Szokásos piaci ár az áfa rendszerében – 3. rész: adólevonási jog csoporton belüli szolgáltatásoknál

Megosztás Tetszik

Cikksorozatunk harmadik részben a csoporton belüli szolgáltatásokhoz kapcsolódó adólevonási jog fennállását vizsgáljuk, különös tekintettel a közvetett számlázás módszere, az egyes csoporttag társaságok között meghatározott felosztási kulcs alapján szétosztott szolgáltatások esetén.

A kapcsolt vállalkozások között megvalósuló, cégcsoporton belüli ügyletek esetén a szolgáltatások nyújtás gyakran több kapcsolt vállalkozás részére valósul meg. Az ilyen szolgáltatások esetén az ellenértéket gyakran valamilyen felosztási kulcs alapján határozzák meg az egyes csoporttagok között (az OECD Transzferár Irányelvek szerinti úgynevezett közvetett számlázás módszere szerint). Bár a közvetett számlázás módszerét nevesíti az OECD Transzferár Irányelvek csoporton belüli szolgáltatásokra vonatkozó VI. fejezete, azonban ehhez kapcsolódóan az Irányelvek 7.26. pontja is fokozott óvatosságra int, tekintettel arra, hogy a fenti esetben a szolgáltatást igénybevevő kapcsolt vállalkozásnál adókockázat merülhet fel az elszámolt költségek társaságiadó-alapból történő levonásához kapcsolódóan:

„Ha a közvetett számlázás módszerét alkalmazzák, lehet, hogy a díj és a nyújtott szolgáltatások közötti kapcsolat homályos, és nehézségekbe ütközhet a szolgáltatás hasznának értékelése. Valójában ez azt jelentheti, hogy a szolgáltatásért fizető vállalkozás maga sem kapcsolta a díjat a szolgáltatáshoz. Következésképpen megnövekszik a kettős adóztatás kockázata, mivel nehezebb meghatározni, hogy a szolgáltatás nyújtójánál felmerülő költségek levonhatók-e, ha azok ellenértékét nem lehet egyértelműen beazonosítani, vagy a szolgáltatás igénybe vevőjénél nehéz meghatározni, hogy a kifizetett összeg levonható-e, ha nem tudja bizonyítani, hogy történt szolgáltatásnyújtás.”

A korábbi években az adóhatóság számos megállapítást tett a magyar társaságoknál a cégcsoporton belül igénybe vett központi szolgáltatásokhoz kapcsolódóan (például menedzsment szolgáltatások, IT, marketing, HR, illetve különféle adminisztratív szolgáltatások). A fenti megállapítások során kifogásolta, hogy a magyar társaság a közvetett számlázás módszerének alkalmazása miatt nem tudta alátámasztani, hogy a szolgáltatást nyújtó csoporttag által számított költségalapból mely költségek kapcsolódtak tételesen a magyar társaság részére nyújtott szolgáltatáshoz, illetve mely költségek szolgálták kizárólag más csoporttag társaságok érdekeit. Az adóhatóság a fenti ügyekben kialakított gyakorlata szerint a csoporton belüli szolgáltatásokhoz kapcsolódóan a magyar társaságnál elszámolt költségekkel (vagy azok egy részével) megnövelte a magyar adóalany társasági adóalapját, valamint megtagadta a magyar társaság adólevonási jogának érvényesítését az általa igénybe vett szolgáltatásokhoz kapcsolódóan. Az esetek többségében a kapcsolt vállalkozások teljeskörű levonási joggal rendelkeztek, így a C-621/10. és C-129/11. sz. egyesített ügyekben hozott ítélet szerint az áfaalap felek által meghatározott értékét az adóhatóság nem kifogásolhatta.

Az Európai Bíróság a C-527/23. számú (Weatherford Atlas Gip SA) ügyben hozott ítélete során vizsgálta az adólevonási jog fennállását a cégcsoporton belül nyújtott adminisztratív szolgáltatások esetén.

A fenti ügy tényállása szerint a Weatherford Atlas GIP (illetve annak jogelődje) kapcsolt felektől, a Weatherford cégcsoporthoz tartozó társaságoktól általános adminisztratív szolgáltatásokat vett igénybe, így többek között informatikai, humánerőforrás , marketing , könyvelési és tanácsadási szolgáltatásokat. Ezen általános adminisztratív szolgáltatásokat más országokban letelepedett kapcsolt vállalkozások nyújtották a fordított adózás alkalmazásával. A fenti szolgáltatásokból a cégcsoporthoz tartozó más társaságok is részesültek. A román adóhatóság nem vonta kétségbe a szolgáltatások fennállását, azonban kifogásolta, hogy a Weatherford Atlas Gip nem bizonyította, hogy kapcsolat állt fenn e szolgáltatások és az adóköteles tevékenysége között, mivel az említett szolgáltatásokat a Weatherford cégcsoport több társasága részére nyújtották, és azokból a cégcsoport más tagjai vagy maga a csoport részesült. Bár az azonos szolgáltatások költségeit megosztották a csoporttag társaságok között, a román adóhatóság szerint ezeket nem kellett volna kiszámlázni a Weatherford Atlas Gip részére, mivel azokra nem volt szüksége.

A fenti ügyben az Európai Bíróság azt a kérdést vizsgálta, hogy a HÉA Irányelv értelmében megtagadhatja-e az adóhatóság az adólevonási jogot az ilyen szolgáltatások igénybevételének szükségességére és célszerűségére vonatkozó szubjektív értékelése alapján (azzal az indokkal, hogy e szolgáltatásokat egyidejűleg e csoport más társaságai részére is nyújtották, és azok beszerzése nem volt szükséges vagy célszerű), amennyiben megállapítást nyer, hogy az igénybe vett szolgáltatásokhoz kapcsolódó költségek az adóalany általános költségeinek részét képezik.

OLVASSA TOVÁBB CIKKÜNKET, amelyben ismertetjük az Európai Bíróság okfejtését és a Pénzügyminisztérium állásfoglalását!