Szerencsejáték-koncesszió áfamentessége: vihar egy szükségtelen módosítás miatt

Megosztás Tetszik

Nagy port vert fel a sajtóban az áfatörvény minap javasolt, a kaszinók koncessziós szerződését is érintő módosítása. A kormánypárt ezúttal fölöslegesen borzolta sokak idegeit.

Elöljáróban oszlassunk egy félreértést: az általános forgalmi adóról szóló 2007. évi CXXVII. törvény (Áfa tv.) – szemben egyes híradásokkal – a szerencsejáték szervezéséről szóló törvény hatálya alá tartozó szerencsejáték-szolgáltatást, és annak közvetítését eddig is mentesítette az adó alól (86. § (1) bekezdés i) pont). Az újdonság tehát nem ebben van, hanem abban a most javasolt toldatban, amely szerint az áfa-mentesség kiterjedne ezen túl a szerencsejáték szervezésére vonatkozó tevékenység gyakorlásának átengedésére is, ha ez a jog állam általi koncessziós szerződés útján történik.

Nos, ez a törvénymódosítási javaslat, amelyről feltehetően e hét péntekén szavaz az Országgyűlés, tipikus példája a felesleges jogalkotásnak. Felesleges, s ez jogszabály esetében félreértésre is okot adhat. Az előterjesztő ugyanis azzal indokolja a változtatás szükségességét, hogy az EU Bíróságának (EuB) gyakorlata szerint a koncesszió önmagában nem minősül a HÉA direktíva alapján (a közös hozzáadottértékadó-rendszerről szóló 2006/112/EK tanácsi irányelv) gazdasági tevékenységnek, így nem esik annak hatálya alá. Ez az érvelés kétségkívül igaz abban az értelemben, hogy az EuB hozott ilyen tartalmú döntést, de abból, mint diagnózisból nem következik ez a terápia, sőt. Miről is van szó tulajdonképpen?

Egy korábbi cikkemben már írtam arról, hogy nem mindegy, hogy milyen alapon nem kell áfát fizetni. Az ott leírtakat nem ismételve, csupán arra hívnám fel a figyelmet, hogy amíg adómentesség esetében minden feltétel adott az adóztatandósághoz, de arról valamilyen méltányolható okból mégis lemond az adóztató hatalom, addig az adó-nemfizetés egyéb eseteiben épp az adóztatandósághoz szükséges valamely feltétel hiányzik. Így van ez a mostani esetben is, pontosabban az EuB által tárgyalt esetben: ahol az mondatott ki, hogy adót az adóalanyiságot, az adóalanyi minőséget egyébként megalapozó gazdasági tevékenység hiánya miatt nem kell fizetni, vagyis azért, mert az adóztatandósághoz szükséges feltételek közül a személyi feltétel nem teljesült.

Az EuB ítélete tehát a hatályos EU-s jogot értelmezte, annak nyomán nem kellett többek között a HÉA direktívát módosítani sem. Abban nem találunk olyan kitételt, amely hivatkozási alapul szolgálna a hazai jogalkotásra, tekintve, hogy az változatlanul csak a fogadások, sorsolásos játékok és egyéb szerencsejátékok adó alóli mentesítésére jogosítja a tagállamokat az általuk megállapított feltételekre és korlátozásokra is figyelemmel (HÉA direktíva 135. cikk (1) bekezdés i) pontja).

Ha tehát igaz ez az összefüggés EU-s szinten, akkor igaznak kell lennie nálunk is, az EU egyik tagállamában. Magyarán: nincs szükség erre a törvényi rendelkezésre, mert az keveri a szezont a fazonnal. Léte pedig azért adhat okot félreértésekre, mert az ellenkezőjéből való következtetés elve alapján az a valósággal ellentétes látszat keletkezik, mintha az állam által átengedett más, tehát nem a szerencsejáték szervezése körébe tartozó koncessziós jogokra más áfa-beli megítélés vonatkozhatna. Holott pedig ezen jogátengedések után éppúgy nem kell(ene) áfát fizetni.