A válság számviteli hatása: adókockázat vagy adótervezés?

Megosztás Tetszik

Az év végi zárás egyik feladata a mérlegtételek közötti átsorolások elvégzése. A válság okán olyan, korábban kevéssé szükséges átsorolási kötelezettség is felmerülhet, amelyre lehet, hogy nem is gondolnánk, például az időlegesen nem használt tárgyi eszközök átsorolása, amely ha elmarad, akár adóeltérést, adóbírságot is eredményezhet.

A válság okán előfordulhat, hogy a társaság a termelési célból beszerzett és korábban használt berendezések, eszközök egy részét a megrendelések csökkenése miatt kénytelen leállítani, „kivenni” a termelésből. Remélve azonban, hogy a kedvezőtlen gazdasági hatás csak átmeneti, nem tervezi értékesíteni vagy feleslegessé nyilvánítani az eszközt az adózó. Az év végi zárlat során azonban szükséges áttekinteni az ilyen tárgyi eszközöket, mert előfordulhat, hogy a társaság szándékai ellenére (továbbra is termelésben használja majd), a tartós nem-használat miatt át kell sorolni őket a forgóeszközök közé. No de a jogszabályi rendelkezések alapján milyen esetben szükséges megtenni az átsorolást és milyen következményekkel járhat ennek elmulasztása?

A számvitelről szóló 2000. évi C. törvény (továbbiakban „Szv. tv.”) 23. § (4)-(5) bekezdései értelmében „az eszközöket rendeltetésük, használatuk alapján kell a befektetett eszközök vagy a forgóeszközök közé sorolni”. Amennyiben azonban az eszközök használata, rendeltetése az eredeti „besorolást követően megváltozik, mert az eszköz a tevékenységet, a működést tartósan már nem szolgálja vagy fordítva, akkor azok besorolását meg kell változtatni; a befektetett eszközt át kell sorolni a forgóeszközök közé vagy fordítva.”

Bár a „tartós” kifejezésnek nincs definíciója a Szv. tv.-ben, a törvény 24. § (1) bekezdése segítségünkre van a „tartós” megfelelő időtartama meghatározásában: „Befektetett eszközként olyan eszközt szabad kimutatni, amelynek az a rendeltetése, hogy a tevékenységet, a működést tartósan, legalább egy éven túl szolgálja.”