Mennyibe kerül a betarthatatlan törvény?

Megosztás Tetszik

Törvények jönnek, törvények mennek. Az új – szándék szerint – mindig jó, de a gyakorlat mutatja meg, hogy tényleg megfelel-e a célnak. Nem mindegy, milyen áron történik meg a törvények végrehajtása. A végrehajtás költségei döntően a vállalkozásoknál jelennek meg, a könyvelési és a pénzügyi területeken.

Az új áfatörvénnyel már adódtak problémák; a módosítás hatályba lépésének időpontja 2008. május 1. Az új verzió működőképesnek tűnik, bár mindig a gyakorlati alkalmazások során derül fény a problémákra. 

Az állóvizet jól felkavarta a törvény 58 § (1) bekezdése, amely szerint 2008. január 1-jétől az ellenérték megtérítésének az esedékessége számít teljesítési időpontnak abban az esetben, ha a felek részletfizetésben vagy határozott idejű elszámolásban állapodnak meg. Ilyen jellegű szolgáltatásnak minősül, ha valaki időszakonként, például havonta számlázza a nyújtott szolgáltatását (például: informatikai, jogi, könyvelési, takarítási, vagyonőrzési, fuvarozási stb. szolgáltatások). 

A szolgáltatások számlázására vonatkozóan 2008. április 23-ig még folyamatosan változott a hivatal álláspontja, amit végül egy APEH-közlemény rendezett. Természetesen elvárható lenne, hogy a törvény a szövege alapján egyértelmű legyen, és ne külön közlemények , állásfoglalások adjanak tájékoztatást a végrehajtás során követendő eljárásról, mivel peres eljárások alkalmával a bíróság kizárólag a törvény szövegét veszi figyelembe. Eszerint pedig az elszámolási időszakhoz kötött szolgáltatásokat az időszak végén kell számlázni, a számla szerinti teljesítési időpont a fizetési határidő időpontjával egyezik meg.

A rendelkezés hatásai

- A kettős könyvvitelt vezető vállalkozásoknál az áfa vonatkozásában egy (hosszú fizetési határidő esetében több) hónap bevétele elvész az első évben, amennyiben a fizetési határidő átnyúlik a teljesítést követő hónapra. Januári teljesítés nincs, az első számla februárban jelenik meg, hiszen az áfatörvény szerinti teljesítés is februárban (vagy később) történik, kivéve az azonnali készpénzfizetés esetét. 

- A pénzforgalmi szemléletű könyvelést vezetőknél is áthúzódhat egy (vagy több) hónap, ha például a novemberi teljesítést decemberben számlázzák, és nem fizetik ki. 

- Ha egy vállalat havonta készít jelentést, például a külföldi anyavállalatnak, akkor ezeket a költségeket, bevételeket időbeli elhatárolásként számításba veheti, természetesen külön könyvelési tételek keretében. A fentiekből egyértelműen létszik, hogy a számvitel szerinti teljesítési időpontok eltérnek az áfatörvény által meghatározott időpontoktól, ami egyértelműen megnöveli az adminisztrációt. Kisebb vállalkozások esetén sem lehetséges, hogy ugyanazon adatbázisból állítsák elő a könyvelési és áfabevallási adatokat. Természetesen az adminisztráció növekedésével a költségek nőnek. 

- Pénzforgalom szempontjából semleges a változás, de a szolgáltatást igénybe vevő vállalat finanszírozását hátrányosan érinti, hiszen sokáig kell finanszírozni a kifizetett áfát. Például: a márciusi könyvelést március 31-én számlázták és a fizetés április 12-én határidőre megtörtént, akkor ezt számlát csak a május 20-án benyújtandó áfabevallásban lehet figyelembe venni, igaz, hogy fizetendő áfaként is akkor jelenik meg a szolgáltatást nyújtó bevallásában. 

A kérdés csak az, hogy ez miért jó.
 
Az igazságügyi szakértők is panaszkodnak az új törvény miatt. A jogszabály szerint az adóalany a számla kibocsátásáról legkésőbb a teljesítésig, de legfeljebb attól számított 15 napon belül köteles gondoskodni. Itt nem az áfatörvénnyel, hanem a bíróságok és az egyéb hatóságok ügyintézésével van baj, mert az lassan és körülményesen történik. A bíróságok a végzés jogerőre emelkedéséhez kötik a teljesítést, amiről a szakértő a bíróságtól vagy a gazdasági hivataltól kap értesítést. Mivel a teljesítés a bírói végzés időpontjához van kötve, a száma kiállítása sokszor több hónappal később történik meg, mint a végzés időpontja. 
Így a törvény e rendelkezése betarthatatlan. 

Az aprópénzek kivonásának hatása
Az áfatörvény mellett az aprópénzek kivonása sem teljes sikertörténet a vállalkozások számára. A Magyar Nemzeti Bank (MNB) így ír: „A kereskedők számára az alacsony értékű pénzérmék kezelése (beváltás, csomagolás, szállítás stb.) túlzott költségeket okoz a pénzérme értékéhez mérten, amelyet így megtakaríthatnak, s ezt akár az árakban is érzékeltethetik, azaz olcsóbban kínálhatják termékeiket, szolgáltatásaikat.”  

A hátrányokról az APEH tájékoztat:
„A kerekítési különbözetek összege egyéb bevétel vagy ráfordítás jogcímén számolható el, melyről a vállalkozásoknak a készpénzkezelési szabályzatukban kell rendelkezniük.”

Arról nem szól az MNB közleménye, hogy a gyakorlatban szinte minden készpénzfizetésnél azonnal kerekíteni kell, ezt fel kell jegyezni vagy a szoftvereket kell lecserélni, a szabályzatokat több százezer vállalkozásnál (ott is, ahol készpénzes számlát számolnak el) módosítani, s – amíg ez a rendszer fennáll – könyvelni a kerekítési különbözeteket. 

Például egy kis cégnél a bevétel havi könyvelése 500 tétel volt egy hónapban; ez március 1. után a kerekítések miatt 900 tétel lett. Egy könyvelési tétel ára kb. 60-100 forint, így ki lehet számolni a költségeket. A többletmunkát az árban érvényesíteni viszont szinte reménytelen. 

Az MNB szerint „Az egy- és kétforintos forgalmazásának megszüntetéséből nemzetgazdasági szinten évente többmilliárdos megtakarítás keletkezik…”. A megtakarítás számításánál –  tájékoztatójuk szerint – nem vették figyelembe a vállalkozások költségeit. Majdnem elfelejtettem, hogy 2 forint még egy eurocentet sem ér.

Béres Molnár Gergely
www.e-audit.eu