Adócsalás már megszűnt ügyvezetői pozícióban

Megosztás Tetszik

Az adócsalást közvetett tettesként olyan személy is elkövetheti, akinek nincs jogi kötelezettsége a nyilatkozattételre, így a gazdasági társaság azon ügyvezetője is, akinek ez a minősége az adóév vége előtt megszűnt – mondta ki egy eseti döntésében a Kúria.

A Bhar. I. 1.465/2016. számú ügyben az elsőfokú bíróság az I., II. és III. rendű vádlottakat bűnösnek mondta ki adócsalás bűntettében, ezért velük szemben halmazati büntetésként végrehajtandó szabadságvesztést, közügyektől, valamint a gazdasági társaságokban betölthető vezető tisztségviselői munkakörre, illetőleg megbízatásra kiterjedő foglalkozástól eltiltást szabott ki.

A másodfokon eljáró ítélőtábla az I. rendű terheltet összesen 9 rendbeli, a II. rendű terheltet összesen 6 rendbeli, míg a III. rendű terheltet összesen 5 rendbeli adócsalás bűntette miatt emelt vád alól felmentette, arra hivatkozással, hogy ezen bűncselekmények elkövetésének időpontjában a terheltek már nem voltak az általuk korábban képviselt cégek ügyvezetői.

Az I. és II. rendű terhelttel szemben kiszabott szabadságvesztést a bíróság enyhítette és annak végrehajtását próbaidőre felfüggesztette, míg a III. rendű terhelttel szemben kiszabott fő- és mellékbüntetéseket súlyosította.

A másodfokú bíróság ítéletével szemben az ügyész mindhárom vádlott terhére fellebbezést jelentett be felmentésük miatt a bűnösség megállapítása, továbbá a III. rendű terhelt büntetésének súlyosítása érdekében.

A III. rendű terhelt és védője elsősorban felmentésért, másodsorban enyhítésért jelentett be fellebbezést.

A Kúria az ellentétes irányú fellebbezések közül az ügyészi fellebbezést megalapozottnak találta.

A Kúria megállapította: a másodfokú bíróság azt helyesen fejtette ki, hogy az adózással kapcsolatos kötelezettségek teljesítéséért az ügyvezetőé a felelősség. A vád tárgyává tett cselekményekkel érintett gazdasági társaságoknál azonban a tulajdonos- és ügyvezetőváltásra kizárólag az adózási kötelezettség leplezése érdekében került sor, az ügyvezetőváltások célja a felelősség elkerülése volt.

A felmentő rendelkezésekkel érintett gazdasági társaságok utóbb bejegyzett ügyvezetői nem kapták meg a társaság iratait, a bizonylatokat, a számlákat, a cég könyvelését, vagyis ténylegesen nem kerültek kapcsolatba a céggel. Emellett az I. és II. rendű terheltek a társaságok bankszámláiról az eladást követően is különböző – igen jelentős – összegeket vettek fel rendszeresen, amikor már nem ők voltak a gazdasági társaság iratok szerinti ügyvezetői; a két vádlott a felvett összegeket nem az újabb vezetőknek, hanem a III. rendű terheltnek adta át, aki azt elosztotta.

Mindebből következően a terhelteknek nem állt szándékában az ügyvezetés tényleges átadása és nem kívánták az utódokat olyan helyzetbe hozni, hogy azok az adóbevallási kötelezettségüknek eleget tudjanak tenni.

A Kúria kifejtette, hogy az ún. közvetett tettesség megállapításának van helye, ha az elkövető más, a tévedése miatt nem büntethető személyt mint eszközt használ fel a bűncselekmény elkövetéséhez. Az adott ügyben az iratok visszatartása következtében az új cégvezetőknek nem volt tudomásuk az adókötelezettséggel kapcsolatos releváns tényekről, az ehhez szükséges iratokat nem kapták meg; a cégek tényleges működtetését – ebbe beleértve a bankszámla feletti rendelkezést is – a vádlottak végezték.

Töretlen a bírói gyakorlat annak megítélésében, hogy az adócsalást közvetett tettesként olyan személy is elkövetheti, akinek nincs jogi kötelezettsége nyilatkozattételre. Így a gazdasági társaságnak az az ügyvezetője is, akinek ez a minősége az adóév vége előtt megszűnt.

A terheltek tisztában voltak azzal, hogy mekkora a cégek bevétele, amit nem szerepeltettek a társaság könyvelésében, így ezek kapcsán adóbevallás sem készülhetett. Magatartásukkal ellehetetlenítették az adóbevallás új ügyvezetők általi teljesítését, egyben elvonták a fizetendő adó fedezetét is.

A Kúria ezért a másodfokú bíróság ítéletét megváltoztatta és mindhárom vádlott bűnösségét megállapította azon tényállási pontok vonatkozásában, amelyek miatt emelt vád alól őket a másodfokú bíróság felmentette.

Az I. és II. rendű terhelttel szemben kiszabott joghátrányt a bíróság nem érintette, ugyanakkor a III. rendű terhelt esetében a foglalkozástól eltiltást kiterjesztette a gazdasági társaság vezető tisztségviselői foglalkozás gyakorlására is, melytől öt évre tiltotta el.

Végül mindhárom vádlottat – a cselekményekben való részvételük arányában – vagyonelkobzás címén az adózási kötelezettség alól elvont összegek megfizetésére kötelezte, egyebekben a másodfokú bíróság ítéletét helybenhagyta.

Forrás: Kúria Sajtó