Behajtási költségátalány: a késlekedő és a jogosult feladatai

Megosztás Tetszik

Késve fizetett szállítójának, de neki is tartozik több vevője. Mit írnak elő számára a behajtási költségátalányra vonatkozó szabályok. Olvasónk kérdésére Pölöskei Pálné okleveles adószakértőnk válaszolt.

Olvasónk a következőképpen ecsetelte a szituációt: Egyik partnerünktől kaptam egy "Behajtási költségátalány lemondási nyilatkozatot". Nem igazán értettem, mi ez, de személyes megbeszélésünkkor kiderült, hogy én nem vagyok eléggé tájékozott, ugyanis egy szállítói számla késedelmes fizetése esetében minden cégnek ki kell állítani egy 40 eurós behajtási költségátalányos számlát. Erről le is lehet mondani, ha nyilatkozik a cég, és akkor nincs semmi teendő. Viszont, ha nincs nyilatkozat, akkor ez kötelező. A mi esetünkben rögtön az jutott eszembe, hogy van még 2013. évi tartozás is felénk, amit nem tudok behajtani, akárhogy tárgyalok a céggel, viszont nem akkora összegek, hogy érdemes legyen jogi útra terelni a dolgot. De, ha az eredeti összeget ki nem fizető cégnek még 40 eurós számlát kiküldök, azzal csak saját magam alatt vágom a fát. (Lehet, hogy a tartozás maga nincs is 40 euró!) Van olyan cég is, aki tartozik, de az egyenlegközlő, felszólító levelet sem veszi át, akkor hogyan küldjek ki neki még behajtási költségátalányról 40 eurós számlát? Valóban foglalkoznom kell ezzel, vagy valamit én értek félre?

A 40 eurós behajtási költségátalányt a Ptk. (2013. évi V. törvény)  6:155. § (2) bekezdése írja elő. Kötelező szabály, amelytől előre szerződésben nem lehet eltérni. Akkor is fennáll a kötelezettség, ha a tartozás nem éri el a 40 eurót. Kötelezett csak vállalkozás vagy hatóság lehet. Ez utóbbi akkor, ha vállalkozással kötött szerződés alapján áll fenn fizetési kötelezettsége és ezzel esik késedelembe – emlékeztetett a jogi háttérre szakértőnk.

Más a tennivaló annál, aki fizetési késedelembe és annál, akit megillet a 40 euró.  

A késedelembe esőnél

– a behajtási költségátalány kötelezettség akkor keletkezik, amikor a vállalkozások közötti szerződés alapján a kötelezett fizetési késedelembe esik,
– ilyenkor a kötelezettnek a törvény alapján kell teljesíteni, illetve a kötelezettséget ráfordításként el kell számolni [Szt. 81. § (2) bekezdés b) pont],
– ha a jogosult nyilatkozott arról (a késedelembe esést követően), hogy lemond erről az összegről, akkor rendkívüli bevételt kell elszámolni [Szt. 86. § (3) bekezdés h) pont].

Olyan lemondó nyilatkozat, amely általában minden késedelem esetére vonatkozik, nem állítható ki, csak a késedelembe esést követően, és beazonosítható kell legyen, hogy melyik tartozáshoz kapcsolódik.  

A jogosult

– számlát a behajtási költségátalányról nem állít ki,
– ha beállt a késedelem, akkor megteheti, hogy lemond e bevételről,
– bevételt csak akkor számol el, ha megtörtént a behajtási költségátalány megfizetése,
– a behajtási költségátalány követelésként nem mutatható ki, így amikor lemond róla, akkor ráfordítást nem számol.

E rendelkezéseket a 2013. július 1-jétől kötött szerződések alapján keletkező fizetési késedelem esetén kell alkalmazni, a korábban kötött szerződés alapján késedelem esetén csak a késedelmi pótlék kötelezettség áll fenn – hívta fel a figyelmet Pölöskei Pálné.