Tisztességtelen feltételek az ÁSZF-ben: biztosítási szerződést vizsgált a Kúria

Megosztás Tetszik

A Kúria nemrégiben hozott döntésében (BH2025.91.) egyebek mellett azt vizsgálta, hogy a biztosítótársaság lerövidítheti-e a szerződésből eredő igények elévülését, valamint a kárbejelentés határidejét, illetve mire alapíthatja az egyoldalú díjemelést.

Casco biztosításból eredt a jogvita

Az alperes biztosító a fogyasztókkal az általa nyújtott casco biztosításra köt szerződést, amelyek részévé válnak a társaság honlapján is közzétett általános szerződési feltételek (ÁSZF). Az ÁSZF szerint a biztosítási szerződés hatálya alatt a biztosító a biztosítási díj mértékét a biztosító nyilvántartása szerinti, azonos módozatú biztosítási szerződések kárgyakoriságának vagy átlagkárának a módosítás hatálybalépését megelőző naptári évben bekövetkezett, jelentős, legalább 4 százalékot meghaladó változására, vagy a biztosítási szolgáltatást érintő közterhek változására figyelemmel, a biztosítási szerződés következő évfordulójának napjától kezdődő hatállyal, a megváltozott körülményekkel arányos, de legfeljebb 100 százalékos mértékben módosíthatja. Emellett a szerződő (biztosított) köteles a biztosítási esemény bekövetkezését követően haladéktalanul, de legkésőbb annak felfedezésétől számított két munkanapon belül a biztosítónak (...) bejelenteni. A káreseményt szintén a felfedezésétől számított két munkanapon belül kell bejelenteni. Végezetül a biztosítási szerződésből eredő igények az általános szerződési feltételek szerint egy év elteltével elévülnek. A felperes biztosított azzal fordult a bírósághoz, hogy állapítsa meg a vitatott rendelkezések tisztességtelenségét, illetve érvénytelenségét.

A fogyasztói irányelv és az Európai Unió Bíróságának (EUB) döntései is szerepet játszanak

Az EUB a határozataiban azt az értelmezést adta, miszerint a fogyasztói irányelv szerint a jóhiszeműség hiánya és a jogokban, illetve kötelezettségekben egy szerződési feltétel által előidézett jelentős egyenlőtlenség között kapcsolat áll fenn. A jóhiszeműség követelménye abban az esetben teljesül, ha az eladó vagy a szolgáltató méltányosan és tisztességesen jár el a fogyasztóval szemben, és figyelembe veszi a fogyasztó törvényes érdekeit. A fogyasztó kárára előidézett jelentős egyenlőtlenséget pedig a felek megállapodása hiányában irányadó nemzeti szabályok értelmezése útján kell értékelni annak megítélése érdekében, hogy a szerződés a hatályos nemzeti jogban szabályozottnál kedvezőtlenebb jogi helyzetbe hozza-e a fogyasztót, és ha igen, akkor mennyiben. Annak további megállapításához, hogy az egyenlőtlenséget a jóhiszeműség követelményével ellentétben idézték-e elő, azt kell megvizsgálni, hogy az eladó vagy szolgáltató a fogyasztóval szembeni tisztességes és méltányos eljárása esetén észszerűen elvárhatta-e, hogy utóbbi egyedi megtárgyalást követően elfogadja az érintett feltételt (C–415/11. Aziz ítélet 68., 69. pont).

OLVASSA TOVÁBB cikkünket, amelyben részletesen ismertetjük a Kúria döntését, miért minősülnek tisztességtelennek a vizsgált biztosítótársaság szerződési feltételei!