyes becslések szerint 12-15 százaléka a GDP-nek), másik esetben „csak” a társasági adóbevételek kiesése számottevő. Mindezek jól mutatják, hogy a foglalkoztatottság „bármi áron” való növelése mindenképpen hozzájárul az adóbevételek növeléséhez, a rejtett gazdaság visszaszorításához. Ezt az állítást támasztják alá az amerikai adóreformok is (1986, 2008), ahol egyértelműen a foglalkoztatás növelésében látják a gazdaság motorját, hiszen a növekvő foglalkoztatás növekvő béreket, ezáltal növekvő adóbevételeket jelent. A beinduló gazdaság javítja a GDP növekedési ütemét, ami szintén magasabb adóbevételeket eredményez. A nagyobb foglalkoztatottság pedig összességében magasabb jövedelemtömeget eredményez, ezáltal megnőhet a fogyasztás, így ez is jelentős adóbevételeket eredményez, s további pozitív hatással van a vállalkozások működésére.

2. Magyarországon nagyon magas még mindig a vállalkozások házipénztár állománya. Ez kisvállalkozói körben nagy valószínűséggel azzal indokolható, hogy a (magyar magánszemély) tulajdonosok nem veszik ki a vállalati jövedelmet osztalékként, mert így „megússzák” 16+4=20 százalék adóval, az osztalék pedig ezen felül legalább 25 százalék adó kifizetését jelenti. De a korláton felüli osztalékkivét már nagyon drága, 52 százalékos is lehet. Nem véletlen, hogy Magyarországon a tényleges osztalékfelvét adóterhe 27,5 százalék körül alakul, hiszen nagyon kevesen vesznek ki ilyen magas adóteherrel osztalékot. Inkább benn hagyják a házipénztárban, és onnan költekeznek. Az erre vonatkozó adóamnesztia ugyan segítség volt, de a probléma minden évben újratermelődik. A külföldi tulajdonú vállalatok pedig az osztalékot kiviszik az anyaországba, ezért ők általában nem fizetnek Magyarországon osztalékadót.

3. Egy fogyasztást arányosan terhelő adó közgazdasági hatását tekintve ekvivalens egy bérrel arányos adóval. Ez a gyakorlatban azt jelenti, hogy mindegy, hol történik az adóztatás. Akár a jövedelem keletkezésénél, akár a felhasználásánál (fogyasztás) van adóztatási pont, közgazdasági, illetve adóterhelési szempontból azonos hatássa van. Ezért szeretik sokan nem a jövedelem keletkezésénél, hanem a fogyasztásnál adóztatni a jövedelmet. Ebből következően megnő a szerepe az egykulcsos adórendszernek, hiszen sokfajta előnnyel járhat annak alkalmazása: a) megszüntet számos adókikerülési lehetőséget, b) nincs jelentősége annak, hogy az adott jövedelem – adózási szempontból – kihez rendelődik hozzá. Ezek adminisztrációs előnyöket rejtenek magukban, hiszen a megszerzett jövedelmek a forrásnál adóztathatók, az adózóknál nincs szükség (hiszen nincs gazdasági előny) a jövedelmek átcsoportosítására, allokálására.

Az egyszerűbb adórendszer esetén alacsonyabbak az ellenőrzési költségek, javulhat az ellenőrzés hatékonysága. Ugyanis – feltételezve, hogy a központi költségvetésből ugyanakkora összeg kerül adóigazgatási célokra elköltésre – növekedhet az ellenőrzések száma, hiszen egyszerű adórendszer esetén lényegesen csökkenthető az egy ellenőrzésre jutó revizori órák száma, s ezzel megnő a jövedelemeltitkoló adózók lebukási veszélye. Az adórendszer egyszerűsége és átláthatósága különösen az olyan országokban fontos, mint Magyarország, ahol nincsenek óriási hagyományai az egyéni adózásnak, illetve ahol az adóelkerülés pozitív példaként lebeg mindenki előtt.
.
4. Az OECD-átlag 0,7-0,8 százalék között mozog, ehhez képest a magyar adóigazgatás adminisztratív költsége kimondottan magas különösen, ha figyelembe vesszük, hogy a 2006-ban már 1,7 százalék volt. Ez számszakilag azt jelenti, hogy 2006-ban közel 400 milliárd forintot költöttünk el adóigazgatási adminisztratív költségként, ami a központi költségvetés bevételéhez képest már 5 százalék körüli részarányt képvisel. A kormány és az adófizető szintjén is annál magasabb az adóigazgatás és a teljesítés költsége, minél összetettebb az adószerkezet. (Musgrave, 1996).
Büntetőjogi szankciók azért tűnhetnek ugyancsak kívánatosnak, mivel a komoly szankciók megnövelik az adófizetők teljesítési hajlandóságát.